Idén újra kiadták Vámos Miklós Félnóta című könyvét, amelynek újranyomását az író sokáig megakadályozta. De mi lehetett ebben a kínos?
A hatvanas évek végén létezett egy Gerilla nevű zenekar, amely az akkor divatos pol-beat műfaj hazai zászlóshajója volt. Tagja volt a máig is aktív zenész Berki Tamás, a később visszavonult Gergely Ágnes énekesnő, illetve Vámos Tibor, aki később megváltoztatta nevét, és Vámos Miklósként lett közkedvelt író. A mostanság Bornai Tiborral (interjúnk itt) újra zenélő Vámos érezhetően nem szívesen említi a Gerillát, és talán a Félnótából derül ki, hogy miért ennyire felemásak az emlékek.
A pol-beatnél érdemes megállni egy pillanatra: a pol-beatesek aktuális, közéleti témákat boncolgattak külföldi mintára, többségében a dobozgitáros városi trubadúrok esztétikájával megfűszerezve. A mozgalmat itthon próbálták segíteni felülről is, a témába vágó zenekaroknak jelentek meg kislemezei is, szerveztek egy pol-beat fesztivált is; a Halló fiúk, halló lányok! alább megnézhető pol-beat különkiadásáról pedig nemrég az ott fellépő Dinnyés Józsefet is kérdeztük.
A Gerilla együttes a felvételen a 35. perc végétől látható:
Konjuktúra-lovagok
A támogatás hiábavaló volt, a pol-beat olyan gyorsan tűnt el, ahogyan jött; aminek okait azért nem olyan nehéz összeszedni. Amíg a hagyományos beattel a hatalom sokáig nem tudott mit kezdeni, a látványosan támogatott pol-beat kezdetben gyanús, aztán egyre inkább ciki lett. Elég csak abba belegondolni, hogy ha az ember kap egy kazettát a gimis haverjától, meg egyet a szüleitől, nagy valószínűséggel az előbbi kerül be hamarabb a magnóba.
A másik nagy problémáról viszont a produkciók tehetnek. Görgessük végig a fenti videót, és látjuk, mi a probléma. A legtöbb produkció primitív sikálásból és orrhangon éneklésből áll, ami nem lenne baj abban az esetben, ha a dalszövegek hihetőbbek lennének. Viszont a mondanivaló annyira gyermeteg és sematikus, hogy teljességgel hatástalanítja a legtöbb dalt, a jó szándéktól függetlenül. Ebből a körből azért a Gerilla kilógott, viszont a támogatott zenekar-bélyeget nem tudták magukról sosem lemosni, amely képet a Félnóta némileg árnyalja.
https://youtu.be/H9tTiZBM5hg
A gázsi 150 forint fejenként, de ingyen is elmegyünk!
Érdemes tisztázni, hogy a Félnóta nem Gerilla-könyv: a regény ugyan tele van önéletrajzi elemekkel és beazonosítható szereplőkkel, mégis egy fiktív, Barikád nevű zenekarról szól. Ami mellékesen nagyon hasonlít a Gerillára. A másik probléma pedig az, hogy a zenekarozás inkább csak mellékszál a könyvben, hiszen itt leginkább a főszereplő Muki felnőtté válásáról van szó. Ja és ez a Vámosra erősen emlékeztető Muki játszik egy zenekarban, ami nagyon hasonlít a Gerillára.
A Barikádról az lesz a benyomásunk a Félnóta alapján, hogy mindenképpen jó szándékú, de jó szándékukban némileg túlbuzgó, elkötelezett fiatalokból áll. És az elkötelezettség, amely még a zenekar kezdetekor némi előnyt jelent, végül az együttes halálos ítélete is egyben, hiszen hiába próbálnak „normális” zenekarrá avanzsálódni, a közönség kollektív emlékezete nem felejt, és ők örökké a csókos ’polbítesek’ lesznek.
Két szék közül a földre
Ebben ott a tragédia, hogy egy idő után a Barikád már agitációra sem használható fel, így a hatalomnak sem lesz már rá szüksége. Az évek alatt kialakul a pop-arisztokrácia, a pár éve még lázadó beat-zenészek egyre joviálisabbak és egyre idomíthatóbbak lesznek. Ehhez képest akkor őszintébb, vagy sem a mozgalmi Barikád? Lehet ezen morfondírozni, a képlet nem olyan egyszerű.
Ezt a bonyolult képletet a Félnóta sem oldja fel, de talán nem is ez az igazi cél. Kordokumentumnak tökéletes, abba meg tényleg tök felesleges belemenni, hogy mit kell 2015-ben gondolni a pol-beatről, vagy a világot megmenteni kívánó mozgalmi pol-beatesekről. És ha ezen túl tudunk lendülni, akkor könnyen megtalálhatjuk a Félnóta méltó helyét a többi Vámos-könyv között.
