A Nászút az ötödik Modiano-regény, amit a Tarandus a szerző életmű-sorozatában kiadott A Kis Bizsu, az Éjfű, az Augusztusi vasárnapok és a Hogy el ne tévedj után. A Nászútban egy középkorú dokumentumfilmes, Jean B. kerül komoly válsághelyzetbe, és környezetét kicselezve kezd el Párizsban bujkálni. A regényt itt ajánlottuk, Modiano Nobel-díjáról itt és itt írtunk.
A Tarandus még Modiano Nobel-díjazása előtt kezdte el a szerző műveit kiadni. Réti Attila, a Tarandus Kiadó vezetője interjúnkban mesélt a Modiano-kiadásokról:
Mi tavaly áprilisban jelentettük meg az első Modiano-t, amikor a díj még fel sem merült. Akkor már előkészítés alatt volt a második kötet 2015 tavaszára. Ebbe „csapott bele” a Nobel-díj: A kis Bizsu néhány nap alatt elfogyott a piacról… és nyilván a második kötetet is előbbre kellett hozni. De, hogy válaszoljak a kérdésedre, igen, elég nagy harc volt, mert egy kiadó – teljesen szokatlan módon, komoly erőket mozgósítva – megpróbálta megszerezni Modiano-t. Most már nyugodtan mondhatom, hogy stabilan mi vagyunk a Modiano-életmű magyar kiadói: most jön a Nászút, és jövő tavasszal kiadjuk a hatodik kötetet is, melynek címe: Feledéstől távol.
Az 1990-es regény most jelent meg először magyarul, a Nászútról Gulyás Adriennt, a könyv fordítóját kérdeztük.
A Nászút az első Modiano-fordítása. Könnyű volt azonosulni a szerző hangjával?
Igen. Az első öt-tíz oldal és leginkább egy könyv első mondata mindig nehéz. Ott kell megtalálnia a fordítónak azt, amit műfordítói körökben nem túl tudományosan „hangnak” nevezünk. Modiano magyar hangját. Az, hogy Modiano stílusával könnyű volt azonosulnom, szerencsés véletlen. Szeretem az egyszerű, szikár, kissé minimalista mondatszerkesztést, és neki minden mondata ilyen, még a dialógusokban is. Ebből a mondatszerkesztésből adódik, hogy a szövegnek végig van egy kimért, egyenletes ritmusa, amit, remélem, a fordítás is jól visszaad.
Hogyan tudná elhelyezni a Nászutat Modiano életművében?
A Nászút a magyarul is megjelent Dora Bruder előregénye. Az előbbi 1990-ben, az utóbbi 1997-ben jelent meg franciául, de a Dora Bruder témája hosszú évekig foglalkoztatta a szerzőt. Évekig gyűjtötte hozzá az anyagot, de a regény nem akart összeállni a fejében. Ekkor írta meg a Nászutat, amely több ponton kapcsolódik a Dora Bruderhez. Hasonló a két hősnő kora, sorsa. De a Nászút narrátora, Jean B. dokumentumfilmes, aki a hősnő, Ingrid Teyrsen életét igyekszik annak halála után feltárni, sokat töpreng az életrajzírás korlátairól: hogyan és hová helyezhetők el a tényadatok egy életrajzban, van-e joga rangsorolni az életrajzírónak ezeket az adatokat? Egyáltalán számítottak-e ezek az események az adott ember életében? Egy helyen Jean ki is mondja a választ ezekre a kérdésekre, hogy az életrajzíró valójában semmit nem tud az emberről, akinek az életét írja.
- A regénybe beleolvashatsz itt.
A regény narrátora Jean B. életközepi válságban szenved. Kissé deprimált, reményvesztett karakter. Mennyire szerethető?
Mint a könyv fordítója, elég sok időt töltöttem Jean B.-vel, és minden rezignáltsága ellenére nem volt nehéz megszeretni. De vigyázat, egy jó írónál ez sem véletlen. Modiano olyannak írja le Jean B.-t, akivel szinte bárki könnyen azonosul. Mert ki az, aki még soha nem unta, amit csinál? Aki soha nem unta magát egy hosszabb párkapcsolatban? Akit még soha nem csaltak meg? Aki még soha nem érezte magát magányosnak? Vagy soha nem érezte úgy, hogy legszívesebben eltűnne a világ szeme elől? Jean B. bármelyikünk lehetne. Valószínűleg az sem véletlen, hogy dokumentumfilmes, hiszen az életrajzírás és a dokumentumfilmezés annyiban rokon műfajok, hogy igyekeznek tényszerűek maradni, bár tagadhatatlanul szubjektív műfajok. Jean Ingrid Teyrsen életét igyekszik a saját életéből kilépve rekonstruálni, az ő objektívjén és képzeletén keresztül rajzolódik elő Ingrid története. Másrészt van a regény leírásaiban valami filmszerű: hangok, színek, fények, árnyékok rendkívül érzékletesen vannak leírva és szinte kimerevítve előttünk.
Szerbhorváth György kollégám azt írta Modiano Nobel-díjazása idején, hogy „Modianót tehát alig valaki is ismerte/olvasta errefelé, pedig a szakértők szerint közelít Kertész Imréhez, W. G. Sebaldhoz és Célinéhez is, nekik meg mégiscsak van egyfajta kultuszuk a magyar olvasók körében.” Mit gondol a magyar közönség mit szerethet meg Modianóban?
Sok minden szerethető benne. A stílusa. Nagyon jól teremt hangulatot. Egyszerre rejtélyes, krimiszerű és töprengő, filozofikus. Írói zsenijére vall, ahogy egyszerűség látszatát kelti, de mégsem az. Egy Modiano-szöveg ránézésre olyan, mint egy sima víztükör, de ha közelebb megyünk a felszínéhez, netán a felszín alá hatolunk, kiderül, mi minden zajlik a látszólag sima víztükör alatt. A szerző rövid könyveket ír, de érdemes lassan vagy többször elolvasni őket, mert minden olvasásnál újabb és újabb rétegei fejlenek fel a szövegnek. Modiano nem adja könnyen magát.
