Európában először a Capa Központban látható a Capa in Color kiállítás, amely a Magyarországról elszármazott világhírű fotós, Robert Capa eddig ismeretlen arcát mutatja be. Az eredetileg Friedmann Endre Ernő néven született, később háborús fotóriporterként ismertté vált Capáról a spanyol polgárháborúban és a második világháborúban készített fényképei ugranak be először. Most viszont az 1938 és 1954 között készült színes fotóiból láthatunk nagyívű válogatást.
Ismét Budapestre látogattam, mert történetesen ott születtem, és mert legutóbb csak kevés időt tölthettem el ott. Még Moszkvába is eljutottam, ahová általában nem lehet visszalátogatni. Párizsba többször is visszatértem, mert a háború előtt ott laktam, Londonba, mert a háború alatt ott éltem, és Rómába, mert sajnos ott sohasem lakhattam
– írja Capa a Holiday Magazinban 1951-ben.
Capa nagy utazó volt, ha úgy tetszik az egyetlen állandó az életében maga a változás, a helyváltoztatás, az utazás volt. 1947-től 1954-ben bekövetkezett haláláig legalább két fényképezőgéppel a nyakában járkált, az egyikbe fekete-fehér, a másikba pedig színes filmet fűzve. Noha háborús fotói tették igazán ismertté, a mostani válogatás több mint száz képe közül is szép számmal találunk olyan felvételeket, amelyek még ma is aktuálisak.
Utóbbi helyszínről készült fényképei számunkra az összes felvétel közül kiemelkednek: a havas tájban egy cselló „síel”, Charlie Chaplin a pálya szélén csúszkál, Judith Stanton pedig úgy pózol mintha egy reklámfilmforgatáson lenne. A holland hercegi család és a sztárok megörökítése mellett azonban jól megfér az osztrák kisvárosról, Kitzbühelről készített fotója is, amelyen egy féllábú katona látható, finoman jelezve, hogy a háború ugyan véget ért, viszont maradandó sérüléséket okozott a társadalomban.
A legtöbb itt látható fotó többsége az élet szeretetéről és élvezetéről szól, de ahogy Capa is megfogalmazta anno, egy idő után megcsömörlött a felszínes, csillogó élettől, és „valódi témák” után nézett. Kapóra jött a Life Magazin megkeresése 1954-ben: Indokínába küldték, hogy tudósítson a francia gyarmatokról. Ahelyett viszont, hogy a konvojjal haladt volna, egy szakasznál levált, és úgy fényképezte a katonákat. Egy óvatlan pillanatban, május 25-én aknára lépett és meghalt.
A kiállítás anyagát tavaly mutatták be először New Yorkban. Budapestre – a fotográfus öccse, Cornell Capa által 1974-ben alapított – az International Center of Photography (ICP) jóvoltából került a gyűjtemény, akikkel először működött együtt a Capa Központ.
A tárlat átfogó, számos korabeli dokumentumot is találhatunk a fényképek mellett, a videószobában egy dokumentumfilmet is megnézhetünk, az olvasósarokban pedig még kedvünkre lapozgathatjuk a könyveket. Egyedül azt sajnáljuk, hogy a Capa életét összefoglaló írásban – amely a kiállítás végén olvasható – egy szót sem ejtenek élete nagy szerelméről, a kiváló fotográfusról Kati Hornáról, „csak” Besnyő Éváról, Ingrid Bergmanról és Greta Taróról. Pedig talán Horna is megért volna egy sort.
(A kiállítás megtekinthető a Capa Központban 2015. június 9. – szeptember 20.)
