+ Irodalom

Brutális verések, vér és vamzerek a rácsok mögött Havas Henrik új könyvében

Az első számú közellenség

Dodi 29 évet és 8 hónapot húzott le a börtönben. Az alvilág egykor rettegett figurája kendőzetlen őszinteséggel mesélt bűnözői pályafutásáról Havas Henriknek. Az első számú közellenség című könyv nem dajkamese, hanem majdnem 500 oldalnyi utazás a bűn világában.

Ahogy az alvilágban mondják, Dodi ütőképes pali. Összesen 29 évet és 8 hónapot töltött a rácsok mögött. Számtalan rablásban és verekedésben vett részt. Ha ellenségeivel állt szemben, a bűnözői élet rettegett figurája nem kért, és nem is adott kegyelmet.

Tudod, nyomatékosan megkértek, hogy téged rendesen dádázzalak el. Valakinek beleszartál a levesébe. Nyílt a szája, de kimondani már nem tudta, amit akart. Belevertem a bokszerrel a fogsorába, tisztán hallottam a csontok recsegését. Darabokra törtek az elülső fogai, és szerintem a szájpadlása is leszakadt. A fotelba csapódott a feje. Láttam, hogy fel akar ugrani, úgyhogy megküldtem ballal is, majd jobbról újra a bokszerrel, most az állára. Ettől kinyúlt, elvesztette az eszméletét. Még kettőt adtam az arcába, majd felemeltem a jobb kezét, és sorban eltörtem három ujját.

Dodi egy barátján keresztül vette fel a kapcsolatot Havas Henrikkel. Azt üzente neki, áll rendelkezésére, ha érdekli egy olyan ember története, aki 29 évet és 8 hónapot húzott le a börtönben. Havas Henrik élt a lehetőséggel. Hónapokon át készített interjúkat az alvilág egykor rettegett szereplőjével, aki utoljára 2004-ben szabadult a börtönből, és többé nem kíván oda visszatérni. A sztorik végül egy könyvvé álltak össze, mely Dodi életútját követi végig, egészen a gyerekkorától kezdve. A Libri kiadónál május végén megjelent kötet Az első számú közellenség címet kapta, hiszen Dodit így emlegették az őt üldöző rendőrök egy postarablást követően.

Az első számú közellenség

Havas Henrik könyvében egyes szám első személyben elevenednek meg előttünk a történetek, mindenféle irodalmi felhang nélkül. Az első számú közellenség hemzseg a börtönszlengtől, de minden kifejezést azonnal meg is magyaráz a szerző. Megtudhatjuk, mit jelent a pleknizés, mi történik akkor, amikor befut a sárga csikó, és hogy a rácsok között mit is jelent az a szó, hogy éles. Óriási szerepet kap az erőszak: egy-egy verekedésbe olyan részletgazdag módon nyerhetünk betekintést, hogy szinte halljuk a csontok törését, a magatehetetlenül zuhanó test puffanását a földön. Fejezetről fejezetre egyre jobban ismerjük meg Dodit, aki nem mindig keresi a konfliktust, ám ha vele szemben mutatnak erőszakot, azonnal támad.

Kértem, hogy ne anyázzon, mert azt nem szeretem. Erre azt mondta: mit beszélsz, a kurva anyádat? Meg akart ütni, de én kirántottam a lapátot a földből, és rábasztam vele egyet a mellkasára. Hanyatt esett, odaugrottam, rátapostam a gyomrára. Odatettem a lapát élét a torkára, és azt mondtam neki: a kurva anyádat, ha megmozdulsz, átvágom a torkodat, megértetted? Biccentett, hogy meg. Mondtam neki: megaláztalak, ezentúl a csicskám vagy. Ha megmozdulsz, megöllek, agyonverlek a lapáttal vagy a kazánházban a vascsővel. És ha szólni mersz erről valakinek, rámegyek a családodra, a gyerekeidre, az anyádra, mindenkidet felkoncolom.

Kétségtelen, hogy nem egy szentről beszélünk. Könyvbéli főszereplőnknek azonban mégis vannak olyan tiszteletreméltó elvei és emberi jellemvonásai, ami miatt tudunk vele szimpatizálni, vagy legalább sajnáljuk, ha éppen rosszul alakul a sorsa. Emellett olyan jópofa szófordulatai vannak, hogy még Tony Montana is tanulhatna tőle.

Háromféle módon történhetnek a dolgok: jól, rosszul, és úgy, ahogy én akarom.

Dodi bunyókkal és szökésekkel teli élete mellett alaposan megismerjük a rendszerváltás előtti börtönök világát is. A világot, ahol nem sokat számít, ki cigány, és ki nem. A világot, ahol a barátság, testvériség felértékelődik, az árulók viszont kegyetlenül megfizetnek tettükért.

Az első számú közellenség elvisz minket a kóter legsötétebb zugába, majd megismertet annak minden szereplőjével: fegyőrökkel és vamzerekkel együtt. Nem osztja az észt álszent módon, nem mondja nekünk, hogy miért ne kerüljünk börtönbe. Ehelyett kronologikusan bemutatja, hogyan lesz a szeretethiányos kissrácból zűrös kölyök, abból pedig bűnöző felnőtt, aki bárkit szétbombáz, ha valaki az útjába áll.

Ahogy gurultam hátrafelé, a sötétben egyszer csak nekiütköztem valaminek. Egy parkoló autó volt. Oda nézek, egy csávó meztelenül felugrik, nagyon meg van ijedve. Épp a csaját kúrta. Jól van na, folytassátok, mondtam neki. És bocs! Erre azt mondta: de hát nekijöttél a kocsimnak! Mire én: nem akkora baj az, baszd meg. Mit akarsz? Akasszam szét a fejed? Dugd a csajodat, és dugulj el, te majom.

Mesél az alvilág

A bűn és a bűnhődés talán az egyik leghálásabb téma napjainkban. A politikusok a halálbüntetésről vitatkoznak, a gengszter rapperek a bűnözést éneklik meg, a whiskys rabló szinte népi hős lett, a börtönfilmek a rácsok mögötti életet mutatják be, napjaink egyik legnépszerűbb videójátéka pedig egy bűnöző-szimulátor. És még azt mondják, hogy az alvilágnak nincs romantikája? Az első számú közellenség szerintem éppen ezért sikerre ítéltetett. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző nem beszél mellé, nem színezi a sztorit, hanem végtelen egyszerűséggel tálalja a színtiszta valóságot, ami néha véres, néha szomorú, és olykor vidám is.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top