Néhány gondolat a tüntetés szó jelentéséről

Egyetlen dologban értenek egyet a kormányellenes tüntetéseket elítélő és támogató csoportok, pártok, szomszéd nénik. A legutóbbi, január 2-i tüntetéssel kapcsolatban a legtöbb helyről már azt halljuk (legyen szó akármilyen beállítottságú médium állásfoglalásáról), hogy a tüntetéseknek azért nincs értelme, mert nem fogalmaz meg egy egységes megoldást arra vonatkozóan, mi lesz, ha teljesülnek az imák, és lemond a kormány. 

Lehet tüntetni, hiszen demokráciában élünk. Ez a bizonyíték arra, hogy Magyarországon demokrácia van – hangzik a szinte kizárólagos reakció a végtelenített tüntetéssorozatokra a kormány részéről. Meg, hogy oké, de mit akartok? Meg, hogy nem elég elmondani, hogy mi nem tetszik, közös megoldás-javaslatokat kell hangoztatni, program kell, esetleg egy új párt is kell, amiben majd meg lehet bízni, mert ugyan mit akar a nép? Lehet szapulni a szónokokat (én is megmosolyogtam párat), a szervezőket, a jelszavakat, amiket a tömeg harsog. Lehet nem érteni, hogy ez a kormány nem kell a népnek, vagy az elmúlt 25 év vezetése, de inkább azt javaslom, gondolkodjunk el a tüntetés szó jelentésén!

Nem vagyok politikai elemző, szakértő se, még csak politikai újságíró se (kulturális magazin vagyunk, de nem tudjuk teljes mértékben kizárni a politikát, ha gondolkodunk), egyszerűen csak nem értem, miért várja el bárki is egy elképesztően vegyes összetételű tömegtől, hogy egységes célokat, megoldás-struktúrákat pingáljon a transzparensekre.

tüntet:

1. Aki valaki, vagy valami elleni tiltakozás jeléül, vagy a mellette való állásfoglalás jeléül ki- vagy felvonul, illetve ilyen felvonuláson részt vesz.

2. Tiltakozását, illetve állásfoglalását magatartásával, jelenlétével, távollétével, vagy távozásával kinyilvánítja.

 tüntetés:

1. Az a cselekvés, magatartás, amikor valaki, vagy valakik, valami ellen, vagy valami mellett tüntetnek.

2. Politikai állásfoglalás kinyilvánítása felvonulással, jelszavak hangoztatásával

– áll a politikai fogalomtárban. Olvassuk el figyelmesen! Aki tüntet, az valami ellen vagy mellett foglal állást. Aki tüntet, az valamivel nem ért egyet. Még egyszerűbben: aki tüntet, az elmondja, hogy valami baromira felháborítja. A tüntetőnek nem kell tudnia a megoldást a problémára (a legtöbbnek persze van jó pár elképzelése), a tüntető jelzi a problémát. Hogyan várhatjuk el a néptől, hogy elvégezze a politikusok, az állam dolgát? Miért gondoljuk, hogy kevés az, hogy tízezrek mennek az utcára, hogy elmondják: nem tetszik a rendszer.

Kassák mondta:

A művészetnek nem célja, hanem oka van.

Ezeknek a tüntetéseknek sem célja, inkább oka van – mondhatnánk, de ebbe sajnos bele lehet kötni, mert célja is van. Az analógia attól még nem biztos, hogy hibás, mert rávilágíthat arra az alapvető félreértésre, hogy a tüntetéseknek célt, megoldást kell megfogalmaznia. A válaszom erre (senkiként meg népként): U-GYAN-MÁR!

A netadó ellenes tüntetést tartják (cikkeink az internetadó-ellenes tüntetésről itt és itt) a legsikeresebb demonstrációnak, hiszen a megmozdulás elérte a célját, a kormány visszavonta a törvényjavaslatot. Azóta egyszerre több probléma ellenében rajzolódnak a transzparensek, beszélnek a szónokok. Azóta hallhatjuk, hogy tüntizni már nem olyan nagy szám (bár csajozni ott is lehet), hiszen nincs egy, a netadó-ellenes tüntetéshez hasonló egyetlen közös cél, egyre kevesebben veszik a fáradságot, hogy a farkasordító hidegben ácsorogjanak, pláne skandáljanak. Hallhatjuk, hogy ezek a tüntetések ki fognak fulladni, el fognak fáradni; csak hazamegy az ember, ha huszadjára fázik.

Egyre kevesebben lesznek, mert nem hallják a színpadról azt, ami igazán érdekli őket

– mondta Kuncze Gábor, majd erre reflektálva Herényi Károly (az ATV A parlament – Somogyi Zoltánnal, 2015. január 7.) a következő állítást fogalmazta meg:

Az a baj, hogy nincsenek konkrét célok. A tüntetőkben forrong a felháborodás, csak ennek értelmet kéne adni.

Válaszom: Nem-nem. Azt gondolom, hogy nem értelmet kell adni a felháborodásnak, a tüntetés értelme a felháborodás.