Botrányos per zajlott Londonban 1871 tavaszán: egy transznemű párt állították bíróság elé szodómia vádjával. Fanny és Stella így akaratukon kívül váltak Nagy-Britannia első melegjogi aktivistáivá. Történetüket most Glenn Chandler a BAFTA-díjas Taggart felügyelő című krimisorozat alkotója is színre vitte.
Ernest Boulton már gyerekkorában is imádott női ruhákba bújni és utánozni szobalányukat, valamint saját édesanyját. Kérésére Stellának becézték. Hogy miként és hogyan találkozott össze Fredrick William Parkkal azt nem tudni, de annyi biztos, hogy már fiatalon egy életre szóló barátságot kötöttek. A vele egyidős Park ügyvédbojtárként dolgozott egy irodában, Boulton pedig családja bizományi boltjában és egy bankban 1867-ig. Ekkor úgy döntöttek, felhagynak kispolgári életükkel és megalakítják kétszemélyes színi társulatukat.
Fanny (támaszkodik), Stella (guggol) és Lord Arthur Pelham-Clinton (a széken)/ neilmckennawriter.com
Stella Clinton (vagy Mrs Graham) és Fanny Winifred Park néven kezdtek turnézni, az akkori sajtó pedig elismerően nyilatkozott előadásaikról. Nemcsak a színpadon, hanem az utcán, és társasági eseményeken is gyakran női öltözetben jelentek meg – ha úgy tartotta kedvük – de hordtak férfi ruhát is. Jó néhány színházból – köztük az Alhambra Theatre-ből és a Burlington Arcade-ból – is kidobták őket botrányosnak vélt öltözködésük miatt. Egy alkalommal viszont letartóztatták a párt és baráti társaságuk néhány tagját is, azzal vádolva őket, hogy homoszexuális viszonyt ápolnak egymással. Megkezdődött meghurcoltatásuk.
Orvos vizsgálta őket, hogy közösültek-e análisan
1870 április 28-án Boulton, Park és egy másik férfi kilépett egy ház ajtaján a Wakefield Streeten, közel a Regent Squarhez
– áll az őket követő detektív jelentésében.
A detektív továbbá leírja, hogy taxival mentek a Strand Theatre-be, ahol találkoztak még két másik férfival, („akik igazi úriembernek tűntek”), majd egy privát erkélyről nézték az előadást. Amikor vége lett, a rendőrfelügyelő letartóztatta Boultont, Parkot és Hugh Alexander Mundellt. A többiek elmenekültek. Megalázó, brutális intim vizsgálat következett ezután, ahol egy rendőrségi orvosszakértőt kértek fel, állapítsa meg, közösültek-e análisan a letartóztatottak. A börtönben töltött idő alatt összesen hatszor mentek át a megalázó procedúrán.
Időközben bevitték Lord Arthur Clintont is, aki Stella (Boulton) élettársa, „férje” volt.
Rögtön másnap sor került az első tárgyalásra a Bow Street-i Magistrates’ Court-ön, ahol Boulton és Park női ruhában jelent meg. Az eseményről a lehető legrészletesebben számoltak be a korabeli újságok.
blogs.telegraph.co.uk
Mundell azt vallotta, hogy Boultont és Parkot nőnek hitte, annak ellenére, hogy férfi ruhában is találkozott velük. Őt óvadék fejében elengedték, Stella és Park azonban nem úszta meg ennyivel. Már első tárgyalásukat is hatalmas tömeg kísérte figyelemmel, bent az épületen belül és az utcán is. Végül rabszállítóban hagyták el a helyszínt.
Az egyik vádlott valószínűleg öngyilkos lett
A nagy tárgyalás 1871. május 9-én kezdődött és hat napig tartott a Court of Queen’s Bench-en, egy speciális bíróság előtt. Lord Arthur Clinton, Ernest Boulton, Frederic Park, Louis Hurt, John Fiske, Martin Gumming, William Sommerville és C.H. Thompson – őket vádolták név szerint szodómiával. Az utóbbi három megszökött a tárgyalás előtt, Fiske-t pedig – mivel nemcsak amerikai állampolgár volt, hanem maga az edinburgh-i amerikai konzul is – felmentették.
Lord Arthur június 18-án meghalt skarlátban, bár sokan úgy vélik, öngyilkos lett.
A vád viszont képtelen volt rájuk bizonyítani, hogy létrejött volna köztük bármilyen homoszexuális aktus, vagy, hogy az angol törvények értelmében bűnt követek volna el. A bíróság mindössze 53 perc alatt hozta meg az ítéletet: nem találták őket bűnösnek.
Akkoriban bebörtönözhették a melegeket
Legendás alakjuk feltűnt még az 1881-es The Sins of the Cities of the Plain című könyvben, amelyet a homoszexuális pornográf irodalom első darabjaként tartanak számon, de utána évtizedekre, egészen pontosan 128 évre elfelejtették őket, legalábbis nem foglalkoztak velük.
2008-ban „tértek vissza” Martin Lewton drámaíró Lord Arthur’s Bed című színdarabjában, amelyet a Brighton Fesztiválon mutattak be.
Idén pedig a Taggart nyomozó című híres krimisorozat alkotója, Glenn Chandler állította színpadra a Boulton és Park életéről írt színdarabját, Fanny and Stella: The Shocking True Story címmel. A művet májusban és júniusban játszották a londoni Above The Stag Theatre-ben.
Glenn Chandler Fotó: Sophia Evans for the Observer/theguardian.com
Azelőtt soha nem hallottam róluk, noha több száz cikk jelent meg a korabeli újságokban a hírhedt tárgyalásról. Felmentették őket, köszönhetően annak, hogy Park apja bíró volt, Ernest anyja pedig részt vett a tárgyaláson és rendkívül hatásos beszéddel állt ki gyermekéért és gyermeke társáért. Ráadásul a bíróság egészen az utolsó pillanatig inkább valamiféle viccnek gondolta az egészet. Emellett pedig semmiféle bizonyítékuk nem volt a szodómiára
– nyilatkozta Glenn Chandler a Guardiannak.
Valószínűleg ők voltak koruk első melegjogi aktivistái. Az ő történetük emlékeztet arra, hogy milyen messzire is jutottunk azóta. Azzal, hogy visszarepítjük a nézőket 1871-be, emlékeztetjük őket arra, hogy akkoriban akár be is börtönözhettek valakit, ha meleg volt. Ahogy tették Oscar Wilde-dal is rá több évtizedre, de neki már nem volt ilyen szerencséje. Ez viszont már egy másik történet.
– tette hozzá.
(Forrás: Wikipedia, The Guardian)
