Hogyan lehet lábon kihordani egy haslövést? – interjú

kiss csaba vian csehov jelen

2015 tavaszán szinte mindenkit meglepetésként ért Kiss Csaba eltávolítása a Miskolci Nemzeti Színház éléről. Talán – mint azt egy interjúban elmesélte – ő maga lepődött meg a legjobban.

Elvégezted már a gyászmunkát? Lezártad magadban a miskolci történetet? Le lehet egyáltalán zárni?

A kudarc megviseli az embert, de néha nagyon jól jön: kijózanít, új utakra visz. Én is így voltam vele: fájt, ami történt, de örültem a szabadságnak, nagy kedvem volt újra írni, másféle színházat csinálni. A kérdés az volt: hogyan lehet kihordani lábon egy haslövést? Újra fel kellett építeni a teljes egzisztenciánkat – családdal együtt visszaköltözni Pestre, iskolát és munkát találni, lakást felújítani. Szóval Kőműves Kelemen hajnalban…

Sikerült?

Igen, nyolc hónap elteltével gyakorlatilag túl vagyunk az egészen. Még hálás is vagyok a sorsnak, hogy így történt. Vannak az életében olyan helyzetek, amelyek derékba törhetik a pályádat, hosszú évekre megmérgezik az alkotókedvedet, úgy hogy ki sem látszol a romok alól. És ötven fölött az ember nem engedheti meg magának a kihagyott évek luxusát. A lehető leggyorsabban kell találni az új „mániát”, még akkor is, ha az nem annyira grandiózus és nagy ívű, mint a Miskolci Nemzeti megújítása volt.

Azért csak van valami tanulság is!

Van. Alaposan meg kell nézni, hogy kikkel szövetkezel, kik eveznek mögötted egy öt évre tervezett csónaktúrán. De ezzel a miskolci történet számomra le is zárult. Mondhatnám úgy, hogy „Miskolcról vagy jót, vagy semmit!”.

„Ugorjunk”, és beszéljünk végre a lényegről!

A váratlan helyzet visszavitt engem korábbi terveimhez, a drámaíráshoz, kedvenc szerzőimhez. Olyan jó volt újra találkozni velük. A tiszta gondolkodással, mély emberséggel. Amikor kitettek, március vége volt, a színházak idei repertoárja már elkészült, esélyem nem volt őszi-téli munkára. Elővettem a régóta dédelgetett Ingmar Bergman-tervemet, a Szenvedélyt. Szerencsém volt, hogy Vidnyánszky Attila befogadta a darabot, elsőrangú szereposztással: Horváth Lajos Ottó, Györgyi Anna, Schnell Ádám, Tóth Auguszta, Szarvas József. Március közepén kezdünk, májusi előbemutatóval. Októbertől lesz látható a Gobbi Hilda Teremben. Közben az is kiderült, hogy a Szenvedély színházi ősbemutató lesz.

Hogy derült ki?

A Bergman Alapítvány honlapján jegyzik, hogy melyik Bergman-művet hol adtak elő. Jelenlegi állás szerint a budapesti Szenvedély lesz a 287. Bergman premier a világon. Az előzményekhez tartozik, hogy 2008-ban, amikor a Radnóti Színházban a Solness építőmester-t rendeztem, nagyon jó találkozásom volt Kúnos Lászlóval, aki az Ibsen-drámák mellett a Bergman-életmű jelentős részét fordította. Jót beszélgettünk a Szenvedélyről, a filmről, a máig felejthetetlen képekről, hangulatról. Mit kezd egy negyvenöt-ötven éves férfi az életével? Merre lehet továbblépni? Ezek a darab kérdései, és engem most ért utol ez az életkor…

…meg hozzá az élethelyzet.

Igen, az a kérdés, hogy mire rendezkedünk be a hátralévő évekre, évtizedekre. Higgyünk, és csináljunk meg mindent, amit még szeretnénk, vagy kezdjük el a visszavonulást, törődjünk bele, hogy a jó dolgok elmúltak, s ápolgassuk emlékeinket, mint egy kedves, színes sírt? Ez a dilemma a Szenvedélyben. Jó ezzel foglakozni, és a szöveg is olyan hűvös, sűrű és tiszta, mint a reggeli hegyi levegő. Egy tisztás, ebben a képtelenségig kaotikus világban. A szellem zavarodott meg, ami Bergmannál még tiszta volt. Mert ne legyen félreértés, nem csak a politikában van káosz, sőt, azért van káosz a politikában, mert a szellemi életben is nagy a zűrzavar.

Szerinted a politika állapota „csak” tünet?

Igen, valaminek mélyebb zavarnak a lecsapódása. A politika az ember szolgája, és nem ura!… Bergmant olvasva annyira érzem, hogy a ’60-as évek végén mennyivel normálisabb volt a világ. A szabadságjogokra és az életszeretetre való ráébredés korszaka. Most meg gyakorlatilag leépítjük, ami akkor keletkezett. Paktumok és konzum.

Új drámaírói feladatokat is említettél.

Igen, van egy izgalmas tatabányai felkérésem volt. Az igazgató, Crespo Rodrigo nyár elején megkeresett, hogy lenne-e kedvem megírni Csehov Sirályának a harmadik és negyedik felvonása között eltelt két év történetét… És rendezzem is meg!

Ez elég komoly, bátorságot igénylő kihívásnak tűnik!

Nagyon szeretem az ilyen játékos ötleteket. Párbeszéd Csehovval. Ráadásul a darabból hiányzó két év ugyancsak bővelkedik drámai eseményekben. „Győz a szerelem”, összekerül Nyina és Trigorin, Trepljov titokban követi őket, ekkor születik és hal meg a gyermekük. Nyina kezdetben Moszkvában lép színpadra, majd egyre lejjebb csúszik reménytelen vidéki társulatokban. Trepljov végre író lesz. Álnéven híres. Persze Csehovnál pont a kihagyás az érdekes, ahogy megmutatja a következményeket és elgondolkoztat az okokon.

Korábban is foglalkoztatott Csehov?

A következő oldalon szó lesz még Boris Vian-ról, sőt a győri Csoki-Gyros-ról is! Lapozz!



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. belóg zoltán

    Na, tessék, itt a bizonyíték, hogy nem minden kerek Vidnyánsky körül. Persze, az igazán magyaroknak már az is gyanús volt, hogy a GobbiHilda-termet még mindig nem keresztelték át!!!! De az meg már tényleg igazán mindennek a tetelye, hogy a miskolci Fidesz megbízhatatlanként elküld egy libsit, a NEMZETI Színház meg (hátérbe szoritva a nemzeti érdeket) beengedi!!!! Ráadásul egy ilyen nyugatmajmolós “izével”. Begmann nem magyar, nem való a NEMZETIBE!!!!!!!!!! Aggyátok vissza hegyeimet!!!!!!!!!!!!!


Új hozzászólás