Az utóbbi időben moziba kerülő magyar filmek jelentős részéről még akkor se tudtam volna rosszat írni, ha fegyvert fogtak volna a fejemhez. A hazai rendezők elkezdtek kilépni saját komfortzónájukból, és egyre színesebb, bevállalósabb alkotások kerültek ki a kezeik közül. A Dési András György és Móray Gábor író-rendezőpáros által készített Az éjszakám a nappalod már előzetesével levett a lábamról.
A varázslat egy ideig működött a moziteremben is, ám a film megtekintése után rögtön olyan kérdéseket tettem fel, amiket az ember egy átmulatott éjszaka után szokott, miközben a fejét vakarja:
Oké, oké, mi is történt pontosan? Valaki meséljen már valamit!
Főszereplőnk, Novák (Czukor Balázs) repülőgépek fekete dobozait szereli, barátnője pedig gyereket vár tőle. Hiába az álomnő, Novák egy percet sem tud aludni, ezért a bárányok számlálása helyett beleveti magát Budapest nyüzsgő éjszakai életébe. Egyik este megismer egy furcsa bagázst, a John Goodman-re hajazó Volfot (Anger Zsolt) és csapatát. Volfnak a szeme sem áll jól, bár a csilivili szemüvegétől azt amúgy sem látjuk. Novák hozzácsapódik a bizarr csapathoz, akik egy gyógyszersegély-szállítmány, egy orosz teherautó és egy hulla segítségével kívánnak meggazdagodni. Ebbe a balhéba főszereplőnket is bele kívánják rángatni.
Az Éjszakám a nappalod hangulatvilágára nem lehet panaszunk. Egy hihetetlenül menő éjszakai Budapest képe tárul elénk, ahol a villogó neonfény és a 80-as évek ihlette elektronikus zene kapja a főszerepet. Pater Sparrow látványtervező ismét beleadott apait-anyait: utoljára a Liza, a rókatündérben álmodták újra ennyire merészen a fővárost.
Olyan, mintha az alkotók A Gépész „valamiért nem tudok aludni” sztoriját próbálnák újra feldolgozni Isteni műszak-féle fekete komédiával, Drive és Kontroll-szerű atmoszférával megfűszerezve. A szereplők majdnem olyan pofátlanul lazák, mintha Guy Ritchie egyik filmjéből masíroztak volna ki. Nem röhögjük halálra magunkat a beszólásaikon, de a könnyed surmóság jól áll nekik, még ha a káromkodás sokszor öncélúnak hat is. A kisstílű gengsztert alakító Anger Zsolttal legszívesebben azonnal elmennénk sörözni a belvárosba. Persze csak akkor, ha ugyanez a szerelés van rajta.
A Turit játszó Vajda Milán, Novák tolószékes munkatársát megformáló Scherer Péter és a belvárosi alter kiscsajt alakító Pálos Hanna is remekel. Adott tehát az üdítő, fiatalos hangulat és az imént a színészgárdát is halálra dicsértem, de most jön a fekete leves: Az Éjszakám a nappalod mégsem nyújt maradandó élményt. Méghozzá azért nem, mert olyan a forgatókönyve (tíz évig írták!), mint egy nagyon rosszul megtervezett metróhálózat: a végén nem lyukad ki sehová. Főszereplőnkkel, Novákkal eleve nem tudunk azonosulni, mert szimplán csak sodródik az árral. Bár sejtjük, de pontosan nem tudjuk, mi okozza álmatlanságát, ami ellen ő maga sem tesz semmit. Pedig ebbe annyi, de annyi mindent bele lehetne magyarázni! A Gépész például meg is tette. Az Éjszakám a nappalod azonban mindennemű mélység és dráma nélkül suhan tovább a budapesti éjszakában, akár egy taxi, mi pedig csalódottan kérdezzük:
Fiúk, a katarzist hová rejtettétek?
Nincs meg a szereplők motivációja, lényegi kérdésekre nem kapunk választ, minden ahogy esik, úgy puffan módon történik. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, azt mondhatjuk, Az Éjszakám a nappalod felszínes alkotás lett, ami magyar és külföldi kultuszfilmekből csipegetett össze stílusmorzsákat, de épkézláb sztorira már nem futotta neki. Így viszont nem lesz más, mint egy könnyed hangulatfilm, ami bevisz a budapesti éjszakába, aztán elengedi a néző kezét és magára hagyja.
Korábban írtuk:
Az éjszakám a nappalod adatlapja a Magyar Film Adatbázis oldalán
