Beleszeretni Jancsó Piroskába, aki 1953 októbere és 1954 augusztusa között öt tizenéves lányt ölt meg Törökszentmiklóson. Beleszeretni és íróként nyomozni, kutatni a lány és a kéjgyilkosságok után, elutazni Törökszentmiklósra, vagy elmenni a Katonába: a Gothár Péter rendezte Ahol a farkas is jó című előadásra.
Leadom a kabátomat a Katona József Színház Kamrájában. Miközben Rubin Szilárd történetére gondolok, egyre többen adják le a kabátot mellettem. 1953 októbere és 1954 augusztusa között öt tizenéves lány tűnt el Törökszentmiklóson. A játszóterek elnéptelenedtek, a gyerekeket nem engedték egyedül iskolába, voltak, akik vérváddal illették a zsidókat, mások titokzatos CIA-ügynököket gyanúsítottak a kislányok elrablásával.
Nem sokkal később a húsz éves Jancsó Piroskára terelődött a gyanú. A lány először azt vallotta, hogy az áldozatokat a helyi orosz helyőrség katonái erőszakolták és gyilkolták meg. Később azt állította, hogy a kéjgyilkosságokat egyedül követte el, majd saját anyját vádolta bűnrészességgel. A bíróság halálra ítélte.
Rubin Szilárd tizenkét évvel később, Piroska fényképének megpillantásakor beleszeretett a halott lányba. Koncepciós pert sejtett az ítélet mögött és kutatni kezdett; több mint negyven éven át dolgozott megszállottan a Piroskának emléket állító, Aprószentek című regénytorzón, mely 2012-ben jelent meg.
Miközben Rubin Szilárdra, Piroskára és Törökszentmiklósra gondolok, odalép hozzám Keresztes Tamás, a darab egyik főszereplője. A lehető legnagyobb udvariassággal kér elnézést a zavarásért, és elmeséli, hogy a darabban lesznek majd olyan részek, melyekbe bevonják a közönséget is. Az első három sor majd egy ponton fel fog állni – mondja, és egy picit állva is kell majd maradnia azoknak a szerencsétleneknek, akik pont ott foglalnak majd helyet. Ezen kívül lesz még pár jelenet – mondja, ahol tapsolni kell. Lesz egy olyan jelenet is – folytatja, amelyben egy már előre beavatott nézővel fog elmondani egy szövegrészt.
Őszintén szólva, csak elméletben szeretem az interaktív színházat. Az elv szimpatikus: kizökkenteni a nézőt, nem hagyni, hogy eltunyuljon a kis székében, hogy az óráját, a telefonját bámulja kényelmében; legyen csak része ő is a darabnak, az úgy még hatásosabb is, persze-persze. Ez így a fejemben üdvözlendő, viszont néha-néha, ha áldozatául esek efféle színházi trükköknek, mégsem élvezem annyira. Tudom, hogy az is cél, hogy az ember, a néző, a földi halandó kicsit szorongjon, érezze is magát kellemetlenül, és én szorongok becsülettel, ha részese vagyok ilyesminek. Az, hogy egy színész előre szól, hogy kérem, erre tessék számítani, illetve ad is egy egérutat (természetesen a leghátsó sorba ültem) azzal, hogy elmondja, csak az első három sor fog mozogni igazán fair húzás. Keresztes Tamás azt is elmondta, hogy bár a darab tragikus és megrázó, azért lesznek benne kifejezetten vicces részek, ne szégyelljük hát magunkat, ha nevetni támad majd kedvünk.
Ilyen instrukciókkal se léptem még be színházba – gondoltam. Keresztes Tamás Rubin Szilárdként tovább vezényelte az előadást. Gothár Péter hol nyomozó, hol író, hol narrátor szerepébe bujtatta.
Ami először lenyűgözött, az a díszlet volt. A Katona Kamrája remek lehetőséget biztosított arra, hogy a térből néha presszó, néha nyomozóiroda, néha bírósági tárgyalóterem legyen, ahol a közönség egyszerre volt esküdtszék és a műszak végét ünneplő, fröccsöző munkás. Másodjára Jancsó Piroska megformálója, Borbély Alexandra ejtett ámulatba. Kezdetben kissé vontatottnak, kiabálósnak, darabosnak éreztem a játékát, majd szépen lassan rájöttem, pontosan ilyen kiabálós, darabos sorstragédia az, amit meg kell jelenítenie.
http://vimeo.com/86637466
Az előadás gyönyörűen árnyalja Piroska jellemét. Olyannyira, hogy képesek vagyunk elbizonytalanodni bűnösségében, képesek leszünk sajnálni őt. Piroska inkább áldozattá válik, mint gyilkossá, hiszen kiderül, kiskorában megerőszakolták. A lány elállatiasodik: a szeretethiány és a gyermekkori traumák torz szexuális vágyakat, rögeszméket generálnak benne. Persze ettől ugyanannyira elborzasztó, sokkoló a jelenet, amikor Piroska a kislányokat alakító Rezes Judit nyakába, vagy szoknyája alá szagol, már-már szippant.
Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen történetben, hogyan jelenhet meg a humor. Pedig megjelenik, ahogy erre Keresztes Tamás előre figyelmeztetett is. Nem lehet nem nevetni Mészáros Béla és Kovács Lehel groteszk rendőrségén, hadnagyságán; az ötvenes évek Magyarországának szállóigéin, a kommunista dallamokon. Ez a darab tele van feszültséggel és iróniával, bátorsággal, miközben folyamatosan nyomaszt, behúz, lehúz, széthúz a világa.
Jó darabról nehéz írni – mondják. Tényleg így van, mert kínszenvedés volt bármit szisztematikusan rögzíteni az előadással kapcsolatban. Nem méltatok, nem kritizálok, csak azt mondom: ezt a darabot látni kell. Talán perverzió, de azt tervezem, még egyszer megnézem az előadást, és direkt az első három sor valamelyikébe foglalok majd helyet.
Németh Gábor és Gothár Péter: Ahol a farkas is jó (Készült Rubin Szilárd Aprószentek című regénye alapján.)
Szereplők:
Borbély Alexandra
Keresztes Tamás
Kovács Lehel
Mészáros Béla
Pelsőczy Réka
Rezes Judit
Díszlet: Gothár Péter
Háttérképek: Csíkszentmihályi Berta
Jelmez: Tihanyi Ildi m.v.
Dramaturg: Mocsányi Géza m.v.
Rendező: Gothár Páter
A bemutató: 2014. február 14-én volt.
