Társadalmi helyzet, világlátás és életút szempontjából is nagyon távol áll egymástól József Attila (1905-1937) és Márai Sándor (1900-1989), mégis van – a születésnapon túl is – sok olyan momentum, ami összeköti őket.
Márai így írt József Attiláról:
József Attila verseit megtalálom a belvárosi könyvtárban. Babitscsal egy időben a legjelentősebb magyar költő volt: másféleképpen volt »költő«, szó-látomásai voltak, s ez a másféleség, amelyet a tudat már nem kontrollált, nagy erővel szólalt meg költészetében. Látomásai, szóképei, titkos utalásai, az őrültnek és a költőnek ez a jajongó jelbeszéde ritka tünemény az irodalomban. Hölderlin és Verlaine, Kleist és Rimbaud között van valahol… De József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte
– olvashatjuk a Naplóban[Márai Sándor: Napló 1945–1957. Budapest, 1990. 315.], sok további érdekességet találhatunk kettejükről Fried István tanulmányában.
