+ Film

Gigor Attila: Szeretem, ha a nézők menet közben jönnek rá, hogy épp min is nevetnek

Hogyan hatott Gigor Attilára a Coen-fivérek munkássága? Miért nem vett részt a rendező a film első ünnepélyes vetítésén? Sikert arathat-e a Kút külföldön és mi a gondjuk a magyar nézőknek a hazai filmekkel? Gigor Attilával beszélgettünk legújabb alkotásáról a Kút díszbemutatójának másnapján. Interjú.

Szeptember 22-én mutatták be a hazai mozik Gigor Attila Kút című filmjét. A rendező első nagyjátékfilmje a 2008-ban bemutatott A nyomozó című thriller volt, mellyel a Magyar Filmszemlén öt díjat is megnyert. Gigor Attila az elmúlt években többek között a Terápia című HBO-sorozat egyes epizódjait írta és rendezte. Hét év után tért vissza a nagyjátékfilmekhez a Kúttal, melyet a Magyar Nemzeti Filmalap 314 millió forinttal támogatott (A Kút producerével, Pusztai Ferenccel készült tavalyi  interjúnkat itt olvashatod.) A fekete komédiával átszőtt dráma egy elhagyatott benzinkúton játszódik, ahol lerobban egy kisbusznyi prostituált, aztán elszabadulnak az érzelmek, az indulatokról már nem is beszélve. Hogyan hatott Gigor Attilára a Coen-fivérek munkássága? Miért nem vett részt a rendező a film első ünnepélyes vetítésén? Sikert arathat-e a Kút külföldön és mi a gondjuk a magyar nézőknek a hazai filmekkel? Gigor Attilával beszélgettünk legújabb alkotásáról a Kút díszbemutatójának másnapján. Interjú.

– A díszbemutatón hatalmas tapsot kapott a Kút. Mit éreztél, amikor a vetítés után a stábbal kiálltatok a közönség elé?

A díszbemutatókat szükséges rossznak érzem, ahol kényszeredetten vigyorgok egy estén át. Hogy a taps pusztán udvariasság volt-e vagy nem, majd később dől el, az érdemi beszélgetések alkalmával.

– A nagyjátékfilmes szakmába A nyomozóval sikerült berobbannod. Mennyire érezted a nyomást, hogy most legalább olyan jó filmet kell forgatnod?

Nyomasztó volt, de nem úgy álltam neki a Kútnak, hogy most A nyomozóhoz képest szeretnék jobb mozit forgatni. Én ezt a filmet akartam elkészíteni, ugyanazzal az alap kiindulási ponttal, mint A nyomozónál: őszintén, érthető módon próbáltam számomra fontos gondolatokat kommunikálni. Remélem, az őszinteség át is ment. Úgy érzem, ezt teljesítettem azon a szinten, hogy ha nézőként ülnék be a moziba, nekem tetszene a film.

– Ahogy A nyomozónál, úgy a Kútnál is olyan érzésem volt, mintha a Coen-fivérek filmjét nézném, és a véleményeket olvasva ezzel nem vagyok egyedül. Mennyire gyakoroltak rád hatást Coenék?

Szinte az összes filmjüket imádom és komoly hatást gyakoroltak rám, ezt le sem lehetne tagadni. Ennek ellenére bízom benne, hogy a kritikusok és a nézők nem tartják majd majmolásnak a filmemet. Nem feltétlenül tartom magam eredeti filmkészítőnek, de arra sem vagyok rászorulva, hogy trükköket lessek el másoktól.

– Ha kéne mondanod egy vagy két Coen-filmet, amik leginkább hatottak a Kútra, melyek lennének azok?

A Fargo és a Nem vénnek való vidék. Bár 10 év van a két film között, az én fejemben ez egyetlen alkotás.

gigor-attila-2

“Őszintén, érthető módon próbáltam számomra fontos gondolatokat kommunikálni” – a kép forrása: Sághy Tímea

– A Kút főszereplője, Jankovics Péter eddig kevés filmben tűnt fel, ám sokat játszik színházi darabokban.  Milyen volt vele együtt dolgozni?

Talán Péter volt az egyetlen olyan, akiknek a szerepére nem szerveztünk castingot. Korábban már dolgoztunk együtt színházban, és annyira megfogott a személyisége, a titokzatossága, hogy konkrétan rá írtam a főszerepet.

– Mennyire más érzés rendezőként olyan színésszel dolgozni, aki alapvetően inkább színházi szerepekhez szokott, és nem a filmhez?

