Én a békés tüntető voltam, aki kiment a József nádor térre, aki hallgatta a beszédet, aki bólogatott, aki tapsolt. Aki mobillal világított, aki vonult végig az Andrássyn, és aki még idejében hazament.
Nem szeretek politizálni. Kulturális újságíróként reméltem, hogy nem is kell politikával foglalkoznom. Persze hamar rájöttem, hogy a két dolgot nem lehet egymástól élesen elválasztani. Rá kellett jönnöm, hogy nem foghatom be a fülem, nem takarhatom el a szemem, nem gondolhatom, hogy nem értek hozzá, vagy, hogy nem az én tisztem politikai kérdésekben véleményt nyilvánítani. Arra is rá kellett jönnöm, hogy képmutatás elmenni egy olyan törvény mellett, mint az internet megadóztatása. Képmutatás, hiszen ezt a cikket is egy online magazinnak írom. A fél életemet az interneten élem: ide írok, itt gondolkodom, az internet miatt vagyunk mi a Librarius. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne menjek ki az internetadó elleni tüntetésre. Egyszerre voltam civil és újságíró.
Hatkor gyülekeztünk a József nádor téren. Pár baráttal indultam el, szinte mintha csak szórakozni indulnánk. A tér olyan jelentéktelennek hatott, kezdetben nem is mertük kijelenteni: sokan vagyunk.
A tüntetés szónoka és szervezője Gulyás Balázs igyekezett hergelni a népet. A szavai félig-meddig hatásosak is voltak:
Viktor, ma csak az órát állítottuk vissza, nem az évszázadot!
Ha a kormány ennek a tömegnek a láttán sem visszakozik, akkor kimondhatjuk, nem a népet szolgálják.
Volt nagy taps, harsogtak a kerepelők, és egyre többen lettünk. Gulyás Balázs azzal fejezte be a beszédét, hogy 48 órás ultimátumot adott a kormánynak az internetadó teljes visszavonására. Azt nem tudom, mi lesz, ha letelik a 48 óra, újabb tüntetés persze, de mégis meddig… A verbális fenyegetés után következett a látványos akció. Gulyás felkérte a mérges tömeget, tartsák magasba mobiltelefonjaikat, hogy fényükkel látványosan demonstrálhassunk ez ellen az értelmetlen adótörvény ellen. Az akció valóban látványosra sikeredett, a sokezer mobil fénye azt is megmutatta, hogy már igazán sokan vagyunk a téren.
A szervezők a tüntetés előtt megkérték a résztvevőket, hozzanak magukkal használt számítástechnikai kütyüket: billentyűzeteket, egereket, kábeleket. Azt sem a tüntetés Facebook eseményében, sem a helyszínen nem közölték, mi célja a számtech cuccok gyűjtögetésének, én személy szerint nem is vittem semmit. Azt viszont megtudtuk, hogy a cél a Fidesz-székház, oda visszük majd „a sok szart“.
A vonuláson lehetett igazán látni, milyen sokan vagyunk: embert, zászlót, molinót láttam mindenfelé. Körülöttünk is mindenki azt saccolta, hányan lehetünk. Akkor, ott még ez volt a legfontosabb. A tömegben össze-vissza helyezkedtem. Volt, hogy sereghajtó lettem, később a menet elejére kerültem. Kezdetben a következőket skandálta a nép:
Nem kell netadó!
Szabad ország, szabad internet!
Később legnagyobb sajnálatomra már egyre több volt a:
Mocskos zsidók! Mocskos zsidók!
Orbán takarodj!
Orbán Viktor kurvaanyád!
A Hősök tere felé menetelve találkoztam egy darab (azaz egyetlen egy) ellentüntetővel. Egy ősz hajú, idősebb férfi állított meg minket a menetben, azt kérdezve, hogy mi ellen tüntetünk. Azt gondoltam, vakációból, hosszas külföldön tartózkodásból érhetett haza szerencsétlen, kedvesen elmagyaráztuk hát neki, hogy az internetadó ellen tüntetünk.
Nagy szarháziak vagytok, tudjátok?
– szólt a felelet. Szegény bácsinak nem sikerült provokálnia minket, félő, hogy másokat azonban igen; szinte biztos vagyok benne, hogy volt, aki leállt vele vitázni. A barátaimmal sajnos azon viccelődtünk, hogy a bácsi vélhetően egy bérenc, aki arra játszik, hátha megveri valaki, és akkor mondhatja majd a tévé, hogy ilyen csúnya, rossz, agresszív demonstrálókra aztán kár is lenne hallgatni.
