A Qualitons a hatvanas évek zenéjéből táplálkozó zenekar több turné és két nagylemez után (Panoramyc Times, 2010 / Tomorrow’s News, 2014) a tavalyi év elején kissé megtorpanni látszott, de amikor a Red Hot Chili Peppers tagjait elbűvőlték egy koncertjükön, ismét az érdeklődés kereszttüzébe kerültek. Június 14-én a Müpa színpadán lépnek fel a Hey, June! fesztiválon. A koncert előtt a zenekar frontemberével, G. Szabó Hunorral beszélgettünk.
A tavalyi őszt megelőzően a Qualitons egy darabig takaréklángon működött. Mennyi ideig tartott pontosan ez az időszak?
Nagyjából egy év volt az az időszak, amikor Ernő (Hock Ernő, a zenekar basszusgitárosa) külföldön élt. Ugyan nem mondtuk ki ekkor hivatalosan, hogy nincs zenekar, de lényegében alig volt, mert ő elég fontos alkotóeleme a zenekarnak. Ebben az időszakban nem dolgoztunk, volt ugyan néhány koncert Ernő nélkül, amiken én basszusgitároztam, illetve Ádám (Menyhei Ádám, a Qualitons billentyűse) hozta balkézzel a basszust, de ezek nem voltak a legemlékezetesebb koncertjeink, hiányzott Ernő jelenléte. Szeptember környékén költözött vissza, ekkor kezdtek változni a dolgok.
Ernő visszaköltözésével teljesen helyreállt a zenekar aktivitása?
Ez sem teljesen igaz, az elején például új számokon nem dolgoztunk, csak volt néhány koncert, amit lekötöttünk és amellett próbálgattunk, zenélgettünk kedvünkre. Nem feltétlen abban gondolkodtunk, hogy rengeteg koncertünk legyen, inkább abban, hogy kevesebb, de hangsúlyosabb eseményt szervezzünk, ahol mindig valami újjal, különlegessel állunk elő. Aztán, részben a Red Hotos eset miatt is tök sok felkérés jött erre a nyárra, amit a Nagy-Szín-Pados szereplés még inkább megdobott. Úgyhogy most már teljes energiával dolgozunk, sőt a nyáron annyi koncertünk lesz, ami a leállás előtt sem volt jellemző.
Tavasszal jött ki a Shallow című dalotok, amihez egy látványos videó is készült. A 2014-es lemezetek óta lényegében ez volt az első megjelenésetek.
Tulajdonképpen igen. Az előző lemezes Gone To You című számhoz készült klip 2015 nyarán jött ki, de azóta gyakorlatilag semmivel nem rukkoltunk elő, és ez a videóklip egy kicsit célzatosan jött a Nagy-Szín-Pad mellé, hogy legyen egy kis aktualitás is.
Az első két lemez között is érzek némi irányváltást, de mintha kissé ez az új dal is továbblépne. Te is így érzed?
Az első lemezünkön sok instrumentális és funkos dal szerepelt, a második inkább vokálisabb, populárisabb, pszichedelikusabb volt. Amikor ezt az új dalt írtam, szerettem volna a kettőt vegyíteni, amin az is segített, hogy fúvósokat hallottam bele, ami még inkább az első időszakot idézte volna vissza. Készült is szaxofonfelvétel a dalhoz, de a végső változathoz nem használtuk fel. Egyébként azt gondolom, hogy az új dalokra is ez a vegyesség lesz majd jellemző. Abban szinte biztos vagyok, hogy az új anyagban lesznek extrémebb hangszerelések, szeretnénk például szitárt, vibrafont, illetve több fúvóst használni. Nem cél, hogy popularizálódjunk, nincs kitalált célközönség, azt akarjuk csinálni, amit jónak érzünk és ami belőlünk jön, így ez még elég nyitott ügy.
A Nagy-Szín-Pados szereplést milyennek érezte a zenekar? Annyi bizonyosan látszódott, hogy nem a szavaztatós részt éltétek a legjobban.
