2015 októberében Budapesten kerül megrendezésre a World Music Expo, vagyis a WOMEX. A megrendezés jogát a Hangvető Zenei Társulás pályázat útján nyerte el. A világviszonylatban is nagyszabásúnak számító rendezvényről, s a benne rejlő lehetőségekről Liber Endrét,a Hangvető egyik alapítóját, a Tükrös zenekar muzsikusát faggattuk.
A „world music” kifejezés kapcsán ma is sokan gyanakodva hátrálni kezdenek…
Az alap nyilván az etno zene, de ez mégis inkább egy gyűjtőfogalom, amit alapvetően kereskedelmi kategóriaként találtak ki az angolok, elsősorban azért, hogy a lemezboltokban lehessen egy olyan szekció, ahol az ilyen típusú zenék össze vannak gyűjtve egy címke alá. A szisztéma azóta bebizonyította, hogy jól működik, ha kimész a WOMEXre, akkor találkozol színtiszta autentikával, etno-jazz-zel, találkozhatsz crossoverrel. Nagyon széles a skála, s az elmúlt néhány évben az expón belül is kezdenek szekciók létrejönni: megtalálják egymást azok az emberek, akiket egy-egy részterület különösen érdekel.
Szinte ijesztően nagynak tűnik a WOMEX, lehet itt keresnivalója egy magyar zenekarnak?
Persze. A kiadók, a terjesztők, a zenekarok, a menedzserek és mindenki, aki a zenének evvel a szegmensével foglalkozik, a világ kilencven országából eljönnek a WOMEXre. Nem tudok ennél jobb lehetőséget arra, hogy a zenekarodat menedzseld. Persze, annyira sűrű a program, hogy a találkozókat érdemes előre leszervezni.
https://www.youtube.com/watch?v=8DLDXLmYu84&list=PLzEOJ4H9QZeG901sWAyDKAiUe88UpBybi
Van annak kézzel fogható pozitívuma, hogy Budapesten lesz az expo?
Annak köszönhetően, hogy nálunk lesz a WOMEX, elkerülhetők azok a belépési költségek, amik eddig akadályt jelentettek. Ezidáig, ha valaki ki akart menni a vásárra, akkor adott volt az utazás, az ottlét, a szállás költsége…
Milyen hosszú történet eredménye a budapesti expo?
Úgy kezdődött, hogy a Hangvető terjesztői hálózatát építgettük, s kialakult egy elég jó körünk, kiderült, hogy vannak érdeklődők, akik eleve figyelnek Magyarországra.
Például?
A WOMEX egyik alapítója a kezdetektől fokozottan figyel arra, hogy mi történik Magyarországon. Ő is, és többen példaként tekintettek arra, ahogy nálunk a Táncházmozgalom létrejött és kiépült.
2011-ben jutottunk odáig, hogy a nyitó koncertet megpályázzuk (a WOMEXen mindent pályázni kell). Fel kell mutatni, hogy megvannak az anyagi forrásaid, másrészt be kell mutatni a koncepciót. De nem ám csak papíron! Májusban eljöttek megnézni, hogy mit találtunk ki. A MÜPÁban – ami szerencsére partner minden jó kezdeményezésben – bemutattuk az anyagot, amit véleményeztek, s néhány kiegészítő javaslat keretében elfogadtak. Így lett mienk a 2011-es koppenhágai „opening”, ami azért fontos, mert a WOMEX első napja csak erről szól, tehát kitüntetett figyelmet garantál. Az expo többi napján összesen közel hetven koncert zajlik. A zárónapon, a díjak átadásakor van még egy hasonlóan exkluzív, kiemelt esemény.
Nagyon viszontagságos volt a szervezés, ráadásul meg kellett küzdenünk azzal is, hogy a magyar zenészekben – részben okkal-joggal – óriási szkepszis munkál. Nagy sikerünk volt a koncerttel, s úgy gondolom, hogy az alapozta meg az idei Budapesti WOMEXet. Eddig több mint húsz WOMEX volt, s – Thessalonikit kivéve – mindegyik nyugat-európai helyszínen.
Az új helyszín „helyzetbe hoz” olyanokat, akik eddig távol maradtak?
Természetes módon Európa más területei kerülnek fókuszba, hiszen a szomszédos országok nagyobb szerephez juthatnak. Ez egyfajta kapu a visegrádi országok felé ugyanúgy, mint a Balkán felé. Az openinget újra megpályáztuk, de erről majd csak később lesz döntés.
Komolyan mondod, hogy a magyar zenekaroknak van miért tüsténkednie?