Magyarországon a legritkább esetben válik el egymástól a kettő. Nem is nagyon tudok mondani olyan színészt, aki ne dolgozna színházban. A legtöbben két filmforgatás között a színpadon keresnek pénzt. Mérges vagyok, amikor azt mondják, milyen rosszak a magyar színészek. Az amerikai és dán filmekben sokkal nehezebben veszik észre a nézők, ha a színész rosszul hangsúlyoz vagy rosszul játszik. Külföldön ugyanolyan arányban találunk rossz színészeket, mint nálunk. Ha egy színész rosszul teljesít, azért mi, rendezők vagyunk a felelősek. Ha gyengén megírt jelenetekben kell teljesíteniük, a legjobb színészek is képesek pokolian rossz alakítást nyújtani. Ez már számos alkalommal elő is fordult.

Pusztai Ferenc nemcsak producerként, de színészként is közreműködött a filmben. Nem érezted visszásnak, hogy olyan személyt kell instruálnod, aki közben hozzád hasonlóan a film egészéért is felel?

Feri minden filmjében feltűnik kisebb szerepekben, cameókban. Amikor írtam a Kút forgatókönyvét, még egy sokkal kisebb szerep volt az övé. Aztán egyre több szövege lett, ezért csináltam is vele egy castingot, amin nagyon jól szerepelt.

kut-3

László Zsolt, Gigor Attila és Pusztai Ferenc a Kút díszbemutatóján szeptember 19-én – fotó: Sághy Tímea

– Egy interjúban azt nyilatkoztad, a Kút-at nem humoros filmnek szántad.  A film dialógusai mégis hemzsegnek az egyszavas, egymondatos poénoktól. A közönség körülbelül ötpercenként felnevetett a díszbemutatón.

Ezt nem tudtam, ugyanis a díszbemutató vetítésen nem vettem részt. Nem bírtam volna végigülni, annyira izgultam. Szörnyű érzés, hogy már nem változtathatsz a filmen. Ha együtt nézem a közönséggel az alkotást, akármi is a reakció, csak a csöndet hallom.

– Sok hazai filmnek elengedhetetlen összetevője az ízes magyar káromkodás, és ez a recept már évtizedek óta működik. Hasonló a helyzet a Kúttal is. Szerinted minek köszönhető, hogy a közönség nevet a káromkodáson?

Nem gondolom, hogy önmagában a káromkodás vicces lenne. Azért írtam ilyenre a dialógusokat, mert szerintem így beszélnek az emberek. Kőbányán nevelkedtem, oda jártam iskolába, és ott is ezt hallottam. Furcsállom, amikor ebbe kötnek bele egy magyar film esetében, hiszen nem tudsz úgy HBO-sorozatot nézni, hogy ne szerepelne benne az a bizonyos F-betűs szó. Mert az emberek így beszélgetnek egymással, pláne a kevésbé iskolázottak. A magyar nyelv ráadásul csodálatosan képes csűrni-csavarni a káromkodást.

– Szerinted külföldön mennyire találhatja meg közönségét a film? Én úgy látom, a Kút egyik legnagyobb erőssége a párbeszédekben rejlik: a szlenget, az utalásokat viszont nehéz lefordítani és átadni egy nem magyar anyanyelvűnek.

Így van, arról nem is szólva, hogy rengeteget beszélnek a filmben. Nem tudom, külföldön elolvasnának-e ennyi feliratot. Ettől függetlenül rettentően boldog és büszke lennék, ha valamelyik nemzetközi filmfesztivál felkapná az alkotást, mint ahogy korábban A nyomozót is.

– 2015-ben megjelent egy riport a Kút forgatásáról. Olvastam alatta a kommenteket, és rengetegen fintorogtak, hogy „már megint egy tipikus magyar film.” Szerinted minek köszönhetőek a magyar filmekkel szembeni prekoncepciók?

Sokkal kevesebb magyar film készül, mint amerikai. Éppen ezért feltűnőbbek a hiányosságok. Létezik egyfajta előítélet a magyar alkotásokkal kapcsolatban, ami részben jogos is.

A nézők a kisebb ellenállás felé mozognak: ha nem szórakoztatni próbálsz, nehezen tudsz komoly nézőszámokat elérni.

Közben meg ha megnézzük, hányan mennek el egy Wes Anderson-filmre? Hasonló számok jönnek ki, körülbelül 30 ezren ülnek be rá. Pedig világsztárok játszanak benne. Semmi nem él meg a moziban, ami nem tipikus akciófilm vagy romantikus komédia.

– Tehát lényegében a szerzői filmek nem felelnek meg a nagyközönség széles rétegének.

Igen, annyi mozgóképet fogyasztunk a világhálón, a TV-ben és a moziban, hogy borzasztó nehezen találja meg az útját bármi, ami kicsit többet akar mondani. Kíváncsi lennék a könyveladásokra, hogy az irodalom ilyen tekintetben mennyire van bajban.