Nem vagyunk az a nyomulós zenekar, így volt egy kis dilemma, hogy elvállaljuk-e ezt az egészet, mert ha itt jól akarsz szerepelni, akkor tényleg mindent meg kell tenni, mi meg nem feltétlen vagyunk ilyenek. Nyilván a zsűri is úgy figyeli a produkciót, hogy mennyire tud működni egy nagyszínpadon, mi meg nem feltétlen azt a típusú zenét játsszuk, nem hergeljük a közönséget, stb. Úgyhogy erről voltak beszélgetések a zenekaron belül, talán én nyomtam leginkább, hogy csináljuk és hozzuk ki belőle a maximumot, aztán a zenekar is támogatott persze, de nem akartuk mindenáron teljes gőzzel csinálni. Nem is úgy fogtuk fel, hogy nagyon sok múlik ezen, mert fontosabb volt az, hogy magunk maradjunk és hogy olyat csináljunk, amit szeretünk. Abból a szempontból jó volt, hogy több ember megismert minket, ez a lájkolók számában is megmutatkozott, meg eljutunk egy csomó fesztiválra, aminek nagyon örülünk. Úgyhogy nem az volt az elsődleges cél, hogy megnyerjük a versenyt, vagy döntőbe kerüljünk, mindenesetre az Akváriumos koncerten nem minden sikerült úgy, ahogy szerettük volna, például elég szarul szólt a koncert, ezt sokan mondták sajnos.
Most a Müpás koncertre készültök, itt mire számíthat a közönség?
2011-ben már volt egy Müpás koncertünk, akkor is szerepelt egy szitáros vendégünk Tóth Szabi személyében, ő most is velünk játszik. Lesz vibrafon, trombita, valamint két szaxofonos is, akik közül az egyikük furulyázik, de lesz olyan rész is, ahol két dobos felállással játszik majd a zenekar. A koncepció az, hogy bemutassuk a zenekar eddigi munkásságát, ami azt jelenti, hogy olyan dalok is szerepelnek, amiket már nagyon régen nem játszottunk, az ismertebb dalaink is megszólalnak, új szám, valamint feldolgozások is kerülnek a programba. Három blokkból áll majd a koncert, az első nagyjából 20 perc lesz, ebben a zenekar pszichedelikusabb oldalát mutatjuk meg, ekkor végig egy tüll mögött fogunk játszani, így csak a sziluettünk látszódik. Az elborultabb rész után a második blokkban inkább a zenekar első időszakát idézzük meg, ebben lesznek a funkosabb és instrumentális dalok, a harmadik blokk pedig a zenekar második lemezéről fog szólni egy kis újdonsággal fűszerezve.
Elkerülhetetlen a kérdés, hogy mivel Jónás Vera zenekarában is dobolsz, így nemcsak a Nagy-Szín-Padon voltál kétszer színpadon, hanem a Hey, June!-on is kétszer lépsz fel. Mennyi plusz terhet ró ez rád?
Igazából Veránál nincs akkora felelősségem. Ott nagyon jól működik az, hogy Vera kitalálja a dolgokat és erősen kézben tartja az egész zenekart. Nyilván a próbafolyamatban, a közös munkában ott is aktívan részt veszek, de nincs akkora teher rajtam, nem nekem kell agyalnom, hogy mi hogy legyen, hanem csak csinálni kell a feladatom. A Qualitons-ban nyilván teljesen más a szitu.
Tényleg elég aktív mostanság a Qualitons, de az akkor elmondható, hogy a tavalyi év második fele a teljes újraindulásról szólt?
Abszolút, igazából én már magamban kicsit eltemettem a zenekart, azt gondoltam, hogy nem lesz többé Qualitons. Ezt még annak tudatában is így gondoltam, hogy Ernő vissza fog jönni, valahogy nem éreztem már magam lelkesnek. Úgyhogy elég vicces az, hogy pont a Red Hot Chili Peppers miatt kaptunk olyan figyelmet és annyi pozitív visszajelzést, ami ezt megváltoztatta bennem. Pár nap alatt lett 600 lájkunk, meg olyan emberektől kaptunk lelkes leveleket, akiktől sose gondoltuk volna, és ez adott akkora löketet, hogy elgondolkodtunk azon, hogy lehet, nem kéne abbahagyni.
És ez akkor egy tartós löketnek bizonyul?
Igen, abszolút így érzem. Biztosan ki lehetett volna ebből többet is hozni, de nem feltétlen akartuk kereskedelmi tévék műsoraiban mutogatni azt, hogy hol beszélgettünk Anthony Kiedissel, és szerintem igazolta is az idő azt, hogy jobban jártunk így hosszútávon.
