Mi történik akkor, ha két férfi a maffia és az anyagi gondok elől menekülve szoknyát húz és beáll egy női zenekarba, egy milliomos pedig meglátja az egyik lányt és beleszeret? A zenés vígjátékok szabályai szerint dalra fakad…
Hétfő délelőtt táncpróbával kezdődött a munka a Pesti Magyar Színházban Kispál Anita koreográfus vezetésével.
A finálé táncjelenetét vettük át a díszletek között, megvilágítva a színpadot
– avat be a részletekbe a SUGAR (Van aki forrón szereti) koreográfusa, aki hosszú ideje dolgozik együtt férjével, Méhes László rendezővel.
Különleges látásmódja és munkamódszere van Lacinak, időbe telt, amire megtanultam, hogy szigorú keretet enged a táncnak a zenés darabokban, de ma már egy nyelvet beszélünk. Ő diktálja a ritmust, én pedig ehhez táncolok, illetve készítem a koreográfiákat
– mondta Kispál Anita, aki a főszereplőkkel, a Coincidance társulat tagjaival, a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel közösen vette át a tánclépéseket.
Ritmus és lelkiállapot
A Van, aki forrón szereti című klasszikus filmben Jack Lemmon és Tony Curtis bújik női ruhába, hogy a bőrét mentse, a Pesti Magyar Színház előadásában pedig Csőre Gábor és Pavletits Béla teszi ugyanezt.
A debreceni Ady Gimnázium drámatagozatán kezdte tanulmányait a Daphnét alakító Pavletits Béla, aki onnan hozta ének- és tánctudását, jó alapokat szolgáltatott a debreceni színészképző, majd a színművészeti.
Szerencsés vagyok ezen a téren, közel áll hozzám a zenés-táncos műfaj, nem jelentett nagy nehézséget a koreográfia elsajátítása
– mondja a színész.
Csőre Gábor, a Vígszínház tagja már más helyzetben van. Mint mondja, nem beszél a nehézségekről, azaz a táncról, de megküzdött a feladattal, a tőle megszokott energiával állt neki a próbafolyamatnak.
Egyrészt szerettem volna máshol is játszani, a változás ugyanis feltöltődést jelent, másrészt a Vígszínházban most nem kínáltak meg hasonló nagy szereppel
– mondja Csőre Gábor, akit nyugodt szívvel engedett el Eszenyi Enikő igazgató, sőt, ki is vette egy előadásból azért, hogy a Sugar című zenés darabra koncentrálhasson. A február végi két bemutatót követően márciusban négyszer láthatják a nézők Joe átalakulását Josephinné.
Kispál Anita szerint egyszerre nehezebb és könnyebb, ha prózai színésszel dolgozik a koreográfus, mert kevesebb a tánctechnikai tudásuk, de a színészi lelkiállapotukból táplálkoznak a lépéseink, ez pedig megkönnyíti a munkát.
„Lány vagyok, lány vagyok!”
Kora délután egy olyan próba kezdődött, ahol a szereplők már sminkben és jelmezben, díszletek között, világítással és zenével együtt játszották el a sokszereplős darabot Méhes László irányításával. Most láttam első alkalommal a nagy átalakulást: Csőre Gábor és Pavletits Béla női ruhában, magassarkú cipőben, sminkben és parókában!
Úgy nézünk ki, mint az NDK-s úszónők
– mondja a Daphnét alakító Pavletits Béla, aki bevallja:
Van az átalakulásnak egy meztelenség érzete. Fura az egész, de talán éppen ebben van a varázsa. Arra kell figyelnünk Gáborral, hogy ne engedjük el a gyeplőt.
Mindig vicces helyzetet teremt, ha női ruhába bújok, sokszor kerültem már hasonló szerepbe, voltam nő, női ruhába bújtatott férfi, transzvesztita, meleg. Emlékszem, A hetvenkedő katonában le kellett szedni a szőrt a lábamról, ami nem volt egyszerű
– meséli Csőre Gábor, akihez színészi szempontból közel áll a húszas évek, a laza erkölcsök, a korlátlan lehetőségek, azaz A nagy Gatsby világa.
Ez egy egészen különleges korszak, Magyarországon sem volt olyan rossz, nemhogy Amerikában.
