Ahogy Szegő János mondja, kimeríthetetlen témát szolgáltatnak a művészek családi kapcsolatai, legyen szó apáról és fiáról vagy egy házaspárról. A Rózsavölgyi Szalonba meghívott testvérpár, Péterfy Bori és Péterfy Gergely anekdotái azonban túlmutatnak azon, amit egy bulvárba hajló tévéshow nyújthat. Nemcsak arról van szó, hogy az egyik énekesként és színésznőként, a másik meg íróként ismert és elismert, hanem – ahogy a moderátor fogalmaz – a családfájuk tele van érettségi tételekkel.
Míg apai ágon „csak” református lelkész ősöket és egy festő-szobrász apát, Péterfy Lászlót találni, az anyai ágon ott van Áprily Lajos, a dédapa, illetve Jékely Zoltán és Jancsó Adrienne, a furcsa párt alkotó nagyszülők. És akkor a közel kétórás beszélgetésben az unokatestvérek, a szintén író Gerlóczy Márton és a szintén zenész Gerlóczy Zsigmond még csak szóba sem jönnek. Ha valakinek, a Péterfy-testvéreknek tehát igazán izgalmas a családfája, amely mindkét oldalról erdélyi, úgy, hogy az újabb generációk szülővárosa már Budapest.
Kedélyes sztorizgatással és könnyed viccelődéssel indul az est, és válik fokozatosan egyre mélyebbé. Megtudjuk, hogy Bori ritmikus sportgimnasztikázott, Gergőnek pedig mindig el kellett kísérnie, akármennyire is unta. A báty viszont budai úri gyerekként is jobban érdekelte a Batthyány téri aluljáróban bélásokat kéregető, félig-meddig értelmiségi csöves mozgalom. Meg a diákcsínyek, mert az általánosból eltanácsolták, az antikváriumokból meg kitiltották.
Ha valaki könyvesboltból Goethét lop, az egyértelműen a bölcsészbűnözés kategóriájába tartozik, de ez nem is furcsa attól a korán kamaszodó fiútól, aki a Jékely-nagyapa hatására ugyanúgy falta a latin és görög könyveket, ahogy magát az életet is. Közben Boriról csak annyi derül ki, hogy nála a fiúk iránti érdeklődés jött ugyanolyan korán, mint bátyjánál az első szőrszálak. A kettejüknél jóval fiatalabb harmadik testvérnek, Saroltnak meg addig volt jó dolga, amíg nem kellett végignéznie, ahogy a báty (vagy a nővér) részegen hazabotorkál.
Mivel a testvéreknek az Áprily-dédapáról nincs emlékük, a jeles felmenők közül főleg a Jékely-Jancsó házaspárról esik szó. Gergő a Jékely-nagyapától a közös horgászatok közben a költészet mellett a női fenék morfológiájáról is hallott, Bori viszont hiába szerette Jancsó-nagymamát, ő pedig hiába érdeklődött unokája színészi pályafutása iránt, és hiába volt büszke rá, a hagyományos és az alternatív színház közötti felfogásbeli és generációs szakadékot nem sikerült átugrani.
Különben is ingoványos terület a tehetség öröklése és az érdeklődés kialakulása. Gergőnek hiába voltak költőfejedelmek az ősei, inkább prózát kezdett el írni, a nagymama előadások előtti pánikszerű szövegtanulásait végighallgatva kialakult benne egy kis színházfóbia, édesapja festékeinek szagával pedig egyenesen ki lehet kergetni a világból.
A nagyszülők budai lakás azonban fontos állomás mindkettejük életében: gyerekként félelmetesnek tűnt a gangról a mélységbe tekinteni, izgalmas a sok festmény, könyv és cédulára írt verssor között bolyongani, és furcsa az északias, sötét szobában lakó Jékely Zoltán, illetve a mediterrán hangulatú, napsütötte helységet preferáló Jancsó Adrienne tönkrement házasságának epizódjait végignézni. Később a Péterfy-testvérek is éltek ebben a lakásban.
Áprily és Jékely erdélyisége a már Budapesten született és felnőtt unokák számára inkább csak mítosz volt, mellette azonban ott van – Gergő szerint – tapasztalati vagy empirikus erdélyiség. A lelkész Péterfy-nagyapát ugyanis gyakran látogatták, és az aprócska autóba való bezsúfolódás, a végtelennek tűnő utazások és a félelem, amit a határnál éreztek, erősen beléjük ivódott. Ahogy a családi narratívában nagyjából emberevőnek ábrázolt románoktól való rettegés is. A magyar népművészet iránti lelkesedés már kevésbé: Borinak a román, Gergőnek a szász templomok tetszettek.
Kár, hogy a kuriózumokkal teli beszélgetés itt-ott unalomba fullad: a családi képek nézegetése egy olyan műfaj, ahol nagyon kell vigyázni a mennyiségre. Mert hiába az érdeklődés, a külső szemlélő hamar eltelik a frizurák, ruhák, cipők, gyerekkori játékok és háttérben látható tájképek vagy szobabelsők részletekbe menő elemzésével. Bár a mögöttem ülő két idős hölgy kitartóan látja el a „jóképű”, „szép”, „aranyos” vagy „cuki” jelzőkkel a fotókon szereplőket.
A könnyed szalonbeszélgetést viszont remekül ellensúlyozzák Péterfy Gergely legutóbbi, Kitömött barbár című sikerkönyvéből felolvasott részletek. Bár színházi környezetben szokatlan, Péterfy Bori Téged nem című videóját is megnézzük – az úri közönség ezt is megtapsolja, hiába popzene, bár hozzáteszem, jóféle popzene. És a képeknek köszönhetően (mert azért mégiscsak kellenek a képek) újabb és újabb érdekességekről tudunk meg részleteket.
Szóba jön még a visegrádi Áprily-völgy, amely egyfajta mini-Erdély, majd deklasszált elemek menedéke volt. Vagy Kisoroszi, amely Mészöly Miklós, Nádas Péter, Kukorelly Endre és Havas Henrik életének is fontos állomása volt, és ahol Péterfy Gergely él családjával. Az írót a közelmúltban az írásban zavarták egy kissé gyermekei, húgát pedig az olvasásban a sajátjai. A történeteknek se vége, se hossza, és bár mindenki elfárad a végére, azért úgy távozunk, hogy jó volt hallgatni.
