Idén a francia kultúra vendégeskedik a Müpában: a szeptember 21. és 28. között tartott Európai Hidak 2016 elnevezésű fesztiválon a Budapesti Fesztiválzenekar mellett fellépnek a francia művészeti élet legnagyobbjai.
Szeptember végén a hihetetlenül színes és gazdag francia kultúra legjavából lehet csemegézni a Müpában. Az egyhetes fesztivál két legizgalmasabb fellépője Jean-Luc Ponty, illetve Michel Legrand lesz, noha mindketten egy teljesen más zenei világból érkeznek.
Az idén 74 éves Jean-Luc Ponty
francia hegedű-virtuóz és zeneszerző, a legismertebb francia dzsessz-zenészek egyike. Tinédzserként a Párizsi Zenei Konzervatórium diákja volt, de a komolyzenei karrierjét egyre inkább hanyagolni kezdte a dzsessz miatt. Ponty egészen különleges módon szólaltatta meg a hegedűt, amivel iskolát teremtett a dzsesszben. Hamar felfigyeltek rá a tengerentúlról is, 1969-as lemezének zenei anyagát például Frank Zappa írta, hamarosan pedig Elton John felvételein is játszott.
Ponty a hetvenes években át is tette székhelyét az Egyesült Államokba, és a legirigyeltebb hegedűsnek számított, aki játszott Zappa Mothers Of Invention nevű zenekarával, de közreműködött a John McLaughlin-vezette Mahavisnu Orchestrában is. Saját nevével fémjelzett lemezei kereskedelmileg is sikeresek voltak, és az amerikai dzsessz-rock élet egyik vezető figurája lett. A kilencvenes évek közepéig rendkívül termékeny volt, és 1-2 évente jelentkezett új felvételeivel.
Jean-Luc Ponty 1977-es Enigmatic Ocean című lemeze:
https://www.youtube.com/watch?v=zekDStrU4vg
A kilencvenes években enyhe kanyart vett a karrierje, amikor egyre inkább elkezdett érdeklődni az afrikai zene iránt. Ez az izgalmas kísérlet akkori lemezein is erősen érződik, de ekkoriban rögzítette a The Rite of Strings című albumot is Al Di Meola és Stanley Clarke társaságában egy világ körüli turné után.
Jelenlegi zenekarának magja is ekkoriban jött össze: Magyarországra William Lecomte billentyűs, Guy Nsangué Akwa basszusgitáros és Damien Schmitt dobos társaságában érkezik. Jean-Luc Ponty változatlanul aktív, hiszen csak az elmúlt pár évben olyanok kérték a közreműködését, mint Chick Corea, vagy Stanley Clarke, vagy éppen a Yes frontembere, Jon Anderson, akivel közös zenekart is alapítottak.
Az afrikai zene és a dzsessz párosítása elsőre talán szokatlannak tűnhet, pedig a francia tánczenét már a XIX. században érték ilyen hatások, amit a dzsessz megjelenése csak felerősített. A francia dzsesszre az afrikai zenéken kívül az amerikai zene is komoly befolyást gyakorolt, de a francia zene mindig megőrizte egyedi ízeit is. Nem szabad elfeledkezni a cigány-dzsesszről sem, hiszen Franciaországban működött Django Reinhardt, vagy éppen a szintén hegedűs Stéphane Grappelli.
A fesztivál másik sztárvendége Michel Legrand,
aki 84 évesen is változatlanul aktív. Legrand 3 Oscar-díj és 5 Grammy-díj tulajdonosa, és olyan filmek zenéit szerezte, mint a Cléo 5-től 7-ig, a Kamaszkorom legszebb nyara, vagy éppen a Soha ne mondd, hogy soha. Édesapja is zeneszerző volt, Michel pedig elég alapos zenei nevelést kapott, így nemcsak a filmzenében, hanem a dzsesszben is letette névjegyét: zongoristaként olyanokkal zenélt együtt, mint Miles Davis, John Coltrane, Stan Getz, vagy éppen Bud Shank.
Ő írta az 1964-es Cherbourgi esernyők című film zenéjét is, amelynek Catherine Deneuve volt a főszereplője. A Cherbourgi esernyők új fejezetet nyitott a zenés filmek történetében, ugyanis ez volt az első olyan film, ahol még a párbeszédek is dalolva hangzottak el. Pár évvel később azonban még nagyobbat dobott Legrand.
Ez volt a Thomas Crown-ügy, amelynek betétdaláért a The Windmills of Your Mindért Oscar-díjat is kapott. A dal eredetijét Noel Harrison énekelte (a francia nyelvű változatot először Marcel Amont rögzítette), de a legtöbben talán Dusty Springfield feldolgozásában ismerik, de igazából megszámolni sem nagyon lehet, hogy hány feldolgozása született már azóta: a The Windmills Of Your Mind a könnyűzene egyik megkerülhetetlen sztenderdje lett.
Ha végigvesszük világhírű dalait (What Are You Doing the Rest of Your Life?, The Summer Knows, You Must Believe in Spring stb.), kitűnik, hogy Legrand soha nem szakadt el igazán a jellegzetes francia dallamoktól és a melankóliától. Michel Legrand a müpás koncerten karrierjének legjavából válogat, és Pierre Boussaguet bőgős és François Laizeau dobos fogja őt kísérni, az előadás különlegességét pedig az adja, hogy Legrand néhány dalban Szőke Nikolettát is a színpadra fogja hívni.
A fesztivál részletes programja:
