+ Interjú

A téren egy nénit keresztülvágott a villamos – interjú Szabó Márton Istvánnal

Elsőkötetes, fiatal költővel – esetünkben Szabó Márton Istvánnal – azért jó beszélgetni, mert még nincs telítve az irodalmi élethez tartozó konyhakész válaszokkal. Azt mondja, amit fontosnak tart. Vagy legalábbis úgy tűnik!

A Jelenkornál jelent meg a Másodlagos kötések című kötet a közelmúltban. A fülszöveg szerint „a hétköznapok nyelvének leheletnyi elmozdításával teremt erős lírai jelenlétet”, de mit jelent ez, amikor a versek mögött a költőt, Szabó István Mártont próbáljuk látni?

– Te elsősorban költőnek tartod magad, vagy a versek csak melléktermékei „valami másnak”?

– Az biztos, hogy azok közül a dolgok közül, amikkel foglalkozom, ez tart a leghosszabb ideje. Mint a legtöbben, én is középiskolában kezdtem költészettel foglalkozni…

– Megértő közegre találtál, vagy le akartak beszélni?

– Abszolút támogató közegben kezdtem, sőt… Bemutattak egyetemi professzoroknak, bejártam az ELTE bölcsészkarra verset elemezni Margócsy Istvánhoz… Aztán elkezdtem slam poetryzni, és ott a fellépések kapcsán nagyon sokat tanultam. Ilyen indulást követően kezdtem olyan verseket írni, amelyek már a folyóiratok szerkesztői számára is értékelhetőek voltak. Aztán megjelent két versem a Holmiban, s onnantól a többi folyóiratban is.

– Hogy kerültél a Jelenkor kiadóhoz?

– Azok a szerzők, akikkel az „irodalmi magánéletemet” élem – Kemény Zsófi, Simon Márton, Dékány Dávid, Pion István, Závada Péter… – ehhez az kiadóhoz tartoznak. Az ő munkájukat látva kerestem fel a kiadót, így kezdődött el a munka, aminek az eredménye már fellapozható. Azért is jó ez, mert láttam, hogy a Libri Csoport arra is garancia, hogy a kötet jó kezekbe kerül, mindent megtesznek azért, hogy a könyv eljuthasson az olvasókhoz.

– Ez a kötet, a Másodlagos kötések, számodra mérföldkő?

– Természetesen, hiszen az első kötetére mindenki hosszasan készül. A legrégebbi vers négy éves, de – mert az elmúlt egy évben már tudtam, hogy meg fog jelenni a könyv, így – volt egy évem felkészülni arra, hogy mi kerüljön a kötetbe.

– Ahhoz képest, amit a Szabó Márton István összes verse című kötet az elmúlt évekből tartalmazni fog, mekkora hányad fért bele a Másodlagos kötésekbe?

– Ebben a kötetben majdnem negyven vers van. Úgy tűnik, hogy az elmúlt években nagyjából ötven verset írok évente, innen talán már sejthető az arány…

– Heti egy verset írsz?

– Ezt nem lehet így elosztani, de végülis igen. A kötetben található verseknek nagyjából a fele jelent meg folyóiratokban.

– A slam poetry világa mennyiben más/hasonló, mint az, amivel az Olvasó a Másodlagos kötésekben szembesül?

– Már három éve nem lépek fel, viszont előtte talán az volt a közös pont, hogy a kötet szövegei kimondottan monológ-szerűek, s amit slam poetry címen csináltam, akkor az is monológnak tűnt. Az is fontos volt, hogy a slam kapcsán úgy írtam verset, hogy: megír-felolvas-javít-felolvas…

– Ez egy gyors világ. Vannak már visszajelzések a kötetről?

– Persze, a facebook-on, a tumblr-en és különböző blogokon is foglalkoztak már vele. Nincs okom panaszra.

– Mennyire lehet a szélesebb közönséget megszólítani, miért ad ki ma verseskötetet egy fiatal?

– Talán azért, mert hisz benne, hogy az emberek olvasni fogják. Ma alapvetően fiatalok kezdenek újra verseket olvasni, s ez szerintem összefügg többek között a tumblr-kultúrával.

–…?

– Kapaszkodót, idézeteket, képeket keresnek, olyasmit, ami megfogja őket. Ezek a szövegek úgy látszik, ilyenek, s ahogy az internet és a „papír-alap” egymást erősítik, úgy az internettől is elkezdhet működni egy könyv.

– A könyvben felbukkanó motívumok – a német kovácsolt patkószeg, a falon lógó önarckép, a tisztítószerszagú lift… – valódi, létező tárgyak és élmények lenyomatai?

– Persze, ez vesz körül. Nyilván a világom nem ennyire zárt, de a szövegeim világa szándékosan ilyen. Amiről írok, az nagyon személyes, ezeket a „díszleteket” szeretném elmesélni, mert ezek mélyen hatnak rám.

– Sok harisnya és bugyi szerepel a versekben? Miféle vonzódás ez?

– Fontos szerepe van az életemben ezeknek a daraboknak ugyanúgy, mint a szöveteknek és mintáknak általában is. Ezek a motívumok annak köszönhetők, hogy én a ruha- és divattervezés világában is megmerítkeztem, jelmeztervezőként dolgozom, s érdekel a tárgykultúrának ez a szelete is. Az Óbudai Egyetemre járok, és formatervezőnek tanulok, ha sikerül, akkor termékeket fogok tervezni a csomagolástól a kültéri padig mindenfélét. A tengely- vagy csavarkötések méretezése, az anyagkísérletek, most szinte minden inspirál.

– Van a kötetben aktuális „kedvenced”?

– A Kiszáradás című versből most készült videó. Ez a szöveg olyan tételmondatokból áll, amiket elmondanék annak, akivel most ismerkedem…

 [Az interjú címét a kötet 16. oldalán található Száraz levelek című versből kölcsönöztük, Szabó Márton István fotóját Pereszlényi Erika készítette.]

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top