Talán az összes kollégám nevében elmondhatom: interjúzni az egyik leghálásabb feladat a munkánkban. Sokszor persze nehéz kibillenteni az interjúalanyt a szakmázásból, és a beszélgetésből alig lehet egy-egy izgalmasabb mondatot kiragadni. Megtapasztaltuk, hogy egy interjú akkor működik igazán, ha sikerül az interjúalany személyiségét, emberi lényegét megmutatni.
1. Pálfi Gabriellával és Szilágyi Katával beszélgettünk arról az elképesztően bátor és remek kezdeményezésükről, melyben táncelőadásukat az utcára viszik. A Csak lélegezz! című darabot a Madách téren nézhették meg a járókelők ingyen és szabadon a S.A.P.P. (vagyis Street Art Project Performances) alkalmi társulás előadásában.
Miért várjuk el az emberektől, hogy bekapcsolják a tévét? Miért várjuk el az emberektől, hogy bemenjenek a színházba? Nekünk kötelességünk, mint művészeknek odamenni az emberekhez, és odaadni nekik azt, amihez mi értünk.
2. Csákvári Gyulával a Bakelitben találkoztam először. Esztétikagyár – kísérleti mozgásszínház címmel mutatta be az előadást Fejes Kittyvel és György Zoltán Dáviddal. Csákvári darabja volt az első mozgásszínházi élményem. Már akkor megtudtam, hogy Izraelben él, a darab is tartalmazott néhány héber nyelvű részletet. Végtelenül kíváncsi voltam, mit keres ott. Végtelenül kíváncsi voltam Csákvári Gyula történetére.
Egy rendkívül dinamikus, nyitott, pozitívan gondolkodó közeg fogadott. Mindenki azt csinálja, amihez kedve van, a legjobb dolgok szerintem egyébként is csak így születnek. Magyarországon nehéz. Lehet, hogy csúnya lesz, amit mondok, de a családomon és a barátaimon kívül nem nagyon hiányzik nekem semmi.
3. Andrea Giuliano fotóssal, aktivistával kétszer is volt alkalmam beszélgetni. Először egy kiállítása kapcsán volt szerencsém beszélgetni. Már akkor is nyíltan beszélt másságáról, majd a Pride-on, papnak öltözve botrányt keltő transzparenssel találkoztam vele újra. A felvonulás után pár nappal tájékoztatott, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére, számtalan halálos fenyegetést kapott, a rendőrségtől azonban nem kapott védelmet.
Őszintén nem az volt a célom, hogy csak engem nézzenek a nácik, a gyűlölködők. Nem is tudhattam, ki milyen jelmezben jön a Pride-ra. Egyáltalán nem baj, hogy neked, vagy másnak nem tetszett ez a fajta provokáció. A célom az volt, hogy kicsit felhívjam arra a figyelmet, hogy semmi köze nem kellene legyen vallásnak, politikai nézetnek egy ember szexuális identitásához, orientációjához. Egyszerűen nem fair, hogy nem járnak egyenlő emberi jogok, olyanok, mint létezés, szerelmi szabadság, vagy szólásszabadság. Az LMBTQ közösség tagjai B-kategóriás polgároknak számítanak, holott ugyanúgy dolgoznak, meg adót fizetnek.
4. Herczeg Zoli BODY The Road című kiállítása a Circle Line fodrász szalonban került megrendezésre. A helyszín már eleve kuriózumnak számíthat, főleg ha egy hagyományos fodrászatot képzelünk el. A Circle Line azonban jóval több ennél: összekapcsolódik itt a hajszobrászat, a design és a művészet, a bohóság, a bolondosság és a professzionalitás. Herczeg Zoli fodrászból lett festő. Azóta is festő, egy nemzetközi kiállítás keretein belül megjárta már Lisszabont is. Az egyik legközvetlenebb interjúalanyom volt, imádtam vele beszélgetni.
Fodrász vagyok, de mindig is festettem meg rajzoltam, és idén történt valami. Elkezdtem mindent összefesteni, amit otthon, vagy a kuka mellett találtam. Összedőlt a polcom otthon, és úgy voltam vele, hogy már nem rakom újra össze, inkább festek a lapjaira valamit. Adok neki egy új funkciót. Könyveket áztattam be és turmixoltam le botmixerrel és aztán deszkán kilapjtottam, kipréseltem a vizet belőle.
5. November 26-án és 27-án a Bakelit Multi Art Centerben mutatta meg egyfelvonásos monodrámáját Леди Макбет Indoors címmel Levko Esztella. A darab egyedülálló színpadi adaptációja Nikolaj Leszkov Kisvárosi Lady Macbeth című novellájának, kisregényének. Levko Esztellával a külföldi színházi módszereket, színészképzési technikákat hasonlítottuk össze a magyar tendenciákkal. Esztella a sok külföldön töltött év után szeretne már itthon dolgozni; bátran és lelkesen mesélt arról is, milyen problémákat lát a magyar színházi életben, elmondta, min változtatna, mi az, amin a külföldön látottakhoz képest van mit javítani.
Szerintem a nemzetközi nyitás hiányzik Magyarországon. Tanulni kellene a külföldiektől, de mi is menjünk külfölre, mi is mutassuk meg, hogy mi mit tudunk. Nagyon zártnak látom a magyar színházat.
