Fordítgatsz? – hangzik a kérdés. A műfordító válaszol: És te mérnökösködsz? Orvososkodsz? Sokan azt hiszik, hogy a fordító olyan ember, aki kevés ahhoz, hogy saját regényt írjon. Fordít, mert véletlenül jól ismer egy nyelvet, fordít, mert kedve, ideje van. Mi sem egyszerűbb! A balatonfüredi Nádas műfordító-konferencia résztvevői megmutatták nekem, mit is jelent a műfordítás, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az átültetés során, hogy mennyire eggyé válnak a fordított szöveggel.
Idén először rendezett műfordító konferenciát a Magyar Fordítóház 2014. szeptember 28-29-én Balatonfüreden. Rácz Péter, a Fordítóház vezetője szerint a téma evidens volt, hiszen Nádas Péter nagyregénye a Párhuzamos történetek végtelen számú fordítási problémát példáz. A konferencia résztvevőinek egy része már befejezte a nagy regény fordítását, mások éppen most is fordítják a regényt. Jelenleg hat fordítás készült el, és további hat nyelven folyik a munka.
A Párhuzamosság szédülete, mint konferenciacím Rácz Péter szerint azokra a Nádas által megörökített sorsokra, történetekre utalnak, melyek bevonnak, majd egy ponton elengednek bennünket a teremtett világokból.
Olyan ez, mint amikor a párhuzamosokat látjuk eltűnni a végtelenben
– mondta.
A fordítók előadásaikban a fordítás szépségeiről és nehézségeiről beszéltek, a konferencia azonban nyitott szemináriummá is vált, ahol a fordítók is kérdezhettek, tanácsokat adhattak egymásnak bizonyos nyelvi problémák megoldásában.
Egy nem műfordítónak, mint jómagam a konferencia egyszerre segített közelebb kerülni a Párhuzamos történetekhez, és – ami talán még fontosabb – közelebb kerülni a műfordítókhoz, belelátni a munkájukba, a kitartásukba, a megszállottságukba, Számtalanszor elcsodálkoztam azon, mennyi mindenre odafigyel egy fordító, amikor egy szöveghez nyúl, mennyire bonyolult feladat átültetni Nádas stílusát, nyelvi eszközeit egy másik nyelvbe úgy, hogy a célnyelven olvasó számára ne legyen idegen, ne legyen fordítás szagú a kész regény.
A kortárs magyar irodalom horvát fordítója, Xenia Detoni Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének horvát fordításáért a 2012-es év legjobb műfordításáért járó Iso Velikanovic-díjat is átvehette. Kertész Imre kilenc könyvét ültette át horvát nyelvre, a sorban ott van Esterházy Péter öt kötete is, benne a Harmonia caelestis című nagyregény. Márai Sándornak eddig öt regénye látott napvilágot horvátul, Dragomán György A fehér király, Bartis Attila A nyugalom, Egressy Zoltán Portugál és Grecsó Krisztián Isten hozott című kötete is általa olvasható horvátul.
Xenia Detoni börtönbüntetésnek nevezte a fordítás időszakát.
2012-ben fejeztem be a Párhuzamos történetek fordítását. Szinte semmire nem emlékszem az egészből. Egy érzés maradt, egy állapot. Másfajta ember lettem Nádas miatt, ezt a változást a családom és a közvetlen baráti köröm is érzékelte. A kisfiam egyszer azt mondta: anyu te már csak nádasul tudsz beszélni. Négy kemény esztendő volt, négy kemény évig nádasi hullámhosszon kellett élnem.
Xenia Detonit tehát beszippantotta a regény, és a Nádas univerzum. Azt mondta, a fordításban az volt a szép, vagy a könnyű, hogy a horvát nyelv képes a magyarhoz hasonló homályosságok ábrázolására, így a stílust könnyedén át lehetett menteni. A legnagyobb nehézség Detoni számára a regényben fellelhető megannyi szakkifejezés fordítása volt. Botanikát, építészetet, szociológiát tanult újra, az útépítők, erdészek szakmájával ismerkedett.
Egy elképzelt olvasóval folytatok párbeszédet, aki ne adj‘ isten pont abban a témában járatos, amit én nem vizsgáltam meg eléggé.
Yu Zemin, a Párhuzamos történetek kínai fordítója 1964-ben született Pekingben, orvosnak tanult, 1989-ben diplomázott. 1989-ben kitörtek a diáklázadások, és a diktatúra ellen tiltakozó fiatalok letáboroztak a pekingi Tienanmen téren. Yu Zemin is ott volt, gyakorló orvosként a kórházi sátorban. A diákok összecsaptak a rendőrökkel, a vérengzéseknek több százan estek áldozatul. A lázadások leverése után politikai megtorlás következett. Yu Zemin úgy érezte: esélye sincs arra, hogy terapeuta állást találjon.Hamarosan levelet kapott egyik kínai kollégájától Magyarországról, meghívólevelet is küldött barátjának Pekingbe.Yu Zemin úgy döntött, szerencsét próbál. 1991 őszén egyetlen bőrönddel megérkezett a Keleti pályaudvarra.
