+ Irodalom

Nem vagy te fa, hogy földbe gyökerezve álldogálj!

Divat manapság zarándoklatra menni, a mindennapi hajtásból kiszakadva végigjárni az El Caminót. Mörk Leonóra A papagájos ablak című könyve apropójául szolgáló utazása során nem a trendi célokat választotta, hanem Luther Márton nyomát követte Németországban.

Mörk Leonóra A papagájos ablak c. könyvéről, Jaffa Kiadó, 285 oldal, 3490 Ft

Divat manapság zarándoklatra menni, a mindennapi hajtásból kiszakadva végigjárni az El Caminót. Aztán a tapasztalatokat, gyötrelmeket, vívódásokat, fizikális leépülést és lelki felépülést megírni egy útirajzban. Mörk Leonóra A papagájos ablak című könyve apropójául szolgáló utazása során nem a trendi célokat választotta, hanem Luther Márton nyomát követte Németországban, tulajdonképpen az egykori Német Demokratikus Köztársaságban. (Fiatalabb olvasók, guglira fel!)

Mörk ezúttal nem fikciót írt, történelmi kalandregényt, mint például a Lány igazgyöngyökkel, vagy szerelmes történetet, mint a Hellinger-Madonna, hanem egy útirajzot, amiben bemutatja, milyen is az, amikor ő kilép a komfortzónájából. Amellett, hogy rengeteg színes, érdekes történelmi adatot, anekdotát tartalmaz a kötet, rendkívül szórakoztató szatírája is a korábban említett zarándokló útleírásoknak. A szerző öniróniával, mély önismerettel beismeri, képtelen lenne végigjárni gyalog az utat, ezért a vonatot választja, majd autót bérel, ami számára már elegendő kihívás, mivel sosem értette, miért működnek ezek a dolgok minden márkánál másképp: jobboldalt van, baloldalt van, csavarni kell, kikulcsolni, belülről kallantyút meghúzni, a műszerfalon egy gombot megnyomni – ha az uborka méretét lehet EU-szinten egységesíteni, akkor ezt vajon miért nem? Szintén kihívás és győzelem számára, mikor a navigáció segítségével megtalálja a helyes utat, vagy, mikor fogadalmát sikerül megtartania, és nem megy be a cipőboltba a következő pár lábbeliért. Szatirikusan meghatározza vándorlása okát is: Nem keresem önmagam, mert nem is vesztem el. Másik kedvencem az írónő vallomásai közül, amikre utazása közbeni magányában döbben rá: most nem azért szép a bőröm, mert szeretem, hanem azért szeretem, mert szép.

A könyvet használhatja az olvasó valódi útikönyvként is, hiszen a fejezetcímek eligazítanak, hol járunk éppen, Wittenberg, A Fehér-hegyen, vagy Weimar, A költő közelléte. Sőt, aki lelkes rajongója az írónő könyveinek, gyakran találhat utalásokat arra, melyik regényéhez hol lelt inspirációt, kutatott anyagok után. A precíz, de mégis nagyon személyes, lélekből jövő leírások mellől csupán egy dolgot hiányolok, amire Mörk állandóan hivatkozik, a képeket. Nem értem, milyen megfontolásból hagyta ki őket a szerkesztő, hiszen egy útirajznak szerves része lenne az illusztráció, ha más nem, legalább függelékben. Vezérmotívum a könyvben, hol, hogyan készült fotó a kis Luther játékfiguráról, ráadásul Mörk Leonóra csodálatos, hangulatos fényképeket készít.

A rengeteg tanulság között Mörk megfogalmazza számomra a 21. század fő intelmét: ha meg sem próbálok érzelmileg ott élni, ahol fizikailag élek, akkor menthetetlenül hontalanná válok. Ez az egyetlen járható út.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top