Mi különbözteti meg az aktivista fotót a nagy múltú „szociofotótól” vagy a mindenhol jelenlévő sajtóriporttól? Az, hogy leszáll a magas lóról, nem fentről mondogat oda, hanem egyszerűen részt vesz. Nem elégszik meg azzal, hogy egy gombot nyomogat: cselekszik. Ezért aktivista. És van-e jobb mód a valódi aktivizmus megvalósítására, mint egy csapatban dolgozni a cselekvés tárgyaival, oly módon bevonni őket, hogy alanyokká válhassanak? Pontosan ezt teszi a Fotózás és aktivizmus nevű kezdeményezés.
A Fotózás és aktivizmus nem más, mint egy fotótanfolyam, ahova olyan aktivisták jelentkezését várják, akik a társadalmi kérdésékkel foglalkozó vizuális kommunikáció lehetőségeiről szeretnének többet megtudni, úgy, hogy közben személyes kapcsolatba lépnek azokkal az emberekkel, akiket ezek a kérdések a legjobban érintenek. A csoport nagy része hajléktalan. Önkéntesek, akiknek a tanfolyam lehetőséget nyújt a tanulásra. Kölcsön vagy ajándékba kapott fényképezőgépekkel dolgoznak, és ők maguk dokumentálják mindazt, ami velük és a hozzájuk hasonló helyzetben lévőkkel történik.
A csapat tagjai Fotózás és aktivizmus – a szolidaritás képei címmel állították ki többezer összegyűlt fotójuk egy részét a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Rottenbiller utcai épületében. A megnyitót követően a tanfolyam résztvevői tárlatvezetést tartottak, és beavatták a közönséget az alkotás szerves részeként működő terepmunka részleteibe. Az aktivisták az egyik legfontosabb hazai civil szervezettel, A Város Mindenkié csoporttal együttműködve nem csak demonstrációkon, bírósági tárgyalásokon, kilakolatások elleni élőláncos tiltakozásokon vesznek részt: különösebb ürügy nélkül is felkeresik azokat az embereket, akiknek hangot akarnak adni, hiszen az együtt töltött idő számukra is rengeteg tanulsággal szolgál.
A kiállításon az aktivisták és A Város Mindenkié hajléktalan önkéntesei egyaránt állítottak ki képeikből. Várady István fotóin egy különleges tábor, egy közös elvonulás elkapott pillanatait láthatjuk, ahol a csoport a külvilágtól elvonulva minőségi időt tölthetett együtt. A fotók megrendítő bensőségessége szavakkal leírhatatlan.
Palotás Ágnes egy zuglói kilakoltatás ügyében kirobbant per tárgyalásán készített elsöprő erejű fotókat. A képek érdekessége, hogy az aktivisták korábbi fotói is szerepelnek rajtuk, képek a képben, mint bizonyítékok, vagyis a perben szerepet játszó hiteles dokumentumok.
Fotó: Palotás Ágnes
Vörös Anna kiállított sorozata azt az örömteli eseményt mutatja be, amikor A Város Mindenkié csoport újabb két hajléktalan párnak segít kunyhóból lakásba költözni. A megnyitón részt vett a képek egyik szereplője, Piroska is, büszkén mutatva a jelenlévőknek saját arcképeit és annak a helynek a fényképes lenyomatait, amit sok even keresztül otthonnak nevezett – arcán megkönnyebbüléssel, derűvel és nyugalommal.
Fotó: Vörös Anna
Balogh Dina munkái olyan otthonokat mutatnak be, amelyek sokunk számára talán nem is tűnnek otthonnak, ha nem gondolunk bele, hogy emberek szeretett, megbecsült életteréről van szó, ahol a mindennapjaikat töltik. A fényképek hozzá segítenek ahhoz, hogy szemellenzőnket félretéve mindezt megértsük.
Fábián Károly képei különösebb tematika nélkül olyan elcsípett momentumokról tanúskodnak, amelyek érzelmi hatást váltottak ki készítőjükben, és a nézőket is bevonják látásának egyedi világába.
Horn-Barta Csengele fotói a többi kiállító válogatásaitól eltérő témát ragadnak meg: egy írországi lovardában zajló élet részleteit láthatjuk, ahová az emberek valamilyen problémával érkeznek, amit meg kell oldaniuk, és ebben segítségre találnak. A táborként működő lovasfarmon megismert néma gyerekekről készült szépséges képek hangulatának hihetetlenül felemelő hatása van.
Fotó: Horn-Barta Csengele
A kiállítás megnyitójának másnapján egy egyedülállóan különleges programra is sor került: rendhagyó portfólió review-t rendeztek, amire bárki jelentkezhetett társadalmi, emberjogi témákban készült képeivel, és nem csak profi fotósoknak mutathatta meg őket, hanem az érintettektől, vagyis a csapat hajléktalan tagjaitól is kaphatott visszajelzést.
A Fotózás és aktivizmus koordinátora és tanára Csoszó Gabriella, a FreeDoc nevű aktivista blog megalkotója, aki a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok keretein belül hozta létre a rendhagyó aktivista csoportot. A fotográfus tanárként és mentorként vezeti a csoportot a tanulás és a szolidaritás útján, az eddig elért eredmények és a rengeteg elkészült kép alapján hatalmas sikerrel. Csoszó Gabriellával készült korábbi interjúnk itt olvasható.
