Narancssárga feliratot fújtak az egyik képre, amely a Godot Galéria kiállítóterében áll, és amit két héttel ezelőtt Colleen Bell, amerikai magyar nagykövet is meglátogatott.
Weiler Péter Pop New York című kiállításán mi is jártunk, hajnal egyig tartó buli követte. Most a képzőművészt kérdeztük, hogyan olvassa, mit kezd ezzel a fajta véleménynyilvánítással:
Húsz éve készítek képeket. Mindig az volt a legfontosabb a számomra, hogy a kortárs képzőművészetben valami újat és frisset csináljak. Szeretem megélni az alkotás minden fázisát, aminek a közönséggel való aktív dialógus is elengedhetetlen része. Mondhatni, hatást szeretnék kiváltani azokból, akik megnézik a képeimet. Talán naiv feltételezés volt az hinni, hogy lehet úgy sok emberhez szólni a képzőművészet nyelvén, hogy az ne keltsen egyesekben indulatokat.
Ha viccesen fogom fel, akkor azt kell mondjam, a képeim nem is olyan olcsók. A galéria és a piac szabja meg az árakat, én csak elfogadom azt, amit a szakemberek javasolnak. De komolyra fordítva a szót: az általam képviselt művészeti stílus és a kiállítást körülvevő felhajtás tudom, hogy többek számára irritáló lehet. A facebook-on sokan adtak hangot annak, hogy nem kellene így nyomulni, hangosan hirdetni a sikert, de én ezzel nem értek egyet. Ha van minek örülni, annak örülni kell és büszkének lenni rá. Abból indulok ki, hogy én örülök a másik sikerének. Hiszen ez inspiráló, és minket is arra késztet, hogy többet és jobban dolgozzunk. A siker és a népszerűség számomra rokon azzal, amiről a pop-art szól. Popular Art, népszerű művészet. A pop-art lényege az, hogy a hétköznapi emberek vizuális nyelvén születnek alkotások, amik a városi mindennapokban és a kommercializálódott világunk részleteiben képesek megtalálni a művészi témákat. Mindig szerettem volna bebizonyítani, hogy lehet egy kortárs képzőművészeti tárlat is sikeres, népszerű és sokak által látogatott. Ezt önerőből és hosszú munkával értem el.
Részemről csak azt tudom ígérni, hogy nem változtatok semmit. Hasonlóan aktív közéleti szerepet vállalok a jövőben is, el fogom mondani a véleményemet a világról és az országról, a képeim ezután is közérthető módon ragadják majd meg a hétköznapokat.
