Spencer Tunick az elmúlt húsz évben több ezer embert bír rá, hogy megszabaduljanak ruháiktól és meztelenül pózoljanak kamerája előtt. Előfordult, hogy hóban, 10 fokos hidegben vacogtak az önkéntesek egy fotó kedvéért, vagy éppen színes festékkel befújva fetrengetek a füvön, de olykor letartóztatást és fogdában töltött éjszakát is bevállaltak egy-egy felvételért. A meztelen testekkel zsonglőrködő amerikai fotós 1994 óta több mint 75 „emberi installációt” készített.
Pedig az egész egyetlen fényképpel kezdődött 1986-ban, amikor Spencer Tunick egy londoni kirándulás alkalmával lencsevégre kapott egy meztelen embert az egyik buszmegállóban. Mondhatnánk, hogy ezután már nem volt megállás, de a több ezres tömegek megmozgatásáig azért valamivel hosszabb volt az út. Kezdetben ugyanis csak egyedül vagy kisebb csoportokba szerveződött embereket fényképezett meztelenül, ám a nagy áttörés a fotós bevallása szerint 1994-ben történt. Akkoriban ugyanis 28 pucér nő állt modellt Tunick kérésére az ENSZ egyik épülete előtt Manhattanben.
Az évek során aztán a New Yorkban született férfi bejárta az egész világot, és ez idáig több mint tizenötezer embert bírt rá arra, hogy meztelenül pózoljanak kamerája előtt. Így megfordult már az USA számos államán kívül Európa nagyvárosaiban, de a legtöbb embert egyszerre – 5200 önkéntest –, a sydney-i operaház (2010. március 1.) elé sikerült összegyűjtenie, ahol a résztvevők a melegek jogaira hívták fel a figyelmet.
A land art, a flashmob, és a performansz elemeit a fotográfiával ötvöző Tunick „élő szobor” installációi, általában jó ügyeket szolgálnak, még ha zord körülmények között is készülnek. 2007-ben például az Aletsch-gleccser elé sereglett össze 600 önkéntes a kedvéért, hogy a havon állva, meztelenül hívják fel a figyelmet a globális felmelegedésre. Az önkéntesek toborzásában még a svájci politikusok és a Greenpeace is segített.
Nem ez volt az egyetlen, közös installáció a környezetvédelmi világszervezettel: 2009 nyarán a francia település, Fuissé szőlőlankáinál gyűlt össze 700 ember, hogy ráirányítsák a figyelmet a globális felmelegedés francia szőlővidékre, és ezáltal a borokra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatására.
Miután a fotós nyilvános felhívások útján összegyűjti az önkénteseket, a nemük, a hajhosszúságuk, sőt még a bőrszínük szerint is osztályozza őket, hiszen pontos, előre megtervezett koncepció szerint rendezi el önkénteseit, akik részvételükért cserébe mindössze egy limitált kiadású fotót kapnak. Az évek során több ezren gyűltek össze már Bécsben, Mexikóvárosban, vagy éppen Herefordshire-ben, ahol egy fesztiválon (The Big Chill Festival, 2010.) 700 pucér nő és férfi meztelenkedett kékre (IKB, azaz Yves Klein-kékre), sárgára és rózsaszínre festve Yves Klein, Mark Rothko és Ellsworth Kelly képzőművészek tiszteletére.
Pályája elején többször előfordult, hogy Tunickot és modelljeit pornográfia vádjával letartóztatták: 1994 szilveszterén éppen a Rockefeller Centerben fényképezte csupasz modelljét az egyik nagy karácsonyfadísz tetején, amikor a rendőrök rájuk találtak és mindkettőjüket előállították. Rá két évre két modelljét tartóztatták le, mert a nők aktot álltak egy hókupac tetején, egy fagylaltreklám alatt.
A világ legutóbb 2012-ben figyelt Tunickra, amikor is a Müncheni Ünnepi Játékok megnyitója alkalmából szervezett tömeges aktfotózást: a Bajor Állami Operaház előtt arany és vörös színű festékkel lefújt emberek meztelenkedtek.
Jelenleg egy arizonai múzeumban (Arizona State University Art Museum) láthatóak az 1997 és 2013 között készült fényképei egészen május 28-ig.