Sajnos egyre szűkebb az a réteg, amelyik azért fogyaszt kultúrát, hogy egymással kommunikáljon, ezáltal többek legyünk, és ne csak bámuljunk ki a fejünkből másfél órán keresztül.

kut-2

Jelenet a filmből – forrás: Vertigo Média

– Ahogy látom, A nyomozóval és a Kúttal is pont a szerzői film és a műfaji film között próbálsz egyensúlyozni.

Ebben hiszek is, de A nyomozó az akkori elvárásokhoz képest szerényen teljesített a moziban. 33 ezren nézték meg. Egy művészfilmhez képest akkor is jó volt ez a nézőszám, de a kanyarban sem volt egy Csak szex és más semmihez képest. Az is lehet, hogy most fordított hatást érek el, és sem a szerzői film, sem a műfaji film oldalán sem érek el sikert.

Nem érzem, hogy a Kút sekélyesebb lenne, mint bármelyik művészfilm, amit mostanában láttam akár itthon, akár külföldön.

Az viszonyt tény, hogy az általam fontosnak tartott gondolatiságot próbálom úgy becsomagolni, hogy minél kevésbé legyen fájdalmas megnézni. Szeretem, ha a nézők jól érzik magukat, és menet közben jönnek rá, hogy épp min is nevetnek.

– Ha már szóba kerültek a magyar alkotások, az elmúlt 5 évből melyik hazai filmek tetszettek legjobban?

Elsőként Till Attila Tiszta szívvel című filmje jut eszembe, ami szerintem nagyon szépen kivitelezett alkotás volt, fantasztikus színészek játszottak benne. A Saul fiára is büszkének kell lennünk. Ilyen a világon nincs, hogy egy film ennyi díjat megnyerjen. Borzasztó nagy dicsőség ez az országnak. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Liza, a rókatündér sikerének is örültem.

– Mennyire foglalkozol a kritikákkal?

Engem nem zavar, ha rossz kritikát írnak a filmemről. A szakmaiatlanság viszont zavar. Például ha a filmkritika nincs kontextusba helyezve és a szerző nem próbálja legalább egy fokkal tudományosabban körüljárni a témát, mint a kommentelők. Persze néha nem esik jól, de nincs bajom azzal, ha valakinek nem tetszik a munkám. Az a lényeg, hogy értelmes kommunikáció folyjon. Szeretem, amikor a közönségtalálkozókon valaki feláll, és értelmes negatív kritikát fogalmaz meg.

Jó érzés, hogy valaki szemtől szembe vállalja és hajlandó róla beszélgetni.

Erről kell szólnia egy közönségtalálkozónak, hogy olyan témákról beszélgessünk, amikről adott esetben nem értünk egyet. Többek között ezért is készítettem a filmet.

– Viszitek majd közönségtalálkozókra a Kút-at?

Igen, már voltunk is például Szegeden.

– Visszatérve a kritikákra, kinek adsz leginkább a szavára? Kollégák, családtagok?

Úgy érzem, senkinek a véleményét nem szabad túl komolyan venni, beleértve saját magamat is. A nyomozóról találtam egy egyetemi tanulmányt, melynek a szerzője behatóan foglalkozott a filmemmel. Nagyon jól esett olvasni és látni, hogy ő mit tart fontosnak az alkotásból. Létezik az a fajta kritika is, amire csak azt tudom mondani, hogy sajnos teljesen igaza van. A rosszindulatú és a személyeskedő kritikákat nem szeretem. Nagyon tehetséges rendezők is készítenek bűn rossz filmeket, és tehetségtelen alkotók is csinálhatnak néha jót.

– Nézőszám tekintetében milyen elvárásaid vannak a Kúttal szemben?

Azt kell, hogy mondjam, inkább a mozi utáni életében várom az igazi nézőszámot.

De miért?

A nyomozónál is úgy éreztem, azok az igazán reális visszajelzések, amiket az interneten kapok. Ez a világon mindenhol így van, csökken a mozik nézőszáma. A Kútnak az lenne a jó, ha minél hosszabb időre moziban tudna maradni és az embereknek lenne idejük elmesélni egymásnak, hogy érdemes beülni a filmre.

– Hogyan tovább? Vannak újabb filmes terveid?

Konkrét tervem jelenleg nincs. Szerencsére van annyi feladatom, hogy folyamatosan inspiráló munkát tudok végezni. De nem szeretnék újabb nyolc évet várni a következő nagyjátékfilmemig. Jó lenne minél hamarabb belevágni egy újabb forgatókönyvbe és elkezdeni leforgatni.

A nyitókép forrása: Sághy Tímea

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top