Idén negyedszerre lesz Rakéta Fesztivál a fővárosban, amely nemcsak ingyenességével, hanem kitűzött céljával is rendesen kilóg a többi fesztivál közül.
…Korántsem igazi, woodstocki értelemben vett fesztivál ez, sokkal inkább koncertsorozat, méghozzá a csináld magad mozgalom szellemében szervezve, apró és bocsánatos gyermekbetegségekkel, szerethető fejetlenséggel, nagyon-nagyon sok lelkesedéssel, zene- és színtérszeretettel a szervezői oldalról. Anyagi érdekeknek nyomát sem lehet felfedezni.
– írta a Rakétáról az Index két évvel ezelőtt. A Rakéta tényleg más: egyfelől a fesztiválon már majdnem minden program ingyenes, és a fellépők listája sem éppen megszokott. A hazai fesztiválszervezők gyakran elmondják, hogy azért nem változnak a nagyszínpadok fellépői, mert nem nagyon mernek kockáztatni a hazai viszonyok között.
Jelen állás szerint
A Rakétán szó sincs ilyesmiről: itt valóban ismeretlen, valóban feltörekvő zenekarok lépnek fel különösebb műfaji preferencia nélkül, és míg az első fesztiválon még előszeretettel intézték el annyival a Rakétát, hogy hálószobából kibújt hipszterek gyülekezete, ezt mára csak azt mondja, akinek fogalma sincs, hogy mi folyik ott.
Bár az tény, hogy a fellépő zenekarok többségének attitűdje passzol a fesztivál barkácshangulatához, de mára már nem lehet azt mondani, hogy egy baráti kör, vagy akár egyetlen stílus fesztiválja lenne a Rakéta. Talán ezért is emlegetik sokszor seregszemleként, és jobban belegondolva, valóban ez a szó illik a leginkább a Rakétához. Amellett, hogy a Rakétán már számtalan zenekar mutatkozott be a nagyközönségnek, vannak igazi ritkaságszámba menő csemegék is – az egyik legemlékezetesebb ilyen a Fél Fény pályafutásának egyetlen koncertje volt 2 évvel ezelőtt.
Régi szép idők
Megvallom őszintén, nekem kissé nehezemre esik elfogulatlanul írni a fesztiválról, mivel fellépőként is vettem már részt a Rakétán, valamint a fesztivál születésénél is bábáskodtam egy keveset. Az első fesztivál szervezése tényleg nagyon romantikus volt: kiültünk hárman a Deák térre Lang Ádámmal és Fülöp Petivel, szóltunk az ismerős zenekaroknak, és már kész is volt a fesztivál. Csak akarni kellett.
Szó sincsen önfényezésről: a Rakétát már régóta csak elkötelezett hívőként támogatom, a fesztivál változatlan létezése pedig Lang Ádám és két segítője, Simai Panni és Varga G. András töretlen lendületének köszönhető. Az első Rakétán még befértünk a Hunniába, az idei fesztivál első napján viszont már teltház volt.
A Rakétára vasárnapig bármelyik este fel lehet szállni, majdnem minden nap két helyszínen egyszerre. A részletes program itt olvasható, az első napi tapasztalatok alapján a vasárnapi napon érkezni kívánóknak érdemes ingyenesen regisztrálni a programra az A38 honlapján.
Az idei fellépők közül néhánnyal interjút is készítettünk:
- Zanzinger: Egy gitárral akarok nagyon hangos lenni
- Dope Calypso: Nem hiszek a gondolkodás jobbító erejében
- Hó Márton idén a MYGL tagjaként lép fel a Rakétán.
- Vetítik a Feketerigó című filmet is, interjúnk itt.
(A nyitóképet Rádi Gábor készítette.)
