Mi különbözteti meg az aktivista fotót a nagy múltú „szociofotótól” vagy a mindenhol jelenlévő sajtóriporttól? Az, hogy leszáll a magas lóról, nem fentről mondogat oda, hanem egyszerűen részt vesz. Nem elégszik meg azzal, hogy egy gombot nyomogat: cselekszik. Ezért aktivista. És van-e jobb mód a valódi aktivizmus megvalósítására, mint egy csapatban dolgozni a cselekvés tárgyaival, oly módon bevonni őket, hogy alanyokká válhassanak? Pontosan ezt teszi a Fotózás és aktivizmus nevű kezdeményezés.
A Fotózás és aktivizmus nem más, mint egy fotótanfolyam, ahova olyan aktivisták jelentkezését várják, akik a társadalmi kérdésékkel foglalkozó vizuális kommunikáció lehetőségeiről szeretnének többet megtudni, úgy, hogy közben személyes kapcsolatba lépnek azokkal az emberekkel, akiket ezek a kérdések a legjobban érintenek. A csoport nagy része hajléktalan. Önkéntesek, akiknek a tanfolyam lehetőséget nyújt a tanulásra. Kölcsön vagy ajándékba kapott fényképezőgépekkel dolgoznak, és ők maguk dokumentálják mindazt, ami velük és a hozzájuk hasonló helyzetben lévőkkel történik.
A csapat tagjai Fotózás és aktivizmus – a szolidaritás képei címmel állították ki többezer összegyűlt fotójuk egy részét a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Rottenbiller utcai épületében. A megnyitót követően a tanfolyam résztvevői tárlatvezetést tartottak, és beavatták a közönséget az alkotás szerves részeként működő terepmunka részleteibe. Az aktivisták az egyik legfontosabb hazai civil szervezettel, A Város Mindenkié csoporttal együttműködve nem csak demonstrációkon, bírósági tárgyalásokon, kilakolatások elleni élőláncos tiltakozásokon vesznek részt: különösebb ürügy nélkül is felkeresik azokat az embereket, akiknek hangot akarnak adni, hiszen az együtt töltött idő számukra is rengeteg tanulsággal szolgál.
A kiállításon az aktivisták és A Város Mindenkié hajléktalan önkéntesei egyaránt állítottak ki képeikből. Várady István fotóin egy különleges tábor, egy közös elvonulás elkapott pillanatait láthatjuk, ahol a csoport a külvilágtól elvonulva minőségi időt tölthetett együtt. A fotók megrendítő bensőségessége szavakkal leírhatatlan.
Palotás Ágnes egy zuglói kilakoltatás ügyében kirobbant per tárgyalásán készített elsöprő erejű fotókat. A képek érdekessége, hogy az aktivisták korábbi fotói is szerepelnek rajtuk, képek a képben, mint bizonyítékok, vagyis a perben szerepet játszó hiteles dokumentumok.
Vörös Anna kiállított sorozata azt az örömteli eseményt mutatja be, amikor A Város Mindenkié csoport újabb két hajléktalan párnak segít kunyhóból lakásba költözni. A megnyitón részt vett a képek egyik szereplője, Piroska is, büszkén mutatva a jelenlévőknek saját arcképeit és annak a helynek a fényképes lenyomatait, amit sok even keresztül otthonnak nevezett – arcán megkönnyebbüléssel, derűvel és nyugalommal.
Balogh Dina munkái olyan otthonokat mutatnak be, amelyek sokunk számára talán nem is tűnnek otthonnak, ha nem gondolunk bele, hogy emberek szeretett, megbecsült életteréről van szó, ahol a mindennapjaikat töltik. A fényképek hozzá segítenek ahhoz, hogy szemellenzőnket félretéve mindezt megértsük.
Fábián Károly képei különösebb tematika nélkül olyan elcsípett momentumokról tanúskodnak, amelyek érzelmi hatást váltottak ki készítőjükben, és a nézőket is bevonják látásának egyedi világába.
Horn-Barta Csengele fotói a többi kiállító válogatásaitól eltérő témát ragadnak meg: egy írországi lovardában zajló élet részleteit láthatjuk, ahová az emberek valamilyen problémával érkeznek, amit meg kell oldaniuk, és ebben segítségre találnak. A táborként működő lovasfarmon megismert néma gyerekekről készült szépséges képek hangulatának hihetetlenül felemelő hatása van.
A kiállítás megnyitójának másnapján egy egyedülállóan különleges programra is sor került: rendhagyó portfólió review-t rendeztek, amire bárki jelentkezhetett társadalmi, emberjogi témákban készült képeivel, és nem csak profi fotósoknak mutathatta meg őket, hanem az érintettektől, vagyis a csapat hajléktalan tagjaitól is kaphatott visszajelzést.
A Fotózás és aktivizmus koordinátora és tanára Csoszó Gabriella, a FreeDoc nevű aktivista blog megalkotója, aki a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok keretein belül hozta létre a rendhagyó aktivista csoportot. A fotográfus tanárként és mentorként vezeti a csoportot a tanulás és a szolidaritás útján, az eddig elért eredmények és a rengeteg elkészült kép alapján hatalmas sikerrel. Csoszó Gabriellával készült korábbi interjúnk itt olvasható.