Magyar nyelvtanfolyamra sohasem járt. Otthon, női magazinokból vágott ki rövid részeket, s próbálta kínaira fordítani őket. Később egy Krasznahorkai-novellát kezdett szavanként szótárazni. Aztán 2002-ben Kertész Imre Nobel-díja után a világ hirtelen felfigyelt a magyar irodalomra. Yu Zemint az édesanyja hívta fel Pekingből: a kínai kiadók keresnek valakit, aki lefordítaná a Sorstalanságot. De ott senkit nem találnak: húsz éve nem jelent meg Kínában magyar könyv.
Yu Zemin először nem merte vállalni a feladatot. Egy rövid novella fordítása is hónapokig tartott. Végül mégis igent mondott. A Sorstalanság kínai verziója akkora sikert aratott, hogy a kiadók további Kertész-műveket rendeltek.
Ezután sorra érkeztek Kínából a felkérések: szeretnének más magyar írókat is megismerni. És Yu Zemin kínaira fordította Esterházy, Dragomán, Tar Sándor műveit is. Közben saját elbeszéléseket is írt anyanyelvén. Kötetét 2005-ben adták ki Pekingben, s a legjobb fiatal kínai szerzőnek járó A 21. század csillaga díjat kapta érte.
Yu Zemin most kezdi a Párhuzamosok második kötetének fordítását. Idő hiányában nem tudta végigolvasni a regényt, így nem is tudja, mi fog történni a szöveg végén. Zemin szerint ez nagyon megnehezíti a fordítást, így gyakran fordult levélben Nádashoz segítségért. Az író készségesen válaszolt minden kérdésére, de Yu Zeminnek így is számtalan nyelvi porblémát kellett megoldania.
A kínai mindent pontosan megjelöl. Nincs olyan szavunk, hogy nagymama. A kínai azt mondja, az anyukám anyukája, vagy az apukám anyukája. Minden ilyen esetben írnom kellett Nádasnak, hogy a nagymama pontosan kinek az anyukája, mert a kínai nyelvben csak így létezik szó erre a rokoni viszonyra.
Yu Zemin másik érdekes problémafelvetése a lábjegyzetezés kérdése volt. Egy kínai nem tudja, ki az a Kádár, nem tudja mit jelent a magyaroknak Mohács, vagy 1956.
Minden ilyet lábjegyzetelnem kellett, egyébként teljesen ingyen. A lábjegyzetért ugyanis nem fizetnek, az nem számít bele a karakterszámba. De nekem egy kínai olvasó fejével kell gondolkodnom. Az egy dolog, hogy a szövegnek van egy homályossága, de ezt szinte lehetetlen átültetni a kínai nyelvre.
A Párhuzamos történetek német fordítását Christina Viragh-nak köszönhetjük. Christina Virag magyar-svájci költő, író, műfordító. 1960-ban családjával Svájcba emigrált, Luzernben telepedett le. Napjainkban Rómában él és dolgozik. Ő a magyar írók német fordítója. Nevéhez fűződik Szerb Antal Utas és holdvilág, valamint Kertész Imre Sorstalanság című regényének német fordítása is.
Christina Viragh egy gyönyörűen megkomponált szövegben mesélt arról, mit jelentett számára a Párhuzamos történetek fordítása. Elmondta, hogy könnyebbségnek érezte, hogy a könyv közel egyharmada német nyelvterületen játszódik, hogy Nádas jól beszél németül, és hogy hatással is volt rá a német nyelv, kultúra és gondolkodás.
Számára azonban pont ezek az azonosságok váltak nehézséggé is. A német nyelv szerinte ugyanis megunta a szárazságot, a korábban jellemző körülményességet, és a Nádas szöveg esetében pontosan ezeket a túlkomplikált kifejezésformákat kellett volna németre fordítania.
Azt is elmondta, sokan gondolták, hogy Nádas némettudása majd gátolni fogja Viragh-ot a fordítás szabadságában, de a fordító szerint ez nem így történt.
Belebeszélhetett volna, de szerencsére nem így volt. Ő is tudja, hogy gyakran éppen egy eltérő kifejezéssel érzékeltethető a mondat valódi értelme. Nádas eljött Rómába, ahol élek, leült oda, ahová én szoktam leülni a dolgozószobámban. Ő is meg akart érteni engem, és a módszert, amellyel a szövegén dolgozom. Nem egy optimális fordítást akartam csinálni: úgy akartam megírni, ahogy ő írta volna, ha német nyelven írta volna.
( Folytatása következik. A következő cikkben a készülő spanyol, román, szlovén fordításról
és a kész francia fordításról lesz szó.)
