Kálnai arról is szót ejtett, hogy az érzékenyítésnek vannak előzményei az intézményében. Az ősz folyamán tanulóikkal a Debreceni Nevelőintézetben jártak, ahol a programba bevont diákok személyesen is találkozhattak az intézményben tanulókkal, és megismerkedhettek a minden részletet szabályozó és szankcionáló működéssel, a fegyelmezés kifinomultabb és erősebb eszközeivel. Októberben Kolozsvárott voltak, ahol a 380 éves Brassai Líceum diákjaival beszélgethettek a tanulóik. ,,Ott igen élesen mutatkozott meg a modern nagyvárosban, kisebbségi helyzetben élő magyar diákok nagyobb nyitottsága Európára” – emlékezett a berettyóújfalui pedagógus.
A programba bevont tanárok sokat várnak a Közös Nevezőtől, de egy kicsit tartanak is tőle, mivel az eredményesség csak hosszabb távon jelenik meg, és egyáltalán nem garantált. ,,A változást a tanulókban kell elérnünk, őket érzékenyítjük, miközben mi is változunk általuk. Ez új típusú munkaszervezést és tanári magatartást igényel. A közvetlenségen alapuló tanári jelenléttel szemben a feladatnak és a célnak kell átadni az irányítást. Csak ‘kísérők’lehetünk, akik jól kitalált és átgondolt hatások keltésével aktivizáljuk a résztvevőket. Olyan tényezőket is figyelembe kell vennünk, mint például az összehozott tanulók nyelvhasználati sajátosságai, nyelvi kódja, egyéb, szociokulturális háttere, a családnak az iskolával és ezen programmal kapcsolatos attitűdje. Nem tudjuk, hogy működnek-e majd a találkozások. Mi azt szeretnénk, ha a jelentősen eltérő tanulói csoportok között megindulna valamilyen kommunikáció, és közelebb kerülnének egymáshoz, de könnyen előfordulhat ennek az ellenkezője is. Ha ügyetlenül nyúlunk a dologhoz, az erőltetett közelség inkább eltávolíthatja, elidegenítheti őket egymástól” – magyarázta Kálnai.
Pedagógiai feladatukat az irodalomtanításban használatos korszerű RJR-modellhez hasonlította. Mint mondta: ,,Rá kell hangolnunk a tanulókat egymásra, jelentést kell adnunk a találkozásoknak, és reflektálunk, értékelnünk kell a történteket. Bátornak lenni itt kevés, önkritikára is szükségünk lesz”.
A berettyóújfalui intézmény egyébként a bihari térség technikailag legjobban felszerelt középiskolája. A berettyóújfalui önkormányzat és jelenlegi fenntartója, a debreceni KLIK – uniós pályázatok révén – XXI. századi feltételeket teremtett a tanítás számára. Kálnai szerint a pedagógiai hatást, az iskola szervezeti kultúráját, a nyitottságát tekintve sem állnak rosszul, de bőven van még tennivalójuk. Igyekeznek működésük megkerülhetetlen elemévé tenni a néhány év alatt elért változásokat, pedagógusaikban pedig erősíteni a szakmaiságot, a reflexivitást, az együttműködést és az iskola jövőjébe vetett hitet. ,,Ez egyáltalán nem egyszerű, de dolgozunk rajta” – fogalmazott az igazgató.
,,Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy az Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági Szakközépiskola egy ‘sziget’ Biharban.”
Nyitottságával, társadalmi elkötelezettségével, szellemi, kulturális hatásával az itt élő gyerekek és más érintettek számára ablak a modern Európára. Ez egy hátrányos térség hátránykompenzáló és tehetséggondozó iskolájaként korántsem könnyű szerep. Küzdelmes, kihívásokkal teli mindennapokat eredményez, amiben folyamatosan újrafogalmazzuk szerepünket és stratégiánkat
– mondta Kálnai.
Néhány évvel ezelőtt, amikor még kevesebb változóhoz kötötték a ,,hátrányos helyzetű” (HH) és a ,,halmozottan hátrányos helyzetű” (HHH) jelleget, az egyes szakközépiskolai osztályokban a tanulók több mint fele esett az utóbbi kategóriába.
Azóta, a definíció megváltoztatásával, kedvezőbb képet látunk, a helyzet azonban nem változott
– szögezte le Kálnai. Tanulóik közel fele továbbra is ingyenes tankönyvekre jogosult, mert a család nem tudná kifizetni azokat, továbbá gyermekvédelmi támogatásra szorul – ez pontosabb mutatószáma a szociális körülményeknek.
A szegregációról szólva Kálnai azt mondta: kevés cigány tanulóik többségét sikeresen integrálják, bár körükben a legnagyobb a lemorzsolódás, az évfolyamismétlés.
