Tengermély sötétség honol az erdőben. Még a hold is sötétbe burkolózik. De egy vakító ezüstcsóva végigsuhan a tájon és fénypompába öltözteti. Ez Lados Dávid Újhold projectje, melyhez egy világító gömböt használ.
A Vescot Kortársművészet Mentorprogram idén pályázatot hirdetett fiatal, pályakezdő fotóművészek számára, hogy segítse karrierjük indulását. A jelentkezők közül 7 művészt választott ki a szakmai zsűri, akiknek műveit több helyszínen is bemutatják. Köztük volt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakos hallgatója, Lados Dávid is, akinek New Moon című önálló kiállítását május 23-ig látogathatjátok a Deák Erika Galériában.
Lados Dávid New Moon fotói éjszaka készülnek, kizárólag újhold idején. Ha ez még nem lenne elég kísérteties, a helyszín egy dimbes-dombos, erdős táj. Az összes fotón megjelenik egy fehéres színű, szinte vakítóan erős fényforrás, amely végigszánkázik a tájon, egyúttal ünnepélyesen megvilágítja. Olyan, mintha a ragyogó fénysávnak komoly, magasztos céljai lennének. Mintha csak a természet rendelte volna el, hogy át kell szelnie az erdőt és hol ezüstös vízesést, hol mesebeli fényösvényt kellene varázsolnia. A természetnek, egészen pontosan a fizikának valóban van hozzá köze. Egy mesterségesen előállított fénygömbről van ugyanis szó, amely a gravitáció makacs törvényeinek engedelmeskedve lefelé gurulva-sodródva, a hosszú expozíciós időnek köszönhetően ecsetként festi végig az amúgy sötét tájat.
Minden fotónak megvan a maga dinamikája, szinte érezzük, ahogy a fényforrás amolyan reménysugárként utat vág magának a sűrű, sötét erdőben. Hogy mégis mi a csuda ez a fénygömb, amivel Lados Dávid dolgozik? Miből készült? Mennyire macerás vele a sötétben dolgozni? Megkérdeztük magától a művésztől.
A fotókon egy saját tervezésű és kivitelezésű, mozgás által 360 fokban világító gömb látható. 3 méretű gömböt készítettünk tervezőtársammal, Zeke Norberttel. Volt egy vízálló gömb, ez volt a legkisebb, aminek a magját egy 100 LED-ből álló szerkezet képezte, és körbevette egy gömb formájú plexiréteg. Ezeket használtuk a vizes jelenetekhez. Volt egy második gömb, a fotók 80 százaléka ezzel készült. Ezt kellett a legkönnyebbre és legrugalmasabbra, legstrapabíróbbra tervezni, hogy kibírja a természet egyenetlenségeit, a nagy sebességből adódó ütközéseket, kő felverődéseket. Ez a gömb volt a sztenderd. Építettünk még egy nagy gömböt, amit más technikával mozgatunk a térben, mint a többit. A legnagyobb gömböt 1600 LED-del, és közel 60 Volttal működtettük, 3 kg volt a súlya. A képek 70-80%-án a gravitáció által mozgott a gömb véletlenszerűen, de előtte gondosan lepróbázva és megtervezve.
A képkészítés nehézségeiről talán annyit, hogy havonta 3 nap fotózhatunk Újhold idején, mert ekkor nem játszott szerepet az expozícióban a hold fénye, és így csak az objektumunk fénye dominált a képeken. Meg természetesen a sárga égbolt, az mindig a közelben lévő településekből adódó fényszennyezés. A képek expozíciós ideje változó, függött az objektum sebességétől és a tér nagyságától. A legrövidebb expozíció 10-12 másodperc volt, a leghosszabb 4-6 perc, ahol 200-250 métert kellett megtennie a gömbnek.
– tudtuk meg a fotóstól.
Lados Dávid többi fotója ezen a weboldalon tekintető meg.
