Réti Attila: Én nem versenyezni jöttem a könyvpiacra – interjú

000. tarandus – réti attila

Amikor nekiláttál a Tarandus Kiadó felépítésének, milyen indíttatással fogtál a munkához? Hol kezdődik a „Tarandus sztori”?

A gyerekkoromban. Én mindig humán beállítottságú voltam, s ez nyilván nem független attól, hogy édesanyám magyart-történelem szakos tanár, édesapám pedig agrármérnök. Korán megtanultam olvasni, és faltam a könyveket. Aztán tizenkét éves koromban beköszöntött az életembe a lovaglás, amiből óriási szerelem lett, és meghatározta az elkövetkező tizenhárom évemet. Így, részben az apai példát követve, részben az otthoni, mosonmagyaróvári adottságokat figyelembe véve nyílegyenes volt az utam az agráregyetemre. Az irodalom persze mindig jelen volt az életemben, de az, hogy ezzel valamit kezdjek, nagyon távolinak tűnt. Az agrármérnöki diploma megszerzése után Ausztriában találtam magamnak munkát… tarandus

Ez még a rendszerváltás előtt volt? tarandus

Igen. Viszont mire hazajöttem, addigra már egy másik rendszer volt, és azonnal vállalkozásba fogtam. Gyakorlatilag nulláról indultam, vagy ha úgy tetszik, mínuszból. Egy osztrák partnerrel kezdetem el felépíteni egy céget, amiből aztán kinőtt a Kaiser nevű húsipari vállalat, amit huszonegy évig vezettem.

Két évtizednél több időt töltöttem ebben a szektorban, de el kellett gondolkodnom azon, hogy merre tovább. Megvolt mindenem, háromszáz ember munkája függött tőlem… mégis úgy éreztem, hogy más irány kell, egyre nehezebben viseltem a kötöttségeket, a nagyvállalat napi szintű irányítását. tarandus

…mások ilyenkor infarktust szoktak kapni. tarandus

Engem a sport megmentett ettől, de tudtam, hogy mérlegre kell tennem, mit ad és mit követel az életformám. A mérlegelés eredménye az lett, hogy ki kell lépni, és találni egy nyugodtabb, lassúbb, szemlélődőbb életformát. 2010 körül a cég sikeres volt, és érdeklődők, sőt ajánlattevők is jelentkeztek. Akadt olyan ajánlat, ami meghaladta az elképzeléseimet, így aztán megfelelő előkészítés után eladtam a céget. Két feltételem volt, az egyik, hogy a vételárat egy összegben kérem, a másik, hogy a tranzakció után egy percig se kelljen maradnom. 2010-ben sikerült eladnom a céget.

Addigra már tudtam, hogy a könyves szakma irányában kell keresnem az utamat: a pénzem egy részéből a saját örömömre megpróbálkozom a könyvkiadással!

Sokan felkapták a fejüket a Tarandus indulására…

Én nem versenyezni jöttem erre a piacra, hanem azért, hogy valami arányosat, szépet, vállalhatót hozzak létre. Év végével a 71-dik könyvünket jelentetjük meg.

Modiano és a Nobel-díj, gondolom, nagyban emelte a Tarandus Kiadó ismertségét.

Nevezhetjük szerencsének, mondhatjuk a sors kezének, vagy jutalomnak. Az biztos, hogy visszaigazolásként nem rossz, és fontos a Tarandus megerősödése szempontjából. Persze, ez nem lenne elég, sok mindent meg kellett tanulnom.

Például?

Nem volt egyszerű kialakítani azt az egészséges egyensúlyt, amit egy könyv promotálása megkíván. Eleinte voltak olyan könyveink, amik feleslegesen nagy promóciót kaptak, „túltoltuk őket”, s voltak olyanok, amelyekről utólag tudjuk, hogy többet érdemeltek volna. Ennek megtanulásához kellett idő, nyugalom, tapasztalat és sok-sok odafigyelés.

