A Radnóti Színház társulatára 2014 végén díjeső hullott: Csomós Mari Prima Primissima lett, Rétfalvi Tamás Junior Primát kapott, míg Bálint András Arany Medál életműdíjban részesült. Bálint András igazgatónak 2016 januárjában lejár az igazgatói megbízatása, és kijelentette, hogy nem pályázza meg ismét a direktori posztot.
A Radnóti Színház blogján olvasható egy hosszabb interjú Bálint Andrással, aki a beszélgetésben sokat mesélt a 2014-es év sikereiről. Az igazgató arról is őszintén beszélt arról is, hogyan változott a színház közéleti funkciója Magyarországon, és miért döntött úgy, hogy továbbadja posztját a fiatalabb generációnak. Az interjú teljes egésze itt olvasható.
Radnóti Blog: Jövő májusban lesz éppen harminc éve, hogy a Radnóti Színházat igazgatja. Úgy sikerült az elmúlt három évtized, ahogy azt 1985-ben elképzelte? Olyan színház lett az egykori Radnóti Színpadból, amilyet szeretett volna?
B.A.: Olyasmi. Azt szoktam kicsit önhitten mondani, hogy én nem változtam meg. Az én ideáim, az én esztétikám, ízlésem nem változott. A világ változott, nem is akármekkorát: megváltozott a rendszer, kimentek a szovjet csapatok, demokrácia lett és szabadság, meghalt Kádár János, volt MDF-, aztán MSZP-, most Fidesz-kormány, volt az iraki és délszláv háború, van gazdasági válság… Az én álmom a színházról viszont ugyanaz. Talán a színház közéleti funkciója lett kevésbé fontos.
Radnóti Blog: De azért készülnek kritikus, közéleti előadások más színházakban – ezeket nézi, szereti?
B.A.: A jó színház mindig kritikus. A Holt lelkek igazán közéleti, csak épp a tizenkilencedik század Oroszországában játszódik, A csillagos égbe még a napi politika eseményei is belekerültek. A Mozgófénykép a hamis történelmi emlékezetünkről is szólt. A Karamazov testvérekben az élet értelméről, istenhitről, az emberi szabadságról akarunk beszélni. Ez több, mint közélet, ez maga az élet. Tavaszi bemutatónk, Csiky Gergely Buborékokja, a korrupt, családi összefonódásokról szól, a múlt század Magyarországán.
Radnóti Blog: Nem csak a színészek, de az őket foglalkoztató színház életében is fontosak az elismerések. Most igen sok díjban volt része a Radnóti Színház művészeinek: Csomós Mari Prima Primissima-díjas lett, Rétfalvi Tamás Junior Prima-díjat kapott, míg Ön Arany Medál életmű-díjban részesült. A színháznak, vagy az egyéneknek fontosabbak ezek az elismerések?
B.A.: Egy pályakezdő fiatalembernek, mint Rétfalvi Tamás, fontos az elismerés, és persze a pénz is, amivel jár. Csomós Mari Primissima díja óriási elismerés a Radnóti Színház számára is, nagyon büszkék vagyunk rá. Az Arany Medál közönségdíjat egy fiatal újságíró, Mészáros Márton hozta létre évekkel ezelőtt, több mint tízezren szavaztak az interneten. Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari és Molnár Piroska részesült eddig életműdíjban, igazán jó társaságba kerültem. A díjam nyilván a Radnóti Színháznak is szól. Jól esik persze, de remélem, ez még nem nekrológ…
Radnóti Blog: 2016 januárjában lejár az igazgatói megbízatása, és kijelentette, hogy nem pályázza meg ismét a direktori posztot. Mi lesz ezután a színház sorsa, Ön mit szeretne?
B.A.: Azt szeretném, ha nem szűnne meg az, amit én itt harminc év alatt létrehoztam, nem lenne gyökeresen más. Szeretném, ha folytatódna, nyilván fiatalosabban, másként, frissebben, újszerűbben, de az az érték, ami a Radnótiban létrejött, nem szűnne meg. Nem én döntök, de talán valamennyi beleszólásom lehet. Egy kollegám úgy fogalmazott, hogy az én áldásom nélkül nem lesz itt új igazgató. De vajon mennyit ér egy áldás manapság?
Mi is sokat jártunk a Radnóti Színházba tavaly. Néhány kritikánk a színházban látott előadásokról:
