Korábban is foglalkoztatott Csehov?
Amikor Kulka Jánossal és Györgyi Annával a Csehov szerelmei című levéljátékot csináltam, Radnai Annamária dramaturggal végigböngésztünk több száz Csehov-levelet. (A válogatás meg is jelent a Magvetőnél) Nagyon szerettem azokat, amelyek Csehov kilenc hónapig tartó fél-világkörüli utazásáról szóltak. Végigment lovas batárral egész Szibérián, aztán járt Japánban és Kínában is. A Dél-Kínai tengerről írt egy levelet, amiben arról mesél, hogy a hajójuk olyan viharba keveredett, hogy ő töltött revolverrel állt a fedélzeten arra várva, hogy ha süllyed a hajó, akkor főbe lövi magát…. elkerülendő a vízbe fulladás szégyenét. (Ezt nem könnyű elképzelni Csehovról.) Aztán Ceylon szigetén vásárolt két mongúzt, amelyeket haza is vitt Melihovóba. Végül a Szuezi csatornán keresztül ért vissza Európába.
Be lehetett az ilyesféle életrajzi momentumokat építeni?
Persze, Dorn doktor külföldi utazása szinte kínálja magát. Annyi jófajta párhuzam van, a Sirály és Csehov élete között, amivel lehet játszani. Persze közben nincs bennem olyan szándék, hogy a Sirályt kiegészítsem, vagy konkuráljak vele. Ez egy játék, amiben együtt játszik a Sirály, az életrajz és egy olyan színházi szituáció, ami mindezt élettel tölti meg. Augusztusban kezdődnek a próbák, és október elején lesz a bemutató. Mindig ünnep számomra, amikor Csehovval lehet találkozni.
A meghiúsult miskolci tervek között szó volt Boris Vian sanzonjairól is. Azzal mi lett? Kukába került?
Hat-hét éve a budapesti Kamarában megrendeztem a Mindenkit megnyúzunk című darabot. Akkor volt Vian halálának ötvenedik évfordulója. A Francia Intézettel együttműködésben lefordítottunk néhány Vian dalt, amiket Trokán Annáék a Vian Caféban el is énekeltek, közben Vian koktél szolgáltak fel a közönségnek. Aztán tavaly januárban Róbert Júliával összegyűjtöttük Vian összes sanzonjait, nagyjából ötszázat. (egy részük az isteni Vian honlapon is megtalálható) Ezeknek vagy a zenéjét, vagy a szövegét ő írta, és van egy nagy adag, aminek a zenéjét és a szövegét is. Sőt el is énekelte, és a trombitaszólót is feljátszotta. Ezekből kiválogattunk nagyjából két tucatot. Megkerestem azokat a költőket, műfordítókat, akik francia dalszöveget is tudnak fordítani. Nagy örömmel vállalták: Müller Péter Sziámi, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Takács M. József, Pacskovszky Zsolt, Csikós Attila és mások. Elkészült tizenhárom dal magyar változata, nagyjából addigra, mire engem kirúgtak. Közben persze lázasan dolgoztunk a látványvilágon is… Vian halálát egy örökölt szívbetegség okozta, amiről öt éves kora óta tudott. A Köpök a sírotokra c. filmje próbavetítésén felugrott, s állítólag azt kiáltotta:
Úgy négerek ezek, mint a seggem!
aztán a szívéhez kapott és meghalt. Úgy terveztem, hogy ezek lennének a kezdőmondatok, és a közönség ott ülne Vian vetített szívében… aztán a későbbiekben megjelennének Vian regényvilágának gyönyörű képei, a lótuszvirágzás Chloé tüdejében. Hajdufi Péter videoanimátor sokat dolgozott a 3D-s képi világon, de mert mennem kellett, félbe maradt a projekt. Több helyről van érdeklődés, de én élő zenekarral szeretném megcsinálni, ami megdobja a költségeket…
Az interneten barangolva találkoztam egy győri történettel, melynek részese voltál…
Ezt is a véletlen sodorta elém. Meghívtak egy drámaíró versenyre, amin Vörös István és Pozsgay Zsolt mellett én voltam a harmadik versenyző. A téma egy újságcikk volt, amely arról szólt, hogy egy győri hajléktalan skandináv lottón nyert valami horribilis összeget. Mit lehet kezdeni egy ilyen élethelyzettel? Nagyon megragadott ez a történet, elsősorban az emberi oldala. Főnyeremény címmel írtam egy negyvenperces játékot, amely közönségdíjas lett. És ezzel elkezdődött egy másik történet. A bemutatón ugyanis ott volt a férfi felesége, és – mert nagyon tetszett neki a darab – meghívott magukhoz. El is mentem, megismerkedtem Lacival, a szerencse fiával, és egy szívszorítóan abszurd történet bontakozott ki előttem. A hirtelen beköszöntő jólét úgy érte ezt a húsz éve az utcán élő embert, hogy nem voltak ilyen léptékű álmai. Sőt, igazából ma sincsenek. Nem tud boldog lenni a pénzzel. Nagyon szimpatikus házaspár, megnyíltak, nagyon sokat beszéltek magukról. Laci két dolgot szeretne a legjobban, kijutni egy AC Milan-mérkőzésre, és elmenni a csíksomlyói búcsúra. Több száz millióval a tarsolyban egyik sem elérhetetlen. És mégis, már két éve tervezi. Mintha egy szakadék lenne a vágyak és a pillanatnyi valóság között. Megígértem, hogy segítek neki kijutni Milánóba, és ha tudok, én is vele megyek. Mindez egy drámaírói verseny utóélete… Egyébként ez a történet is abban erősített meg, hogy nem szabad mást csinálni, csak az életet figyelni. Abszurdabb, mint a képzelet. Képzeld el, hogy Anikó, a feleség például nyitott egy kávézót, aminek a legfőbb attrakciója a Csoki-Gyros!
???
Palacsintába töltenek rétegzett tej- és étcsokoládét, és uborka meg hagyma helyett gyümölcsök vannak benne. A végén az egész le van öntve lágy vaníliakrémmel. Dolce vita a négyzeten.
Azt hiszem, ez a csoki-gyros is több tartalmat hordoz számodra, mint egy édesség!
Amit elvesztettem tavaly tavasszal, az bőségesen visszajött az élet más területein. Az, hogy a miskolci történet ilyen gyorsan lezárult bennem, igazában Bergmannak, Csehovnak, Viannak és a Csoki-Gyros-nak köszönhető.
Miskolcról azt mondtad az elején, hogy „vagy jót, vagy semmit”. Van valami mondanivalód?
Nincs.