,,A pedagógiai, szociológiai szakirodalomból tudjuk, mi magunk is érzékeljük, hogy nem az egyes intézmények, hanem az oktatási, köznevelési rendszer szintjén és egészében jelenik meg a szelekciós mechanizmus. Ezt bizonyítja az is, hogy bár a mélyszegénységben élők, a cigányok és a lejtő alján lévő kistelepülések gyerekeinek száma évről évre nő, arányukhoz képest nálunk, a környék ‘elit’ iskolájában csekély számban jelennek meg.”
A jövőre vonatkozóan Kálnai Zsolt elmondta: ,,A budapesti szemináriumon elköteleztük magunkat a Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium és Szakközépiskolával való együttműködésre. Számos dologban előrébb tartanak, projektekben gondolkodnak, már jól működő érzékenyítő, toleranciaerősítő programjuk van. Ezek kiváló minták, átvehető elemek, amikhez jó lesz csatlakozni. A mi diákjaink zártabb gondolkodásúak, hajlamosabbak az autoritások követésére. Éppen ezek a különbségek adják a kooperáció lehetőségét és hasznát. Mi – kis túlzással – ‘élő könyvtárként’ magunkat és a környezetünket adjuk ehhez. Az általunk kidolgozandó programrész a ‘cigányság és bihari integrációs kísérletek, a vidéki zsidóság szerepe Bihar fejlődésében, a debreceni élő zsidó közösség, vallási sokszínűség, Berettyóújfalu Nagyvárad vonzásában és árnyékában, bihari identitás’ témák köré épül. A három közvetlen találkozás első helyszíne Budapest, a második Berettyóújfalu és Nagyvárad, a harmadik Debrecen lesz. Az érzékenyítő programok megvalósításába be kívánjuk vonni a helyi és a debreceni szervezetek, iskolák, egyházak képviselőit és tanulóit. Akikkel eddig beszéltem, nyitottak voltak a közös munkára, további ötleteket és tanácsokat adnak, ami elősegíti, hogy ne nyúljunk nagyon mellé”.
A program harmadik alkalmán, Debrecenben „disputát”, valamint „dilemma kávéházat” terveznek, ahol a tanulók a program addigi tapasztalatait dolgozzák majd fel.
Azt remélem, hogy vitakultúrájuk erősítésével részesei lehetnek egy veszteségmentesebb, demokratikusabb diskurzus kialakításának. Végül is ebből a szempontból az érzékenyítés a demokrácia sarokköveként értelmeződik
– sommázta a berettyóújfalui pedagógus.
Foki Tamás Budapest egyik legrangosabb iskolája, a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium történelem szakos tanáraként és igazgatóhelyetteseként vett részt a szemináriumon. Már korábban is dolgozott a Centropával közösen, például elsőként ő mutatta be iskolai környezetben a Centropa-filmeket. Mint mondta, azért vett részt a Közös Nevező szemináriumán, mert egyrészt szeretné bővíteni a tudását, másrészt hozzá tartoznak a diákönkormányzat kulturális programjai, és úgy gondolta, hogy a Fazekasra ráférne egy kis nyitás.
Az iskolájában a pedagógusoknak nem kell ellenszéllel küzdeniük, hogy keresztülvigyék az efféle érzékenyítő projekteket, náluk inkább az a probléma, hogy nehezen tudnak bármit is bezsúfolni a gyerekek programjába, mert erősen túlterheltek, nagyon sokat tanulnak, rengeteg versenyre járnak. ,,Bemutattam a diákönkormányzatnak a Közös Nevezőt, a diákok és néhány kolléga rögtön be is vállalták, hogy a Wesley Iskola partnerintézményeként dolgozzunk tovább a programon. Már felvettük a kapcsolatot a Facebookon keresztül, és első lépésként közös csapatot fogunk alakítani az ő gyerekeikből és a mieinkből. Filmkészítést tanulnak majd a diákok, főleg a mi segítségünkkel, és ők fogják dokumentálni a partnerség alakulását. Februárban lesz az első találkozó a budapesti Bálint Házban” – tudtuk meg Fokitól. Ezt megelőzően vendégül látják az Uccu Alapítványt a Fazekasban, hogy egy kicsit megismertessék a tanulóikkal a roma kultúrát.
Foki Tamás, csakúgy, mint az összes résztvevő, nagyon hasznosnak tartotta a szemináriumot. ,,A kapcsolatok nyilván bármelyik hasonló találkozón létrejöttek volna, hiszen az ember kíváncsi, és örül, hogy segíthet, de most már tudjuk, hogy ez bizony nem egyszerű feladat. Ebben a programban profi segítő szervezetek, egyesületek vannak, amelyek – még mielőtt mi spontán egymás nyakába borulnánk – érzékenyítenek bennünket, útmutatást adnak, hogy mit és hogyan csináljunk, hogyan dolgozzunk saját magunkon.”
Mindannyiunknak ezt kellene tennünk, csak így van jövőnk.
