Boris Vian – Göbölyös N. László: SÁRGA VALCER
Ragyog a napfény az utcán
A napot szeretem, másoktól félek
Így hát mindig rejtekezem
Acélos zsaluk fedeznek
Ragyog a napfény az utcán
Enyém az utca mikor elpihen
S a nap halálát lesem
És a járdákon álmomat lelem
És a nap
A világ túlsarkából
Egy szőke valcert táncol
A földdel, ki csak fordul fordul és fordul
A nap
Akár egy faun, lángol
Sárga valcert táncol
az odaát lakóknak
De zsebemben alszik az éjjel
S a hold ki árnyat emel
A háztetők sarkán
S az álmok elszállnak tova
zászlóként lobogva
semmibe tűnnek
És a nap
Mind bekapja a földet
s könnyedén visszatéved
És munkával zajjal telik meg az utca
És én
kezdek félni újra
Mert az életben van dolog elég
Dolgozni nem, de élni szeretnék
Megnézem hát, milyen lehet
Lassan, hogy sokat ne tegyek
Vannak kik az életet nem értik
Reggel hatkor már talpon vannak ők
Mindez kész röhejnek tűnik
Undorító, akár az esők
És a nap
A világ túlsarkából
Egy szőke valcert táncol
A földdel, ki csak fordul fordul és fordul
A nap
Akár egy faun, lángol
Sárga valcert táncol
az odaát lakóknak
De zsebemben alszik az éjjel
S a hold ki árnyat emel
A háztetők sarkán
S az álmok elszállnak tova
zászlóként lobogva
semmibe vesznek
És a nap
Mind bekapja a földet
S aztán? Itt a kikelet
És munkával zajjal telik meg az utca
És én
Befekszem ágyamba
