A Boszorkány vére
HÄXANS BLOOD
Írta: Kiss Csaba
Az Ängeni házban, mely egy mohával benőtt varázslatos, ámde veszélyes erdőben fekszik, (harántárnyékok, göcsörtök, égigerő hangyabolyok, izmos combú nagyfejű hangyákkal) nagyon szívesen laktak a Bergman gyerekek. Néha elkalandoztak, sőt egyszer még sírva is fakadtak, úgy eltévedtek. Fújt a szél, esni kezdett az eső. Alig találtak rájuk a szülők. Akkor Ingmar azt mondta nekik, többé ne menjetek el messzire, mert tele van az erdő boszorkányokkal, felkapnak és a moha alá dugnak benneteket.
Másnap a gyerekek nem mertek kimenni a házból. Ültek a tizenhárom fokú falépcsőn, nézték az ablakon át a gyantás törzsű fákat, integettek Kanin úrnak, a vadnyúlnak (ma is szembejött velem az ösvényen), de nem mertek kilépni az ajtón. A moha alatti kucorgás, főleg, ha a boszorkány is ráül sör-reteknyi fenekével – félelmetes kalandnak tűnt. Hiába unszolták a szülők, hogy nyugodtan menjenek játszani, a ház közelébe nem merészkedik a boszorkány – a gyermeki képzelet erősebb volt. Napokig nem mozdultak ki.
Akkor Ingmar elszánta magát, hajnalban bement az erdőbe és megölte a boszorkányt. Mire a gyerekek felébredtek, a boszorkány vére ott terült el az ágyuk előtt. Rá is írta, hogy HÄXANS BLOOD.
És miért négyszögletű a vértócsa? Mert Ingmar szereti a rendet – még ebben is.
Ez egy igaz történet – Kerstin mesélte, és nekem annyira megtetszett, hogy elhittem. De ha a vértócsa négyszögletes nem lett volna…
