Az ellenzéki író, aki a börtönből a köztársasági elnöki székbe ült

havel

80 éve, 1936. október 5-én született Prágában Václav Havel cseh író, drámaíró, a kommunizmus időszakának legismertebb cseh ellenzéki személyisége, 1989 és 1992 között Csehszlovákia, majd 2003-ig az 1993-ban létrejött Cseh Köztársaság első köztársasági elnöke.

Az egyik leggazdagabb cseh nagypolgári családból származott, egykoron övék volt Prága egyik legelőkelőbb palotája és több filmstúdió is. A kommunista Csehszlovákiában csak esti tagozaton végezhette el a gimnáziumot, majd két évig műszaki főiskolán tanult. Katonaéveinek letöltése után színházi technikusként dolgozott, 1961-ben került a Divadlo Na zábradlí (Színház a Korláton) színházhoz, ahol dramaturg, rendezőasszisztens, majd sikeres házi szerző lett, 1967-ben diplomázott a művészeti akadémia színházművészeti karán.

Az 1968-as “prágai tavasz” idején tevékeny szerepet vállalt az “emberarcú szocializmus” megteremtésének kísérletében, ezért a Varsói Szerződés augusztusi katonai intervenciója után betiltották műveit, és csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. A “normalizációnak” nevezett visszarendeződés ellen minden módon tiltakozott, a hetvenes évek közepén Gustáv Husák kommunista pártfőtitkárhoz, államfőhöz intézett nyílt levélben emelt szót az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírását követően a csehszlovákiai emberi jogokért küzdő Charta ’77 ellenzéki mozgalom első szóvivője lett. Emiatt a hatóságok folyamatosan zaklatták, a következő évtizedben számtalanszor letartóztatták, háromszor ítélték el, és öt évet töltött börtönben. (Születésnapján kerül a cseh könyvesboltokba 1977-ben írt börtönnaplója, amely két éve került elő.) A diktatúra idején drámái, esszéi odahaza csak szamizdatban terjedtek, de darabjait külföldön számos helyen játszották, esszéit sok nyelvre lefordították, írói és emberi jogi tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el.

1989 őszén, a “bársonyos forradalom” előestéjén még börtönben ült, de kiszabadulása után a rendszerváltó erők élére állt. Részt vett a Polgári Fórum megalapításában, majd a mozgalom jelöltjeként 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé választották, és 1990 júliusában újra elnyerte a tisztséget, amelyről 1992-ben Csehszlovákia általa ellenzett megszűnése miatt lemondott. Az önálló cseh állam létrejötte után, 1993. február 2-án őt választották a Cseh Köztársaság első elnökévé, 1998-ban újabb öt évre meghosszabbított mandátuma 2003. február 2-ig szólt. Ezt követően kivonult a nagypolitikából, neve és személyisége azonban továbbra is Csehország “védjegye” maradt. A világ politikusai, művészei az ő kedvéért szívesen látogattak Prágába. A belpolitikában már ritkábban hallatta szavát, de következetesen síkra szállt az emberi jogok tiszteletben tartásáért, többek között támogatta a kubai és a fehérorosz ellenzéket, bírálta a mianmari diktatúrát.

Václav Havel kétszer nősült, gyermeke nem született. Első felesége, Olga – akihez börtönlevelei szóltak – 1996. január 27-én rákban halt meg, másodszor egy népszerű színésznőt vett feleségül.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!