Hírforrás

Ha ezt mutatja egy terrorista, akkor egyrészt rossz helyen vagy, másrészt fuss

Ez a fajta „üdvözlési” gesztus mára önálló – és félelemkeltő – szimbólummá nőtte ki magát a szélsőséges iszlamista, terrorista csoportok körében. De érdemes megismerni a többi kézjelet is.

A kezek és ujjak különféle jelzései közül számosan egyetemesek, sok azonban mást jelent az egyik, és mást a másik földrészen. Különösen érdemes tisztában lenni a vallási fanatizmussal terhelt országokban, ittnem csupán a tapintatosság eszménye, de az életben maradás is múlhat a “legujjabb-kori” tudományokon.

Felfelé bökő mutatóujj

Azóta, hogy tavaly az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet elfoglalta az iraki Moszul városát, és ámokfutása szinte állandó téma lett a nemzetközi médiában, gyakran találkozunk olyan videókkal és képekkel, amelyeken az ISIS terroristái jobb kezüket a magasba emelik, mutatóujjukkal pedig mintha az ég felé mutatnának. Ez a fajta „üdvözlési” gesztus mára önálló – és félelemkeltő – szimbólummá nőtte ki magát a szélsőséges iszlamista csoportok körében. Egyesek már a bandajelekhez és a náci karlendítéshez hasonlítják a kézjelet, mely egyrészt félelmet plántál az ellenségbe, másrészt pedig „megerősíti a harcosokat a hitükben”.

Amikor a militánsok a jobb kezük mutatóujját kinyújtják, akkor lényegében az Egységre (tawḥīd, توحيد) utalnak. A tawhid az Isten egységének és egyedüliségének a megvallását jelenti, tartalmazza az iszlám tanúságtétel (aš-šahādah, لشهادة‎ ) első részét, vagyis azt, hogy „nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája”. Ezért a felfelé irányuló mutatóujj már évszázadok óta gyakori és elterjedt gesztus a vallásos muszlimok körében, a muszlim vallástudósok prédikálásában, az imádkozásban, és az elmúlt években már a hétköznapi beszédben is gyakran lehetett találkozni vele.

A tintába mártott ujj

Az ISIS terroristái a felfelé mutató ujjukkal egy másik, az elmúlt években gyakran használt, fontos szimbólumból is gúnyt akarnak űzni: a tintába mártott és felfelé tartott mutatóujjból. A bal kéz mutatóujjának “tintába mártása”, majd felfelé mutatása a választásokon való részvételt, a demokráciába vetett hitet, az emberi jogok javulásába vetett bizalmat és a női emancipációt jelenti. Az ujj tintába mártását eredetileg praktikus, a választási csalásokat elkerülő okokból vezették be: aki szavazott már, azt megjelölték, nehogy többször adja le a voksát ugyanarra a jelöltre. Ezt a módszert nem csak a Közel-Keleten, hanem Latin-Amerikától kezdve Afrikán át egészen Kelet-Ázsiáig bezárólag sokfelé alkalmazzák a választásokon. Ugyanakkor sehol máshol nem bír olyan fontos jelentőséggel, mint a muszlim országokban. Na nem azért, mert tökéletes módszer a választási csalás kiszűrésére (például Afganisztánban könnyen lemosható tintát használtak), hanem mert nagyon fontos üzenete van.

Különösen a választó nők számára bírt fontos értékkel, hiszen beleszólhattak a társadalmi-politikai folyamatokba, és alakíthatták egy ország jövőjét csupán azzal, hogy részt vettek egy választáson. A helyi és a nyugati médiumok is számtalan felvételt készítettek önfeledten mosolygó nőkről, akik magasba emelték az ujjukat, és arról nyilatkoztak, hogy “mennyire optimisták az új korszak beköszöntét illetően”. Azonban ez a kézjel nagyon nem tetszett a szélsőséges iszlamistáknak, akik gyakran megfenyegették és megtámadták azokat, akiknek a mutatóujján ott látták a “szavazáson való részvételt”. Afganisztánban a tálibok, Irakban a szélsőséges szunnita militánsok nem egyszer tettek ígéretet arra, hogy azoknak a nőknek, akiknél látható jele van a választási részvételnek, levágják az ujjait, sőt akár ki is végzik őket.

