Írta: Kiss Zoltán J., független kvantumenergia-kutató
Pár nappal ezelőtt ezen az oldalon jelent meg a hír, hogy a fényelhajlás szögéből számították ki a 2051 B törpecsillag tömegét. És, hogy ez az Einsteini általános relativitás elmélet újabb bizonyítéka.
Az alapelv az, hogy kísérleti eredményekkel és mérésekkel nem vitatkozunk – csak a hozzá adott magyarázatokkal.
Így aztán a kérdés magától adódik: Miért gondoljuk azt, hogy a téridő az, ami elhajlik?
Mert elméleti megfontolások alapján itt azonnal két lehetőség van: (1) vagy a tér valóban görbült – bár itt érdemes Teslát idézni, aki azt mondta, hogy mielőtt valamire azt mondanánk hogy görbült, tudnunk kell, hogy mi az – vagy (2) egyszerűen csak a 2051 B fehér törpecsillag kvantumhatása téríti el a tőlünk 5000 fényévre lévő csillagról érkező kvantumjelet?
A végeredmény ugyanaz. Csak ha ezt az utóbbit feltételezzük, akkor szembe kell néznünk a fénysebesség állandóságának axiómájával is. És az hivatalosan nem megy.
De hátha éppen ez a fajta fényeltérítés igazolja a gyakorlatban, a fény, mint kvantumjel sebességértékének végtelen variációját.
A librarius.hu nem tudományos napilap, ezért ezt itt tovább fokozni nem érdemes, de a hírből általános tanulságok is következnek.
Az Einsteini általános relativitás-elmélet megelégszik azzal, hogy a newtoni gravitációs világképet igazolja. Pedig éppen a relativitás elmélet az, ami az események viszonyát kellene hogy vizsgálja, azok minden aspektusából. A bíróság is meghallgat minden érintettet.
Einstein is érzékeli a hiányt és hosszasan értekezik például a tér problémájáról. A teret és a téridőt azonban végeredményben egy és ugyanazon elméleti kategóriáknak tartja. Pedig, ha a fénysebesség változó, akkor a tér és a téridő definíciója jelentősen különbözik.
A fénysebesség változó értékének feltételezése azért nem irredenta tett, mert a gravitáció hivatalos definíciója is hiányzik és a tér definíciója is. A fotonra pedig azt mondjuk, hogy anyagi és hullám természete van, de közben az anyag definíciója is hiányzik.
Akkor most mi van?
Mert ha kinézek a világba, akkor éppen a jelenkor műszaki megoldásainak kvantumtechnikai kiteljesedése az, amihez ezek a definíciók a legjobban szükségeltetnek. Vagy ezekkel is úgy vagyunk mint a 2051 B megmért tömegével? Az úton már megyünk, de magát az utat nem akarjuk ismerni, mert az felborítaná a világképünket?