A magyar zenekarokat a rendezvény kapcsán érdemes buzdítani arra, hogy fektessenek be egy kis energiát, hiszen mostanra már jól látszik, hogy aki felkerül pl. a World Music Chart Europe-ra annak a neve bekerül a világzenei vérkeringésbe, ahol lehetőség van arra, hogy „felfedezzék”.
Amióta vannak ilyen törekvések, azóta jönnek az eredmények is, ott a Söndörgő, Herczku Ági, Lajkó Félix, a Romengo, a Karaván Familia, vagy a Budafolk példája. Magyar zenekar évekig nem szerepelt ezen a listán, de amióta értjük, és mások is értik a működési mechanizmust, azóta megváltozott a helyzet. A magyar zene van olyan színvonalú, hogy felkerüljön erre a listára.
Elég nagy lehet a tülekedés a fellépésre pályázók között…
Az előbb emlegetett hetven fellépőt körülbelül ezer jelentkezőből választják ki, akik a kilencvennél több országból pályáznak. Egy országnak tehát egy-két fellépőre van esélye. Ettől csodát várni tényleg nem szabad, mégis mindenkit biztatunk, hogy adja be a jelentkezését a womex.com-on. Ez szinte semmibe nem kerül, viszont oda egy olyan anyagot kell összerakni, ami később is bármilyen körülmények között megállja a helyét. Meg vannak adva azok a sztenderdek, amelyek alapján érdemes összeállítani egy bemutatkozó anyagot. Aztán az is fontos, hogy az érdeklődő zenekarok legalább egy – angolul is beszélő – tagot fizessenek be a WOMEXre, mert egy jól felkészült résztvevő rengeteg mindent megtudhat, megérthet, átláthat. Ráadásul, aki befizeti magát, az bekerül a „virtual WOMEXre”, ahol mind a 2800 szakember összes adata fenn van. Ha valaki tudja, hogy mit szeretne, akkor össze tudja szedni a teendőeket, elküldheti a bemutatkozó anyagát azoknak, akiknek a figyelmét próbálja megragadni. Akár ismeretlenül is be lehet jelentkezni, előre meg lehet szervezni a WOMEX idejére a találkozókat azokkal, akik valamiféle érdeklődést mutatnak. Érdemes előre dolgozni, mert ha csak befizeted magad és odamész, akkor egy csomó elfoglalt embert találsz, akik előre megszervezték a találkozóikat.
Szóval nem lehet megúszni az aprómunkát, s csak a zenei teljesítményre hagyatkozni!
Nem megy a csodavárás, odafigyelésre és szisztematikus munkára van szükség. Persze, nem lehet azt ígérni, hogy mindenkinek elsőre „beérik a gyümölcs”, de az biztos, hogy a következő lépés már magától adódik.
Van valami támogatása a WOMEXre jutásnak?
Az NKA Cseh Tamás Programjában mostanában jöttek ki olyan kiírások, melyek ezt támogatják: meg lehet nyerni még a nevezéshez is a pénzt. Ugyanilyen természetességgel ide sorolható a Cseh Tamás Programnak az a része, amely a külföldön szervezendő koncertturnéról szól.
Milyen erőket kell mozgósítani a háttérben?
Ez az egész nem menne úgy, hogy az állam, a főváros nem támogatja. A szakmai megfelelőség mellett például közlekedési és megközelíthetőségi követelmények is vannak. És fel kell tudni mutatni a pénzt, szerencsére az állam mögénk állt. Az MTVA-tól is van már támogatói szándéknyilatkozatunk, ami azt jelenti, hogy rádió és televízió odaillő műsorokkal támogatja az események felvezetését és magát a WOMEXet is. A Fonó, a Hagyományok Háza, a Művészetek palotája is éjjel-nappal együtt dolgozik velünk. Egyébként is nagyon támogató a közeg, hisz ennek köszönhető ez az interjú is.
Az eddig elmondottak biztosan oszlatják a kételyt, de fanyalgók mindig lesznek…
Tudom, hogy sokan fintorognak arra, hogy a világzene elsőre micsoda katyvasznak tűnik, mégis a zenészeknek rá kell jönniük, hogy ennél jobb és hathatósabb fórum manapság nincsen a népzenészek és a népzenei feldolgozásokban utazó muzsikusok számára. Fontos lenne szemléletet változtatni, energiát kell beletenni, s ha valakinek azok után van rossz élménye, hogy ezeket az utakat végigjárta, akkor elfogadom a véleményét. De, azokkal, akik minden alap és ismeret nélkül alkotnak felületes véleményt, nem nagyon lehet mit kezdeni. Nem mondok nagy igazságot azzal, hogy csak befektetetett munkával lehet eredményt elérni.
***
A fotót CSATA JUDIT készítette.
Az interjú teljes terjedelmében elolvasható a folkMAGazin legfrissebb számában (2015/2).
