A jelenleg tapasztalható tendenciák szerint az évszázad végéig a Földön élő fajok fele kihal az évszázad végére. A fajok pusztulása a dinoszauruszok kihalásához hasonló léptékeket ölt, a fő különbség pedig az, hogy a mostani pusztulás felelőse egyértelműen az ember. Ebből a szempontból nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy apokaliptikus korban élünk, s ha kilátástalannak is tűnik, nem szabad feladni a küzdelmet.
Ferenc pápa elődeinél sokkal hangsúlyosabban foglalkozik társadalmi felelősségvállalás kérdéseivel, és ez azt is jelenti, hogy olyan témákban – például az állatok védelme – is aktív szereplő, amelyek eddig látszólag nem tartoztak egyházi hatáskörbe.
A Racing Extinction csapata itt a facebook-oldaluk is – a Vatikán közreműködésével látványos projekt keretében mutatta be a kihalás szélére került állatfajokat: a Szent Péter bazilika falaira vetítették a meghökkentő szépségű képeket, melyek a veszélyeztetet állatok sokaságát mutatta be… olyan összefüggést teremtve a vallás, az európai kultúra és az ember tevékenységének árnyoldalai között, ami talán új megvilágításba helyezi mindezeket.
Talán nem véletlen, ha Ferenc pápa törekvései kapcsán – kis sóhajjal – eszünkbe jut Szent Ferenc imája:
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.
