Száz éve született a Roald Dahl, aki a huszadik század második felének legnagyobb gyermekszerzője volt, de közben a felnőtteket is simán elvarázsolta.
Roald Dahl élete tényleg annyira kalandos volt, hogy szinte sorsszerű az, hogy íróvá lett, bár eredetileg egyáltalán nem foglalkoztatta az írás. Iskolái elvégzése után sokkal inkább a kalandok izgatták, ezért olyan munkát keresett, amivel a lehető legegzotikusabb helyen tud majd dolgozni. A terve sikerült, és a Shell munkatársaként meg sem állt egészen Tanganyikáig – ekkor még szó sem volt gyerekkönyvekről.
Meghökkentő fordulatok
A második világháború kezdetén úgy döntött, hogy csatlakozik a Brit Királyi Légierőhöz, bár később azt mondta, hogy a kiképzés volt az egyetlen dolog, amit igazán élvezett. Már karrierje elején volt egy balesete, de a felépülése után visszatért a repüléshez, és még az athéni légicsatában is részt vett. 1942-ben lett légiattasé-helyettes Washingtonban, ekkor találkozott C. S. Foresterrel, az Őfelsége kapitánya szerzőjével – ez a találkozás pedig örökre megváltoztatta Dahl életét.
Forester cikket akart írni Dahl légikalandjaiból, ezért ebédelni hívta. Dahl folyamatosan anekdotázott, de Forester az evés mellett nem tudott koncentrálni a jegyzetelésre is, ezért Dahl előzékenyen felajánlotta, hogy inkább csak beszélgessenek, a kalandjait meg majd levélben megírja neki. Ez a bizonyos levél annyira jól sikerült, hogy Forester úgy döntött, hogy változtatás nélkül továbbítja a szerkesztőségnek, a tiszteletdíjat pedig elküldte Dahlnak.
Roald Dahl pár hónappal később Walt Disney stúdiójában találta magát, ahol egy egész estés filmet terveztek a repülésről. A Gremlins című film végül soha nem készült el, ám egy illusztrált könyv megjelent még abban az évben Dahl történetével, ami kifejezetten sikeres lett. Pár évvel később ez a téma ihlette első felnőtteknek szóló regényét, de a Sometime Never című Dahl-regény csúfos bukta lett.
Dahl, a szuperbácsi
Dahl ekkor inkább az elbeszélések felé fordult, és következő regénye már a gyerekeknek szólt, egészen elképesztő humorral és szívvel. Roald Dahl rövid időn belül a legkeresettebb gyerekszerzők egyike lett: sorban írta az olyan könyveket, mint a James és az óriásbarack, a Charlie és a csokigyár, a Danny, a szupersrác, A fantasztikus Róka úr, vagy éppen A barátságos óriás. Gondolnánk, hogy időközben az írónak arra is volt ideje, hogy részt vegyen a Wade-Dahl-Till szelep megalkotásában is, amivel aztán gyerekek ezreit kezelték?
A felnőttektől sem fordult el teljesen: történeteiben kiélezett lélektani helyzeteket keresett, de humora ezekben a szituációkban is fergeteges volt. Váratlan csattanóit a felnőtt közönség is nagyon megszerette – nálunk is nagyon népszerű a Szuperpempő, vagy éppen a Meghökkentő mesék. Utóbbiból egy 112 részes (!) tévésorozat is készült a hetvenes évek végétől, amely tovább növelte Dahl népszerűségét, főleg úgy, hogy a részek elején ő maga beszélt az aktuális epizódokról.
Dahl és a csokigyár
Nemcsak a tévé, hanem a mozi is érdekelte, ő írta például a Csak kétszer élsz című James Bond-film forgatókönyvét. Időközben pedig regényeit Hollywood is felfedezte magának, és sorra készültek a filmadaptációk az író könyveiből. Roald Dahl nem is volt mindig elégedett: állítólag nem tartotta túl jó választásnak a nemrég elhunyt Gene Wildert Willie Wonka szerepére, ami a színész egyik ikonikus alakítása lett.
De többségében remek filmek születtek Dahl könyveiből, elég csak a pár évvel ezelőtti Wes Anderson-filmre gondolni (A fantasztikus Róka úr). Dahl a mai napig népszerű a filmesek körében: jelenleg is fut a moziban A barátságos óriás című film, amit Steven Spielberg rendezett. Spielbergnek már nagyon régi vágya volt ennek a filmnek az elkészítése, elmondása szerint pedig a korai Disney-klasszikusokra emlékeztette az a merészség és érzékenység, amivel Roald Dahl a gyerekekhez szól, és közben egészen félelmetes dolgokat is megismertet velük.
A Kolibri Kiadó idén nyáron indította el Roald Dahl-sorozatát: az első két megjelent könyv A barátságos óriás, illetve a Matilda volt. A barátságos óriás nemcsak új magyar címet kapott, de a Nagy Sándor-féle fordítás egy apró ráncfelvarráson is átesett, a Matildát pedig Totth Benedek fordította.
