Ahogy arról már a múlt héten hírt adtunk, elárverezik Frida Kahlo mexikói festőművész szerelmes leveleit, amelyeket titkos szeretőjének, a szintén festő José Bartolinak írt három éven át. A több mint száz levélből mindössze 25 maradt fenn, amelyek a New York-i Doyle aukciós házban kerülnek kalapács alá április 15-én. A kikiáltási ár 120 ezer dollár, azaz majdnem 32 millió forint – írja a dailymail.com.
Frida Kahlo a spanyol polgárháború miatt elmenekült festőművésszel, José Bartolival 1946 nyarán találkozott New Yorkban, miután újabb gerincműtétet hajtottak végre rajta egy manhattani kórházban. (A művésznő még 1925-ben szenvedett buszbalesetet, amelynek következtében gerince súlyosan megsérült: hónapokon át gipszfűzőt viselt, erős fizikai fájdalmai pedig egész életét végigkísérték. 1950-től végleg tolószékbe kényszerült.)
A két művészt Frida húga, Cristina mutatta be egymásnak, aki mellesleg Kahlo férjével, a szintén festő Diego Rivérával is viszonyba keveredett.
Kahlo és Bartoli 1946 augusztusától 1949 novemberéig levelezett, a férfi pedig 1995-ben bekövetkezett haláláig őrizte a több mint száz oldalnyi irományt, amelynek nagy része halála után elkallódott, és csak 25 darab maradt fenn.
Az első szerelmes levél 1946. augusztus 29-én íródott, miután Bartoli Mexikóba látogatott és kettesben töltöttek egy délutánt Fridával:
Már azelőtt szerettelek, mielőtt megszülettél volna. Mindig is beléd voltam szerelmes. Nem tudom hogyan kell szerelmes leveleket írni. Csak azt akarom, hogy tudd, az egész lényem nyitott feléd és a befogadásodra. Amióta beléd szerettem, minden megváltozott, és minden gyönyörűvé változott hirtelen. A szerelem olyan, mint egy illat, egy áramlat, egy zivatar. Te vagy az én egem, a rám hulló esőcseppek, én pedig a föld, amely befogad
– írta az akkor 39 éves Kahlo.
Az üzeneteket a festőnő Mara néven írta alá, amely a Bartolitól kapott becenevére, azaz a Maravillosa-ra utal. A katalán férfi viszont Sonja néven válaszolt, hogyha Diego megtalálja az írásokat, azt higgye, hogy a közismerten biszexuális felesége, csak egy másik nővel folytat affért. Noha Diego rengeteg nővel megcsalta Fridát, a nő szeretőire – köztük Muray Miklósra, Heinz Berggruenre vagy Lev Trockijra – viszont eszeveszett módon féltékeny volt. Frida nőnemű szeretőivel – például Chavela Vargas énekesnővel – folytatott románcait viszont megtűrte.
– állítja Kahlo önéletrajzírója, Hayden Herrera.
A gyűjteményben a leveleken kívül rajzokat, vázlatokat, préselt virágokat, szalagokat, Kahlo levágott hajtincsét és rózsafüzért is találtak, sőt Bartoli néhány válasza is fennmaradt:
Nem akarok tőled még egyszer elválni. Örökre veled akarok maradni! Szeretlek, mint nőt és mert képes vagy a boldogságra. Légy erős! Amikor legközelebb jössz hozzám, hozd magaddal csókjaidat, meleg hangodat, az álmaidat és életvidámságodat.
Frida ugyanakkor nemcsak a férfi iránt táplált gyengéd érzelmeit osztotta meg, hanem alkotói válságról is beszámolt:
Naponta öt órát festek, ennyit bírok csak fizikailag, mióta megint lerobbantam. Már rég be kellett volna fejeznem az egyik festményemet, és múlt kedden postázni. Hihetetlen erőfeszítésembe kerül, hogy hatásosan tudjam kifejezni magam a kibaszott (sic!) festményeimen. Egyre inkább úgy érzem, hogy egy egész életnyi idő sem elég megtanulnom festeni.
A férfi viszont a nehézségeken is átsegítette Fridát és újabb képek megfestésére inspirálta: a művésznő kedvenc, közös daluk első soráról nevezte el egyik képét, amelynek első sora úgy kezdődik, hogy „Tree of hope/Keep firm!”. A mű az évek során az egyik legismertebb festményévé vált.
Férjével, Rivérával való megromlott kapcsolatáról pedig így vall írásaiban:
Néha több órán át is beszélgetünk, de mindig csak a problémákról, rossz hangulatban, aztán elmegy, megvacsorázik, és lefekszik aludni. Mondjuk jobb, hogy itthon alszik, egy kicsit legalább megvigasztalódom, különben megőrjítene a szomorúság és a magány.
Miután azonban Bartoli visszarepült New Yorkba Frida állapota romlani kezdett:
Úgy érzem mindent elvesztettem, és meg akarok halni! Visszaemlékeztem az utolsó szavaidra, és elkezdtem festeni. Egész reggel dolgoztam, éppen, hogy csak enni álltam meg, aztán folytattam a munkát, amíg be nem sötétedett. Azután viszont nagyon fáradtnak éreztem magam, ráadásul mindenem rettenetesen sajgott. Mozdulatlanul feküdtem az ágyban, mint egy idióta, amíg D. meg nem érkezett 11-kor. (…) Miattad kezdtem el újra élni: festeni és enni is egy kicsit, hogy megerősödjek, és csinosabb legyek, de most megint szomorú vagyok, és olyanfajta magány kínoz, amelyet képtelenség szavakba önteni.
– számolt be október 19-ei levelében.
Hayden szerint Frida számos levelében megemlítette, hogy mennyire szeretne gyereket annak ellenére, hogy tudta, a műtétje miatt ez szinte fizikai képtelenség. Egy nap azonban elmaradt a menstruációja, erről pedig nagy örömmel számolt be Bartolinak:
Ha nem ilyen állapotban lennék, és ha lehetséges lenne, semmi sem okozna nagyobb örömet, mint egy kisbaba. Eltudnál képzelni egy kicsi Bartolit vagy egy kicsi Marát?
– írta, de miután kiderült, hogy mégsem terhes, kijelentette, hogy minden nehézség ellenére is akarta volna közös babájukat.
Egy évvel később azonban kiderült, hogy a férfi Mexikóban tartózkodott három héten át, de nem látogatta meg szerelmét.
Miért kell sokkal többet szenvednem, mint másoknak? Egész életemben várok rád Bartoli, mert csak te maradtál nekem, még akkor is, ha nem láthatlak. Ha segítesz, a te kedvedért rendbe jövök. Annyi szenvedésen mentünk már keresztül, de mindent túléltünk!
– olvasható az első évfordulójuk, 1947. október 23-a alkalmából írott üzenetében.
A következő két évben viszont Kahlo egészségi állapota még inkább súlyosbodott, egy időre pedig a festéstől is eltiltották orvosai. Bartolival való kapcsolata szép lassan megszakadt, de ezt képtelen volt elfogadni:
Tudom, hogy egy nap elviszel magaddal. Még mindig a te Marád vagyok, a te barátnőd. Örökké várni fogok rád.
– vallja a festőnő utolsó, megmaradt, 1949. november 3-ai keltezésű levelében.