Mennyire a Te döntésed az, hogy mi jelenik meg Tarandus-köntösben? Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Hárman döntünk, és három „igen” kell egy könyv megjelentetéséhez. A kereskedelmi igazgatóval és a szerkesztővel közösen hozzuk meg az ilyen döntéseket.

Az, hogy hány könyv jelenik meg, tudható, de talán legalább ennyire érdekes, hogy mennyiből…

Megkockáztatom, hogy évente legalább ezer könyvcím merül fel. Rengeteg cím, ötlet, elképzelés, ajánlat fut be, részben az ügynökségektől, részben más csatornákon. Aztán, amiben látunk fantáziát, azokról kérünk lektori jelentést, és tovább rágódunk azon, hogy kiadjuk-e. Borzasztó sok szempont merül fel ilyenkor, a szerző személyén túl meghatározó a nyelvezet, a stílus, a potenciális olvasóréteg… és nyilván fontos szempont, hogy passzol-e a kiadó arculatához.

Mi a legfontosabb kiadói szempont, mitől lehet valamiből Tarandus-könyv?

Nekem nagyon fontos az olvasói katarzis. Persze, igazából bármilyen művészi alkotás esetében fontosnak gondolom, hogy megmozdítson valamit legbelül. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, s azt is, hogy a katarzis mértéke mindenkinél más és más. A mi könyveink főleg azokat tudják megfogni, akiket érdekel a lélek, a lélektan, a különlegesség… óvatosan használnám csak a „spirituális” és az „ezoterikus” szavakat.

Van bennem némi – részben jogos – gyanakvás, amikor ilyen szavakat hallok.

Az vitathatatlan, hogy az „ezoterikus” jelzőt sok szempontból elkoptatták az elmúlt években, évtizedekben. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ezt nem kell címke gyanánt magunkra aggatni, éppen elég, ha a könyvben benne van az, ahogy mi ezt értjük. Fontos az, hogy a könyveinknek legyen valamiféle beavatás jellege. Nem foglalkozunk a tucat-bestsellerekkel, legyenek azok bármilyen sikeresek. Aki végignézi az általunk kiadott könyveket, az szerintem könnyen megérzi a képviselt irányt.

A mostanában megjelent Tarandus-kötetek közül mi a kedvenced?

Azt gondolom, hogy Tan Twan Eng könyve, Az esti ködök kertje egy remekmű. Irodalmi szempontból is erős, és az is izgalmas, ahogy az érzelmekkel foglalkozik. A szerző – túl azon, hogy izgalmas figura – szerintem még korszakos jelentőségű lehet. Még ősszel megjelentetjük az Esőcsináló című regényét is [itt beleolvashatsz].

…és a közeljövőben megjelenő könyvek közül mit emelnél ki?

Nagyon erősnek ígérkezik a mezőny. Az Akvárium című könyvünk mélységét tekintve különleges darab. A másik kiemelkedően fontos könyvünk pedig Modiano Nászút című regénye lesz [itt beleolvashatsz]. Én már olvastam, s úgy tartom, hogy az egyik legtisztább és legkönnyebben befogadható Modiano mű.

Igényelt plusz odafigyelést, hogy Modiano könyvei a Nobel-díj után is a Tarandusnál jelenjenek meg?

Mi tavaly áprilisban jelentettük meg az első Modiano-t, amikor a díj még fel sem merült. Akkor már előkészítés alatt volt a második kötet 2015 tavaszára. Ebbe „csapott bele” a Nobel-díj: A kis Bizsu néhány nap alatt elfogyott a piacról… és nyilván a második kötetet is előbbre kellett hozni. De, hogy válaszoljak a kérdésedre, igen, elég nagy harc volt, mert egy kiadó – teljesen szokatlan módon, komoly erőket mozgósítva – megpróbálta megszerezni Modiano-t. Most már nyugodtan mondhatom, hogy stabilan mi vagyunk a Modiano-életmű magyar kiadói: most jön a Nászút, és jövő tavasszal kiadjuk a hatodik kötetet is, melynek címe: Feledéstől távol.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!