V mint győzelem

Talán ez az egyetlen olyan, a nyugati kultúrkörből származó kézjel, amely évtizedek óta használatos a Közel-Keleten. Ez a gesztus teljesen mentes bármiféle ideológia meggyőződéstől, és kizárólag a győzelembe vetett hitet jelenti. Az eredetileg Churchill által használt szimbólumot – amit az amerikai hippik és a békepárti tüntetők is átvettek a hatvanas években – először Jasszer Arafat alkalmazta a Közel-Keleten. Ezután terjedt el az egész régióban: a negyedik arab-izraeli háborúban (jóm kippúri) harcoló arab katonák, palesztin radikálisok, szunnita szélsőségesek, iráni forradalmárok, vagy akár a Kurd Munkáspárt fegyveresei is előszeretettel alkalmazzák.

A három Shalit

Az egyik legfiatalabb kézjelről van szó, amely leginkább a palesztinok, főleg a Hamász köreiben terjedt el. Tavaly nyáron a radikális szervezet elrabolt három izraeli tinédzsert, amit a támogatói azzal ünnepeltek, hogy három ujjukat (mutató, középső, gyűrűs) kinyújtották, miközben a hüvelyujj a kisujjon volt. A három ujj a túszokat jelenti (valamint, hogy három Hamász-fegyveres szabadon engedését követelték az izraeli tinédzserekért cserébe), a két ujj pedig azt a két terroristát, akik elrabolták őket.

A kézjel neve pedig a három Shalit lett, ami a 2006-ban elrabolt, majd 2011-ben szabadon engedett Gilad Shalit egykori IDF katonára utal. A szimbólum válasz volt az izraeliek “BringBackOurBoys” Twitter-kampányára, amely a tinédzserek szabadon engedését követelte. Azonban hamarosan a Hamász tagjainak és támogatóinak a jelzésévé vált, és meglepő módon – ellentétben az ISIS jelzésével – a nyugati médiumok is nagyon gyorsan foglalkozni kezdtek a jelentésével. Ennek köszönhetően a gázai és a ciszjordániai területeken kívül is ismertté vált a szimbólum. Mára pedig az Izrael-ellenesség egyik legelterjedtebb jele lett a világon: neonáci csoportokban, antiszemita megmozdulásokon, Izrael elleni demonstrációkon és szélsőséges oldalakon is felbukkant már.

Rabaa

000_Nic6288750

A négy kinyújtott ujj és a tenyérre helyezett  hüvelykujj vált az egyiptomi Muszlim Testvériség ellenállásának legfőbb szimbólumává. A tüntetésekről készült felvételeken látható, hogy szinte mindenki így demonstrál, vagy olyan transzparenseket használ, amelyeken a négy ujj látható. A szimbólum eredete a Rabaa el-Adavíja mecset körül történtekre vezethető vissza: 2013. augusztus 14-én több mint hatszázan vesztették életüket az egyiptomi fegyveres erőkkel folytatott összecsapásban. A mecset nevében szereplő Rabaa szócska leírva (أربعة) ugyanúgy néz ki, mint arabul a négy (أربعة, arbaa),tehát innen származik a négy kinyújtott ujj, amellyel az áldozatokra emlékeznek. Ugyanakkor kezdetben volt egy másik, elterjedt vélekedés is, miszerint a négy ujj az angol four-t jelenti, ami közel van a for (valamiért) szócskához. Mivel az angolban rövidítésként nem egyszer a 4-essel jelölik a “for”-t, ezért a magyarázat szerint a Muszlim Testvériség azt akarja sugalmazni, hogy ők az iszlámért és arabokért (rabia felirat) harcolnak.

A Rabaa-szimbólum nagyon fontos váltást jelent nemcsak az egyiptomi, hanem más iszlamista szervezetekben és Muszlim Testvériségben: mindannyian egységesen használják ezt a kézjelet, ami csak a régióban ismert. A jelkép „eltöröl bármiféle ideológiai-etnikai meggyőződést, hiszen nem az a fontos, hogy honnan jöttünk, hanem hogy mi a vallási meggyőződésünk.” Másodszor „szakítást jelent” a nyugati eszmékkel és szimbólumokkal (egyebek mellett a Győzelem jelével); az „arab tavasz” céljaitól való eltérést jelképezi, valamint a felejtést is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy „megbocsátják és elfelejtik” Mohamed Murszi beteljesítetlen ígéreteit, és továbbra is őt tartják Egyiptom legitim vezetőjének.

Az iszlám kultúra különös jeleiről és jelentéseiről még bővebben olvashatsz a globoport.hu-n.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top