Tavaly ilyenkor arra kértünk művészeket, tudósokat, közszereplőket, hogy mondjanak véleményt a menekültkérdésről. (A cikksorozat itt található.) Most azt kértük tőlük, hogy foglaljanak állást az október 2-ai kvótanépszavazással kapcsolatban. Szalay Kriszta, Csepeli György és Majtényi László véleménye itt, Lévai Katalin, Bokros Lajos és Salamon András gondolatai pedig itt olvashatók. Ezúttal Heller Ágnes, Radnóti Zoltán és Király Gábor véleményét adjuk közre.
HELLER ÁGNES FILOZÓFUS
Minden filozófus tudja, hogy milyen az: nehéz kérdésekben hazudni. Ez a nehéz feladat a magyar kormánynak sikerült. Az október 2-ai referendumban olyan hazug kérdést adnak fel, amelyre csak hazugsággal lehet válaszolni. Akár igent, akár nemet válaszolunk erre a kérdésre, mindkét esetben hazudunk. (Példa: akarod-e hogy Brüsszel követelésére minden tízéves magyar gyerek érettségit tegyen?) A vak, azaz megvakított embert könnyű szakadékba vezetni.
Ha nem akarunk felebarátaink ellen hamis tanúbizonyságot tenni, akkor október 2-án otthon maradunk.
RADNÓTI ZOLTÁN, a MAZSIHISZ rabbitestületének elnöke
„Véres kardot hoztam,
Őseink véres kardját,
Sorsdöntő harcra kész a nép.
Megvédjük szabadságunk,
Istvánnak ellenállunk,
Nem kell a sápadt istenség.”
Ezen a dalon nőttünk fel… Egyik oldalon áll Koppány: az őserő, a magyar, az őszinte. Míg a másik oldalon a Róma által ránk tukmált közel-keleti, sémita istenfi áll − sápadtan.
Ezer esztendőt ölel fel ez a kép.
Az ország vezetése − milliónyi véres kard vizionált képével − ismét mozgósítja a népet egy kreált ellenség ellen.
Tudatosan és módszeresen démonokat ültetnek az emberek tudatalattijába, kihasználva, hogy az ember genetikailag félős teremtmény. A nemzeti konzultáció első kék plakátos kampányának hívószavai:: „nemvehetedelamagyarokmunkáját”, „tiszteletbenkelltartanodakultúránkat” és „bekelltartanodatörvényeinekt” már megtették a kellő előkészületeket az emberek elbizonytalanítására.
De nem foghatjuk ezt a tudatlanságból és félelemből fakadó tehetetlenségérzést a Fideszre, hiszen ebben − a több ezernyi ember életéről szóló – komédiában a másik oldal is csupán egy újabb lehetőséget lát a politikai ellenfél legyőzésére. Mindenki várja a voksainkat, ám statisztikán alapuló számadatokat, szakmailag alátámasztott érveket nem hallottunk.
A hirdetésáradat elsodorja majd’ mindenkitől a józan gondolkodás Isten adta ajándékát.
Sokak rémálmaiban valóra válnak a plakátrengeteg által jelzett jelenetek… látják, amikre sohasem gondoltak. „Látják”, ahogy betelepszik az országba a „terroristahorda”: ,,Háztól házig viszem mindkét lányomat, nehogy megerőszakolja a »bűnözőtömeg«.” ,,Kezdem elhinni, és éppen ezért óvatosan szállok ki a kocsiól, hiszen egy »városnyi potenciális gyilkos« szabadulhat rám.”
A több ezerszer elolvastatott mondatok már feltételes reflexeket rögzítettek bennünk. Már-már kikapjuk a véres kardot a hírvivő kezéből, ám észbe kapva erőnek erejével próbáljuk legyőzni a bennünk felkorbácsolódott embertelenséget, könyörtelenséget. Szolidáris – isteni – létünk a sárban van. Hirtelen felriadva, izzadtan nézzük a testünkre tekeredett szögesdrótot. A plakátok hatására befonják életünket vad kényszerképzetek. Ezzel szemben a valóság szánalmasan egyszerű. Napról napra segédkezünk ahhoz az színjátékhoz, amelyben az ösztönös emberi félelmeket kihasználva és ellenségképet kialakítva próbálják központilag befolyásolni a szavazókat.
