Hans Mommsen: A nemzetiszocialista rezsim és a zsidóság megsemmisítése Európában [Das NS-Regime und die Auslöschung des Judentums in Europa] – Corvina kiadó, 2016 – fordította Győri László – 288 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-1363-82-1
A fenti képen, a könyv borítója mellett egy porcelán tányér alja látható. Az előbb vettem ki a konyhaszekrényből. Nem akarnék „nagy feneket” keríteni a dolognak, és azt sem állítanám, hogy a nemzetszocialista emlékek mindenütt jelen vannak. Az viszont biztos, hogy bárhonnan és bármikor előbukkanhatnak ezek a „jelek”, s nyomukban az eszmék, melyek megkövetelik azt, hogy valahogy viszonyuljunk hozzájuk. Ez a „viszonyulás” pedig az érzelmeken túl ismeretekre kell, hogy támaszkodjon. Ezért jó és fontos, hogy a tavaly elhunyt Hans Mommsen német történészprofesszor könyve – a 2014-es német kiadás után – megjelent magyarul is.
A zsidók megsemmisítése, aminek megjelölésére a „holokauszt” kifejezés terjedt el, egyedülálló, az emberiség áttekinthető történetében nincs semmi hozzá hasonlítható.
Hans Mommsen olyan családból származik, melynek a korábbi generációi is történészek voltak, felmenői közül kiemelkedik Theodor Mommsen(1817-1903), aki 1902-ben történészként irodalmi Nobel-díjat kapott A rómaiak története című művéért. Így semmi csodálkozni való nincs azon, hogy ő maga is történész lett, témájául pedig a legújabb kori német történelmet, azon belül is az 1918 és 1945 közötti időszakot választotta. A most megjelent kötet Mommsen több évtizedes, történészvitákban kiérlelt álláspontját és ismereteit közli a lehető legtömörebb formában.
Az ilyen jellegű összefoglaló munkák olvasása kapcsán az szokott komoly nehézséget okozni, hogy a szerző mindent – túl sok mindent – el akar mondani. Szerencsére Mommsen idős korára sem lett szószátyár vagy elkalandozó, így aztán könyve lényegre törő és szikár. Pontos képet fest az emberek elpusztítását célként meghatározó politikai gépezet működéséről, és arról is, hogy miként lett a zsidók európai kiirtása hadászati céllá.
A német vezetés 1941 késő őszére várta a Szovjetunió katonai megsemmisítését, ám ez először csak késett, majd el is maradt, aztán ahogy a hadi helyzet egyre inkább csőddel fenyegetett, mindinkább az európai zsidóság végleges kiirtása vette át a legfőbb háborús cél funkcióját, ami fontosságát tekintve egyáltalán nem maradt el a katonai akciók mögött. A nemzetiszocialista rezsim ezért utolsó energiáit arra fordította, hogy a délkelet-európai országokat, sőt Olaszországot és Franciaországot is zsidó lakosságuk átadására kényszerítette, hogy az utolsó túlélőket is megsemmisítő-táborokba szállíthassa.
Döbbenetes képet fest Hans Mommsen a náci rendszer működéséről és hatékonyságáról, s a titkok felfejtése közben, ha nem is távolságtartó, de tényszerű marad. A kötet egyetlen – magyar olvasónak talán szemet szúró – furcsasága, hogy a kérdés magyarországi vonatkozásaival csak nagyon vázlatosan foglakozik. Persze, ebben az esetben ezt sincs miért felróni. Mommsen kötete fontos munka, aminek minél több könyvespolcon helyet kellene találni…
…mert vannak olyan erők, melyeknek működését csak akkor ismerjük fel, ha tudjuk, miként zajlottak az események a múltban.
