Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke – Manó Könyvek Kiadó, 2016 – illusztrálta Dudás Győző – 200 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-403-207-6
A maga idejében – és ez itt most nem magázódás – komoly karriert futott be Nagy Katalinnak ez a regénye (is). A világ legrosszabb gyereke a hetvenes években jelent meg a könyvpiacon, aztán készült belőle diafilm Sajdik Ferenc rajzaival, és a nyolcvanas években film is. Azok számára, akik a rendszerváltás – nem a 2010-es, hanem a ’89-es – előtt voltak gyerekek, biztosan majdnem annyira beégett Kavics, becsületes nevén Kiskő Ambrus figurája, mint az Égig érő fű alakjai.
Talán ezek a régi emlékek is motiválták a Manó Könyvek munkatársait, hogy a Régi Kedvencek című sorozatban olyan köteteket jelentessenek meg, mint Bogáti Péter (A hóvirág másodkormányosa jelenti), vagy éppen Fodor Sándor (Csipike) gyermekeknek szóló alkotásai. Abban biztosak lehetnek, hogy a ma felnőttnek látszó egykori gyerekrajongók biztos vásárlónak – sőt, olvasónak – számítanak. Az, hogy a XXI. századi gyerekekhez sikerül-e eljuttatni az könyveket, már igazában a szülők felelőssége. Ez ügyben a kiadó csak annyit tehet, hogy korszerűbbre cseréli az illusztrációkat – amelyek lehetnek akármilyen szépek, borítékolhatóan nem tudnak az „öregek” szívékez közel férkőzni…
- Mit tennél, ha megállna a világ 7 percre?
- Hogyan reformálja meg a sulit egy hétéves kislány?
- Szabad-e szülőként tiniregényt olvasni?
- Nyilvánosan hozzáférhető kincses térképek!
Izgalmas könyvkiadói kísérlet ez, hiszen a szülők legyenek bármennyire „trendi arcok”, csak ugatják azokat a jelenségeket, ami a gyerekeknek természetes. Történhet bármekkora csoda, s feccölhetnek bele akármekkora munkát, a mai felnőttek sosem lesznek otthon az okostelefonos, wi-fis világban. Érthetik, használhatják, szerethetik is, de – mert egy másik világban szocializálódtak – sokan nem fogják otthonuknak tekinteni ezt a táblagépes világot. A winchester akkor is az indiánregények ismétlőpuskája marad, ha lövöldözőset játszanak a gyerekkel a számítógépen.
https://www.youtube.com/watch?v=RsN-zxItpCI
Ha a felnőtt-felzárkóztatás nem megy, akkor – mennyire kézenfekvőnek kellene lennie – próbáljuk meg a gyerekeknek megmutatni az internet előtti gyerekek világát. A valóságos kalandokra minden ép lelkű gyerek fogékony, s A világ legrosszabb gyereke olyasmit kínál, ami befogadható és értelmezhető. A mai, megnövekedett társadalmi mobilitás talán még égetőbbé is teszi az új környezetbe kerülő kisfiú problémáját, s az sem ritkaság, hogy az egyik szülő valamiért távol van. Mondjuk azt ma már nehezebb elfogadtatni, hogy a babysitter nem egyetemista, hanem nyugdíjas; azt gondolom a sarokba állítás – mint nevelési mód – kiment a divatból, ezzel együtt Kavics lakótelepi világa el- és befogadható…
…s ha nem mindig az a cél, hogy a szülő értse a gyereket, hanem fordítva, akkor legalább egy-egy irodalmi élmény erejéig – legalább részben – áthidalható a korosztályok közötti szakadék akár egy Kaviccsal is! (A kötet végén található szószedet – a kisebb hibák ellenére – is jól sikerült! És fontos is, hiszen nem tudok arról, hogy a mai felnőttek bármelyikét felmentették volna a kisdobosok hat pontjára tett eskü alól. Jó lesz azt is átolvasni! Még nem késő!)