Megérkeztünk a Hősök terére, meg is töltöttük a Hősök terét. Újabb mobil-akció, újabb izomláz a karjaimban. Tartom én a mobilt becsületesen, ha azon múlik. Aztán egy erőltetett és borzasztóan halk himnusz következett, amelynél még Király Linda is különbet produkált volna.
A tömegben és a megafonokban azt az információt hallottuk, hogy elmarad a székházas, kütyüs akció. Nem igazán lehetett tudni, miért. Talán, mert túl sokan voltunk, talán mert már tudni lehetett, a tömegben ott vannak jónéhányan az ultrák közül is. A szervezők felszólítottak mindenkit, hogy hagyják el a helyszínt; a tüntetésnek hivatalosan ezen a ponton vége volt.
Én ennyit láttam, ennyit tapasztaltam a demonstrációból. Törvénytisztelő állampolgárként, sokadmagammal megcéloztam a földalattit; még a téren próbáltam megguglizni hányan voltunk, de érdekes módon nem működött a 3G-m. Beindult bennünk a konteó-gyár: véletlen volna, hogy nem működik a mobilinternet az internetadó ellenes tüntetés kellős közepén? A metróra várva találkoztam egy kollégámmal, aki már/még elkapott néhány Székházhoz! Támadás! Nem megyünk haza! – skandálást. Még csak most kezdődik a java – gondoltuk.
Alig tettem be a lábam a lakásba, máris a tévéhez siettem. A Hír Tv volt az egyetlen adó, ahol éppen élőben közvetítettek a tüntetésről. Jobban mondva, közvetítettek volna, ha a Hír Tv kamerái működtek volna. A békés tüntetésből ugyanis erőszakos támadás lett. A Hír Tv tudósítóját, Császár Attilát sörrel öntötték le, a kamera meghibásodott, a riporter egy ideig csak hangban tudott közvetíteni a tévénézőknek. Talán jobb is lett volna, ha nem javul meg a rendszer, a bejelentkezések további részét az töltötte ki, hogy Császár igyekszik a kamera látószögében maradni, és túlkiabálni a tüntetők „mocskos seggnyalók“, „mocskos Fidesz“, „mocskos Hír Tv“ – rigmusait. Elkapcsolnék én máshová, néznék én mást, az ATV-n ugyan fut egy minimális hírértékkel rendelkező információs csíkocska, a többi adó azonban filmeket és végtelenül bugyuta kvízműsorokat vetít.
A Hír Tv-ből azért mindent meg lehet tudni. A tüntetők számítástechnikai eszközökkel, téglákkal dobálták az ablakokat, többen pedig az erkélyekre is felmásztak. Kidöntötték az épület kerítését, és végül az épületbe is bejutottak, ahol egy irodát megrongáltak.
Érdemesnek tartom kiemelni, hogy szerény tapasztalataim szerint, tényleg békésnek indult a tüntetés. Persze tudhatta mindenki, hogy azért az internetadónál mélyebb problémák is mozgatják ezt a tömeget, várható volt, hogy a megmozdulásból kormányellenes tüntetés lesz, de nem szabad elfelejteni, hogy a tömeg jó része békés szándékkal érkezett a helyszínre. Könnyű a vandál képsorokkal elhomályosítani a tüntetés alapvető, eredeti célját. Persze be kell vallani azt is, hogy ha mindenki békésen hazakullogott volna, az nem adott volna különösebb okot semmire. Ebben az esetben az indulat és az erőszak (amitől persze el kell határolódni), véleményem szerint csak tovább példázza azt, mekkora bajok vannak ebben az országban.
A Fidesz-frakció bejelentette, már hétfőn benyújtják azt a törvénymódosító javaslatot, amely korlátot szab az internetadónak. Eszerint 700 forintban maximálnák az adó mértékét, amelyet a szolgáltatóknak kell fizetni megkezdett gigabájtonként. Közleményükben azt is hangsúlyozták: türelemmel meghallgatják azokat, akiknek ellenvéleményük van, de az erőszakot elfogadhatatlannak tartják. Azt pedig döbbenettel tapasztalták, hogy az esti demonstráció vandalizmusba torkollott.
