Zsófi baba a 40-es évek óta némán áll, kék szemével a semmibe bámul, arcán finom pír, szája csücsöri és vörös, hófehér sapkája alól kikandikál néhány szőke hajtincs. Idén 73 éves. A Kiscelli Múzeum Babakiállításán jártunk.
Zsófin kívül akad itt még békebeli baba bőven: gipszből, textilből, porcelánból, fából és papírmaséból, de megjelennek a szocializmus műanyag klasszikusai és a „hanyatló nyugat ópiumát” jelző, beteges kinézetű Barbie babák, amik több generáció szívét ejtették és ejti is rabul a mai napig.
De vajon Zsófi baba mire gondol? Bizonyosan túlélte a háborút, hiszen 1942-ben gyártották. Féltve őrizték, rejtegették talán, esetleg, nagy titkok tudója lehet a kaucsukból készült baba. Hátul, a nyakánál jelzett:
1923-1960-as Schoberl & Becker (GER) cellba celluloid gyári jelölés: pajzs formában szárnyas sellő alak.
Utóbbi bármit is jelentsen. Mindenesetre annyi tudunk, hogy a Schoberl & Becker cég Babenhausenben alakult még 1925-ben. A Cellba név a “Celluloidwarenfabrik Babenhausen” elnevezésből származik, így áll össze a CELL és a BA szóösszetételekből. Nem meglepő, hiszen a babakínálat száz éven át szinte kizárólag a német nyelvterületről származó, import termékekből állt, amit el is neveztek nürnbergi-áru-üzleteknek. (Noha szatócsboltokban és utcai árusoknál már a 19. század elejétől árusítottak babákat, klasszikus játékboltokról csak az 1850-es évektől beszélhetünk.)
A számos, kisebb játékokat árusító üzlet mellett a legjelentősebbnek Kertész Tódor Kristóf téri üzlete, valamint a Dohány utca-i Árkád Bazár számított, amelyet a Késmárky és Illés cég üzemeltetett.
Bármennyire is próbálkoztak viszont nagykereskedelmi szintre fejlődni a hazai játékkészítők, erre a teljes 20. század sem bizonyult elengedőnek: 1855-ben nyitották az első babaklinikát, ahol sérült porcelánbabákat javítottak, a II. világháború után államosított nemzeti vállaltok alakultak, de csak 1967-ben születhetett meg – többszöri átnevezés és átszervezés után – a szocialista Magyarország saját játékmárkája, a TRIÁL. Ehhez még 1965-ben csatlakozott az Országos Gumiipari Vállalat, amely a tipikus, műanyag, szocialista klasszikus-babákat kezdte el gyártani. Noha a Barbie-k már az ötvenes években megjelentek a Nyugaton, egy magyar kislány talán még azt sem tudta, hogy létezik ilyesmi. Sőt, gyakran még karácsonykor is hiába várta a főként Csehszlovákiából és NDK-ból importált babákat, mert azok a nagy hiány miatt legtöbbször késtek és talán csak az ortodox karácsonyra (január 7.) értek ide.
A magyar játékgyártás viszont a rendszerváltozás után sem tudta felvenni a versenyt külföldi társaival, ellenben sokan kezdtek el művészbabák készítésével foglalkozni. Olyannyira, hogy immáron 19 éve rendezik meg évről évre a Országos Baba- és Mackókészítési Versenyt, amire több százan neveznek be. A kiállítás második termében pedig ezekből láthatunk válogatást: Sissy királynét Ferenc Jóskával, egy minihadseregnyi díszmagyarba öltözött hölgyet és urat, vagy éppen a széken csücsülő Rúzsa Magdit. De megelevenedik Krúdy, feleségével együtt, Csontváry Kosztka Tivadar, és Matula bácsi is a teremben lógatja a lábát.
Magát a Kiscelli Múzeum játékgyűjteményét a nyolcvanas években kezdték kialakítani, amellyel elsősorban az életmódtörténeti anyagot egészítik ki a gyerekek szempontjából. A mára országosan is elismert kollekcióban olyan becses darabokat is őriznek, mint a porcelánfejű babagyűjteményt Anna Margit hagyatékából, továbbá mackókat, állatfigurákat, bababútorokat, edényeket, kirakós játékokat, vasutakat, lemezjátékokat, valamint mese-és ifjúsági könyveket is. A gyűjtemény legöregebb darabja egy több mint 130 éves laterna magica. (bűvös lámpás, a modern diavetítő őse – a Szerk.)
(Forrás:thuringia.blog.hu, Kiscelli Múzeum)
A kiállítás október 18-ig, hétfő kivételével mindennap 10-18 óráig megtekinthető a Kiscelli Múzeumban
