Írta: Kiss J. Zoltán, független kvantumenergia-kutató
Az talán elfogadható hogy 1905-ös dolgozatában Einstein úgy fogalmaz, hogy a fénysebesség az a fotonok sebessége az üres térben, de hogy a hivatalos fizika a mai napig nem tudja értelmezni a teret, mint olyat, az elfogadhatatlan. A kérdés nem az hogy a tér maga euklideszi-e vagy einsteini-e, hogy görbült-e vagy sem, vagy hogy hány dimenziós… stb, hanem az hogy mi az, vagyis miből áll?
A világűr, mint tér hivatalos értelmezés ebből következően hasonlóan bizonytalan. A világűr az magyar terminológia, de jól mutatja az általános hivatalos álláspontot is, ami úgy tartja hogy a világűr (outer space) az a majdnem üres tér, illetve az a majdnem tökéletes vákuum.
De hát a vákuum definíciója is hiányzik! Mert ugye az nem lehet sem üres, sem maga a semmi. A hivatalos fizika tehát úgy tartja a minket más világoktól elválasztó világűrt világűrnek, hogy nem tudja az valójában mit is jelent.
És ebben a térben – amiről nem tudjuk hogy mit jelent – fekete lyukakat definiálunk. Mindezt természetesen anélkül kifogásolom hogy a fekete lyukat jelentő hatás meglétét megkérdőjelezném.
Amikor ezeket az izgalmas dolgokat az általam feltétel nélkül tisztelt, tanult fizikus barátaimtól megkérdezem, akkor az a válasz, hogy ezek részlet kérdések!
De hát az információ az a mai életünk technikai fundamentuma. És akkor ez minden lényeges összetevőjében, mint a foton, a tér, a fénysebesség, a vákuum a tapogatózás illetve még csak nem is a tapogatózás kategóriája. Közben az informatikai technológia, a maga racionális használati szintjén már megelőzi a tudományt. Szerencsére a fiatal generáció informatikai tehetsége és ösztönös tudása az alkalmazásban már több mint a hivatalos ismeretanyag.
Az információ elveszik, mondja Stephen Hawking a kiváló tudós (lásd a Librarius szerkesztőségi cikkét augusztus 26-án) – de az fel sem merül a konferenciában, hogy talán csak nem tudjuk megmérni azt a szignált, ami az információt hordozza, és hogy a fekete lyuk értelmezése, ilyformán nem más, mint a saját megváltoztathatatlannak hitt hivatalos korlátaink jelképe. Max Planck mondta, hogy egy új szemlélethez egy új generáció kell, mert azt a régi soha el nem fogadja.
A valódi relativitástól ma talán távolabb vagyunk, mint Minkowski idejében. A végtelen kicsi és végtelen nagy mint relatív fogalmak úgy tűnik hiányoznak a hivatalos fizika szótárából, vagy ha ott vannak is, tisztelet a kivételnek, akkor sem a működés egy valódi formáját jelentik, hanem magát a tulajdonképpeni megvalósíthatatlant. Pedig ami a mi téridőnkben végtelen kis intenzitású és számunkra megmérhetetlen, az egy másik téridőben a normál működést jelentheti.
A piramis, az energia-szivattyú – homevideókkal
Tudod-e, hogy mennyi idős vagy?
Hogyan keletkezett a Föld egy szempillantás alatt?
A hivatalos fizika hallani sem akar arról hogy az információ sebessége lehet téridő függő. A mi téridőnkben ez a földön mért fénysebesség. De egy másik téridőben ez egy másik fénysebesség érték lehet. Lehet kisebb is, meg lehet nagyobb is. Egyik sem mérhető a mi világunkban, mert a „mi rádiónk” mondhatnánk egy egyszerű hasonlattal élve más „frekvencián”, vagyis más fénysebességen működik. Erre a kiváló és világhírű tudós arról beszél hogy az „időről alkotott koncepciónk darabokra hullhat”. Ez is egy módszer – de remélhetőleg nem arra gondol hogy alakítsuk a tudottat az ismeretlenhez.
Azzal azonban egyetértek hogy az idő, mint fizikai kategória meghatározó kell legyen. A fizikusi szemléletváltás alapja az idő és a folyamat, az intenzitás és a kvantum impulzus; a téridőnek és a kvantum kommunikációs sebességnek a végtelen és szabad változatossága.
