A kétévente megrendezendő független művészeti fesztivál mögött egy jól megszervezett önkénteshálózat, művészek, alkotócsoportok, galériák, művészetszervezők, műgyűjtők és kurátorok állnak. Ahogy arról korábbi cikkünkben már beszámoltunk, a csapat mindezt állami támogatás nélkül valósította meg, sőt, államilag fenntartott helyszíneket sem vettek igénybe. A május 31-ig tartó összművészeti fesztivált több mint ötven helyszínen valósítják meg, amelybe New York-i, São Paulo-i és párizsi galériák is bekapcsolódtak.
Egy szobányi ember magánügyéből több száz önkéntes munkája nyomán, európai hírű esemény kerekedett
– mondja a ma nyíló OFF-Biennálé Budapest egyik szóvivője, Nagy Gergely.
Ezen a területen az állam feladata elsődlegesen az, hogy a művészeti közintézményeket fenntartsa, pályázati forrásokat teremtsen, mindezeket pedig korrekten hagyja létezni és működni. Semmiképpen sem az, hogy a tartalomba beleszóljon. Az OFF most lefuttat egy tesztprogramot, megnézzük, mire megyünk állam nélkül – teszi hozzá a szóvivő, aki szerint az OFF kidolgozásánál, sikerült új típusú együttműködéseket kialakítani a művészeti-kulturális, valamint a civil színtér szereplői között.
Az OFF-on megjelenik a hazai és nemzetközi kortárs képzőművészet színe-java, a programkínálat pedig több mint sokszínű: a fotók, festmények, grafikák, installációk, szobrok, kísérleti filmek, hanginstallációk, hagyományos kiállítások, hangszeres előadások, köztéri akciók, és performanszok mellett politikai karaokéval is találkozhatunk. Noha a nemzetközi nagy biennálék költségvetéséhez képest az OFF jóval kevesebb büdzséből gazdálkodik, a megvalósításhoz kiemelten fontos volt a magántámogatók – a gyűjtők, valamint a galeristák – szerepe és hozzájárulása:
A színtér sok szereplője, a for profit és non profit területen mozgók is, megértették, hogy dolguk van a művészettel, nem csak a kész munkákkal, hanem a művek létrejöttével és bemutatásával is. A piacra is csak akkor tudnak művek kikerülni, ha először azokat valami létrehozza. Azt is láttuk, mennyire nélkülözhetetlen a fundraising-tudás és tapasztalat, ezt a hazai szcéna is kezdi egyre jobban beépíteni a gyakorlatába. Ha kicsiben is, de látszik, hogy ez a modell működőképes
állítja Nagy Gergely, hozzáfűzve, hogy kezdeményezésükhöz alapítványi támogatók is melléjük álltak, ám az ezekből nyert pénzek nagy részét nem produkciós költségre, hanem a művészeti civil szféra fejlesztésére kellett fordítaniuk.
A szóvivőt arról is megkérdeztük, hogy mennyire lehet független egy művész például az adományozóitól, valamint működik-e bármiféle öncenzúra az alkotók részéről:
Tökéletes függetlenség ugyan nem létezik, egyenrangú partnerségek viszont annál is inkább. A kortárs művészeti színtér is egymásra épülő tevékenységeket és intézményeket feltételez. Évtizedekig tartott, mire valamilyen szinten kialakult, viszont hónapok alatt szét lehet rombolni. A művészi tevékenységben nemigen látok öncenzúrára utaló jeleket, a magyar kortárs képzőművészet a többi művészeti ággal összevetve eléggé bátor és határozott. Nem hiszem, hogy politikai jellegű cenzúrától bárki is tartana. Az már más kérdés, hogy a művészek akarnak-e együttműködni azzal az intézményrendszerrel, amit a hatalom radikálisan átalakított. Ezek egyéni döntések, de úgy látom, nem nagyon.
A kelet-közép európai helyszíneken kívül Brazíliába, az USA-ba, sőt még Franciaországba is sikerült eseményeket szervezni, noha az OFF célja nem a piacnyitás volt, sokkal inkább Budapest kiterjesztését jelenti – de nem a városmarketing jegyében:
A saját, helyi problémáinkra szeretnénk a világon mindenütt értelmezhető válaszokat találni. Budapest – amely számomra elsősorban sosem város vagy lakóhely volt, hanem, mondjuk így, paradigma – most sajátos helyzetbe került. Az OFF ezt is tematizálni próbálja, valamint azt, hogy a művészet hogyan látja magát ebben a helyzetben.
