Nincs könnyű helyzetben az, aki pillanatnyi rosszkedvén a televízió műsorával próbál enyhíteni. Nekem nem jutna eszembe ilyesmi, azonban vasárnap este valahogyan mégis a tévé elé kerültem, és nem teljesen szabad akaratomból elcsíptem a Sztárban sztár című műsort.
Nem túlzok nagyot, ha azt mondom, hogy még mindig nem egészen tértem magamhoz a sokkból.
Aki nem látta még ezt a műsort, annak egyfelől üzenem, hogy boldog ember; másfelől megpróbálom elmagyarázni, hogy miről van itt szó. A Sztárban sztár a Your Face Sounds Familiar című, eredetileg spanyol műsor licenszelt és némiképp módosított változata. A sorozat alig pár éve indult, de már Argentínától Vietnámig van helyi megfelelője és ahogyan a világgazdasági válságnak is sikerült begyűrűznie hozzánk, úgy ez a műsor sem fordult vissza Hegyeshalomnál. Halkan megsúgom: immáron a második évadnál tartunk.
Nagy vonalakban annyi történik, hogy 12 énekes („előadóművész”, „sztár”, „celeb”) egy-egy dal erejéig egy másik sztár bőrébe bújik. Ha tehát valaki feladatként azt kapja, hogy legyen Louis Armstrong, akkor profi sminkesek bekenik feketére a delikvenst, aki ezek után a lehető legmélyebb hangján megpróbálja előadni a What A Wonderful Worldöt. Ezek után pedig további sztárok a produkciót lepontozzák és komoly arccal méltatják a pályatársat.
https://www.youtube.com/watch?v=XWZjXih1WNk
Jól hangzik, mi? A sztárok nagyjából fele amúgy abból a körből származik, akik az elmúlt években hasonló zenés műsorokban (Megasztár, X-Faktor, Voice) szereztek maguknak hírnevet és pár éves Story-magazinos létjogosultságot. Aztán ott van a zsűriben Hajós András, akinek saját műsorai (Magánszám, Késő este Hajós Andrással) annak idején az üde színfoltot jelentették a magyar televíziózásban, hogy aztán a tévénézők úgy döntsenek, hogy ebből nem kérnek. Őszintén sajnálom.
Őszintén sajnálom azt is, hogy erre viszont van igény. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek vasárnap este szórakozni akarnak a tévé előtt, de azt gondolnám, hogy van kompromisszum a Sztárban sztár és egy dögunalmas színházi közvetítés között. Ne nézzük tehetetlenül a kilógó lólábat, hanem nevezzük nevén: a Sztárban sztár unalmas, kiszámítható és érdektelen.
- Mikor lesz végre annak a korszaknak, amikor a tévénézőket csak ismert emberek karaokézésével lehet lekötni?
- Az emberek miért nem azt csinálják a tévében, amihez valóban értenek?
- Miért kell valakinek minden adásban elsírnia magát?
- A zsűri miért tartja imapózban a kezét minden produkció alatt?
- Miért nem tesz már valaki valamit?
Egyelőre várni kell még egy kicsit, de a holdjáró cipő is kiment a divatból, csak kellett hozzá egy kis idő. Nagyon remélem, hogy a szórakoztató-zenés műsorokban is hamarosan paradigma-váltás lesz és ezentúl a Later… with Jools Hollandot fogjuk koppintani. Persze én is tisztában vagyok vele: előbb jön vissza a holdjáró cipő.