Illetve ellenkezőleg,
érdemi választ kizárólag a honi viccpárt ad, adománypénzből nevetségessé téve a görcsös akarást és a mumusgyártó, véres karddal rohangáló főállású politikusokat.
És szeretném azt is gondolni, hogy a XXI. században élő európaiakként meg tudnánk mutatni a világnak, hogy mi már nem üldözzük a másikat véres karddal a kezünkben, hanem a gyermekeinknek békét teremtünk.
Nem félünk más népek hagyományaitól, hanem megismerjük őket. Nem elpusztítjuk a nálunk gyengébbet, hanem segítjük. Európaiként megtanítjuk, hogy nem üldözünk senkit házáért, ételéért vagy asszonyáért. Ellenkezőleg: segítünk, mert csak így hihetjük, hogy ha mi bajban leszünk, rajtunk is segít majd valaki.
És XXI. századi rabbiként – minden kampány ellenére – hiszek az emberi lélek jóságában, és abban, hogy egyszer mindenki szorongás és félelem nélkül tud élni. Ehhez, az Istennek is bizonyára tetsző célhoz szeretnék jómagam is hozzájárulni – ahogy tudok.
KIRÁLY GÁBOR KÖLTŐ
Az október másodikai népszavazás ügyében már mindenki elmondott mindent.
Elmondták, hogy
a migráncsok megerőszakolják a gyerekeinket és késsel eszik a halat;
a szavazás értelmetlen, mert a kérdés már eldőlt, az EU nem határoz meg semmiféle kvótát;
el kell menni szavazni, de igennel, mert mi liberálisok karakán legények vagyunk, pedig a Fidesz a dupláját fizette volna, ha a nem mellett kardoskodunk;
nem kell elmenni szavazni, mert csak a Fidesz malmára hajtjuk a vizet, ha érvényessé tesszük a szavazást;
menjünk el, de szavazzunk érvénytelenül, hadd lássa a Fidesz, hogy nem lehet hülyét csinálni belőlünk.
Egyetlen változat mellett nem hangzottak el érvek, mégpedig a mellett, hogy ne menjünk el és szavazzunk igennel, bár totális sötétséget célzandó, a MSzP-nek azért vannak ilyen plakátjai is.
Szerintem teljesen aranyosak ezek a politikus népek, ahogy teszik-veszik magukat, és ingyér mutogatják a testüket a tévékben, bár hasznuk annyi, mint férfin a mellbimbónak. A lényeg úgyis egy: ilyen pitiáner témában sem hajlandóak leülni, és egyeztetni, hogy melyik variációt sulykolják a fejekbe. Így aztán nem is sulykolnak semmit, csak alibiznek, komolyan azt képzelik, hogy ettől lesz nekik egy markáns arculatuk.
Maga a téma amúgy teljesen érdektelen.
Akármi lesz is az eredmény, a Fidesz minden csövön nyomni fogja, hogy az emberek akarata megegyezik az övékével, nyertek, győztek, triumfáltak.
Illetve ez utóbbit nem fogják mondani, mert tudják, hogy a választóik megijednének egy migráncs szótól. Ugyanekkor a nemfidesz pártok (elnézést, de nem vagyok képes a tollamra venni velük kapcsolatban az ,,ellenzéki” szót), hatoldalas kommünikékben és elemzésekben fogják bizonygatni, hogy nem is nyert a Fidesz. Ezeket az írásokat ember nem fogja elolvasni, és ha el is, hát minek, hatása, haszna nem lesz, legfeljebb a gyomorideg fog az olvasókban tremolózni.
Október másodikára tehát azt tudom javasolni minden szavazónak, hogy csináljon, amit akar, de ha rám hallgat, akkor leginkább gyereket.
