A transzvesztita Baudelaire-ként emlegetett szürrealista művész, Pierre Molinier fényképeiből nyílt kiállítás az elmúlt napokban a londoni Richards Altoun Gallery-ben.
Tájképfestéssel kezdte pályafutását, de hamar rájött, hogy a festészetben nem tudja kiteljesíteni művészetét, így 18 évesen fényképezni kezdett. Vannak, akik zseninek tartják a kicsapongó, hedonista életmódot folytató művészt, megint mások pedig szimplán perverznek.
Mindenesetre PiMolinier 26 évvel a halála előtt, ötven éves korában megírta sírversét:
Itt fekszik Pierre Molinier – született 1900- április 13-án, meghalt 1950 körül. Erkölcsök nélküli férfi volt. Soha életében nem kapott semmilyen kibaszott (sic!) elismerést sem – Hiábavaló imádkozni érte.
A kiállításon több mint ötven munkája látható: az 1952-től haláláig alkotott fényképei, rajzai és festményei, amelyeket – habár nem tudatosan – a transzvesztitizmus jegyében készített.
Molinier ekkor hívta fel magára a szürrealizmus atyjaként számon tartott André Breton figyelmét, aki támogatni kezdte: 1956-ban megrendezte számára az első önálló kiállítását a L’Étoile Scellée-ben, ami meghozta számára a vágyott hírnevet.
SÁMÁNKÉNT, DOMINAKÉNT ÉS PARÁZNA NŐI DÉMONKÉNT IS ÁBRÁZOLTA MAGÁT
Amíg festményein és rajzain sötét háttérben örvénylő női alakokat rajzolt, fényképein inkább a testi élvezeteket jelenítette meg. Gyakran bújt női ruhákba és fényképezkedett babákkal, maszkban, fűzőben, és különböző szadomazochista szerepjátékhoz való eszközökkel – a londoni tárlaton többségében ezek a fényképek láthatóak.
Molinier munkamódszere egyszerre volt rendkívül szigorú, szabálykövető és kísérletező:
• Szeretett szoros női fűzőkbe és fehérneműkbe bújni miközben magát fényképezte: utólag manipulálta a negatívokat, így többszörözve meg végtagjait. (Az összes képen ő maga látható.)
• A festékpigmenteket saját spermájával keverte ki.
• Csak olyan modellt fényképezett, akibe szerelmes volt.
• Szeretett önkielégítést végezni addig a pillanatig, amíg le nem nyomta a fényképezőgép exponáló gombját.
• Azokkal a babákkal is szexelt, amiket fotóihoz használt.
1967-ben kezdte el készíteni a ‘The Chaman and its Creatures’, (A sámán és teremtményei) című könyvét, amit haláláig sem sikerült befejeznie. A művészalbum 70 fotómontázst tartalmaz, amiken saját magát a világ megosztójaként ábrázolja, aki Isten és Sátán között őrlődik. A sámán, vagyis PiMolinier egy közvetítő figura, aki előtt megnyílnak a különböző világok látomásai, képes az alakváltásra, teste megtöbbszörözésére, sőt nemváltásra is.
A mai napig a transzvesztita Baudelaire-ként emlegetik, aki a szavak helyett a fűzőt, a maszkot és a láncokat választotta kifejezési eszközéül ledöntve ezzel a tabukat, és megváltoztatva a művészeti és erkölcsi hagyományokat.
Pierre Molinier 1976-ban öngyilkosságot követett el, fejbe lőtte magát. Rá egy évre a párizsi Pompidou Központban rendeztek számára retrospektív kiállítást.
The Temptations of Pierre Molinier 20 Aug – 2 Oct 2015, Richards Altoun Gallery, London
