Joris Luyendijk holland antropológus, oknyomozó újságíró a The Guardian című brit lap megbízásából több mint kétszáz, a londoni Cityben dolgozó emberrel készített interjút, hogy kiderítse, hogyan vezeti a világot újabb válságba a pénzügyi elit?
Én is pontosan azok közé az olvasók közé tartozom, akiket Luyendijk megemlít a könyve elején: a pénzügyi reformokkal kapcsolatos híreket simán továbbgörgetem, nem követem a tőzsdét, és fogalmam sincs, hogy valójában hogyan működik a pénzügyi világ. Nem állítom, hogy a Vakrepülés című könyv megváltoztatta a hozzáállásom és ezután biztosan árgus szemekkel böngészem majd a pénzügyi oldalakat, mert nyilván nem. A londoni City és a pénzügyi szektor sajátos világáról, annak szereplőiről viszont most valamivel többet tudok.
Kétségtelen, az olvasási kedvhez nagyban hozzájárult, hogy Luyendijkből előbújt az antropológus. Mint egy falu vagy egy törzs tagjait, úgy mutatja be az „alanyokat”, akiknek megvan a saját szerepük a törzs életében, saját nyelvüket pedig csak ők, a beavatottak értik. Luyendijk emberi oldalról közelíti meg a 2008-ban kirobbant pénzügyi válságot, amelynek megértésében segíti az olvasót, miközben észrevétlenül tanít új kifejezéseket is. A nulla prémiumot „doughnut”-nak nevezik, az éjszakai repülőútat „vörös szem” névre keresztelték, „brókerfülnek” pedig azt hívják, aki képes egyszerre öt beszélgetést is lefolytatni.
A brókerek világában ma már szép számmal akadnak nők is. Amikor az oknyomozó újságíró megkérdezte a harmincas éveiben járó, vezető beosztásban dolgozó brókernőt, miért ebben a szakmában dolgozik, ahol számos akadállyal kellett és kell is megküzdenie női mivolta miatt, azt válaszolta:
Egyedül nevelem a gyerekemet, ezért olyan állás kell, ami kétszer annyit hoz a konyhára.
Az üzletasszonynak ma már biztosan nincsenek gondjai: évi 110 000 fontot, azaz csaknem 43 millió forint keres, amelynek összegét zavarában még kimondani sem merte beszélgetőpartnerének, helyette inkább egy szalvétára írta fel a számot.
Ide kattintva beleolvashatsz a könyvbe.
Eleinte sokan nemet mondtak az újságíró felkérésére, hiszen a Cityben dolgozó 250-300 ezer embernek bizonyos feltételeken kívül szigorúan tilos a sajtó munkatársainak nyilatkozni, köti őket a titoktartás. Épp ezért képregényhősöktől vagy görög istenekről nevezik el ügyfeleiket, esetleg anagrammákat gyártanak, azaz felcserélik a szót alkotó betűket. Voltak, akik attól való félelmükben, hogy kirúgják őket, visszavonták a nyilatkozatukat, vagy éppen el sem mentek a megbeszélt, titkos interjú alkalmakra. Olyan is előfordult, hogy
a tőzsdeügynökségeken uralkodó rasszizmusról, homofóbiáról és szexuális megfélemlítésről szóló történeteiket nem engedték megjelenni.
A Közel-keleti tudósítóként éveken át dolgozó Joris Luyendijk azonban tudta, ha Irakban sikerült szóra bírnia az embereket, itt sem vall majd kudarcot. Így is történt: a Guardianon megjelent első tíz interjú után özönlöttek a jelentkezők, akik inkognitóban vallottak a City világáról. Luyendijk nem árul zsákbamacskát, nem állítja, hogy könyvével megoldást kínálna. Ahogy fogalmaz:
A pénzügyi világgal kapcsolatos fontosabb tények már régóta és széles körben ismertek, mármint a bennfentesek körében. A probléma mélyebben rejlik, mégpedig ott, hogy a szektor immunis a leleplezéssel szemben. (…) Éppen ezért az íróknak és az újságíróknak – szerintem – az a feladatuk, hogy tegyék érthetővé a pénzügyi világot a kívülállók számára. Sokkal több emberben kellene tudatosítani, mennyire veszélyes ez a szektor.
– írja a könyvben.
Joris Luyendijk: Vakrepülés, Corvina Kiadó, 248 oldal, 2990 forint. Ide kattintva 2392 forintért vásárolhatod meg.
