Az első hat próbatétellel még könnyedén boldogult Héraklész, de a hetedik munkától kezdve Eurüsztheusz egyre hosszabb, egyre nehezebb és egyre kimerítőbb feladatokkal bízta meg, ebből adódóan Héraklésznek a munkák elvégzése között is egyre több kalandban volt része. Így történt ez már Thrákiában is, ahonnét hősünknek Diomédész király veszedelmes lovait kellett Mükénébe vinnie.
A thrák Diomédész paripái (7.)
Héraklész útközben betért Admétosz királyhoz, akinek a történetét Alkésztisz című drámájában Euripidész is megörökítette. Admétosz többek között arról nevezetes, hogy nála szolgált egy éven keresztül Apollón. Admétosz neki köszönheti feleségét, Alkésztiszt is, hiszen a lány apjának az volt a feltétele a kérőkkel szemben, hogy fogjanak be egy oroszlánt és egy vadkant a lakodalmas kocsi elé, amit Apollón készséggel meg is tett, sőt, a Moiráktól még egy kivételes nászajándékot is kialkudott: Admétosz rövid élete kétszer olyan hosszúra nyúlhat, ha valaki önként vállalja a halált helyette. Erre csak fiatal felesége, Alkésztisz volt hajlandó, aki már el is búcsúzott a szeretteitől, ekkor azonban betoppant Héraklész, s ha már ott volt, megküzdödött a Halállal és visszarángatta a királynőt az élők sorába. Héraklész ezután Thrákia felé vette az irányt, s bár Diomédész történetesen a hadisten, Árész fia volt, hősünk egész egyszerűen saját urukat dobta a vadlovak elé abraknak, hogy megszelídítse őket, majd Mükénébe indult velük. Közben egy rövid ideig az Argonautákkal tartott, valamint csak rá jellemző módon Árész mindhárom fiát legyőzte: Diomédészen kívül Lükaónt és Küknoszt is.
Mínósz bikája (8.)
Mínósz király bikája a hullámokból merült fel, s bár az uralkodó megfogadta, hogy mindent Poszeidónnak áldoz, ami a tengerből bukkan elő, az állat annyira szép volt, hogy nem tudott megválni tőle. A tengeristen persze haragra gerjedt, és azzal büntette Mínószt, hogy bikáját megvadította. Természetesen Héraklészre várt a nemes feladat, hogy elfogja a vadat, és elevenen Mükénébe vigye, de hősünk tüntetőlegesen gyorsan végzett a nyolcadik munkával: egy kötelet hurkolt az állat szája és elülső lába köré, majd fejbe verte buzogányával, és az elkábult állatot Mükénébe vitte, ahol szabadon engedte. A féktelen állat sokáig kószált a Peloponnészoszon. Végül Thészeusz fogta be, és áldozta fel Apollónnak.
Az amazonkirálynő öve (9.)
Eurüsztheusz ezúttal azzal bízta meg Héraklészt, hogy szerezze meg lánya, Admété számára Hippolüté övét, amit az amazonok királynője még apjától, Árésztól kapott. Héraklész hősök nagy csapatával indult erre a hadjáratra, előtte azonban a busás jutalom reményében még a trójai hercegnőt, Hészionét is megmentette. A király azonban nem tartotta be a szavát, amit hősünk igencsak a szívére vett – ezért került sor Trója első feldúlására. Hészioné testvérei közül egyetlen egy maradt életben, akit a lány az aranyszövésű fátylával cserélt el, a fiú, Podarkész pedig ekkor kapta meg a kiváltom jelentésű Priamosz nevet. Igen, ő az a bizonyos Priamosz, aki majd a tíz éves trójai háború idején uralkodik. Csak ezután indult Héraklész az amazonok ellen, hogy eleget tegyen Eurüsztheusz megbízásának. Hippolütét elbűvölve Héraklész férfiassága, ezért önként felajánlotta neki az övét, de Héra elhíresztelte az amazonok között, hogy az idegenek el akarják rabolni Hippolütét. Az amazonok támadásba lendültek, Héraklész árulást gyanított, így végül erőszakkal kellett megszereznie Hippolüté övét.
Gérüón marhái (10.)
Gérüón marháiért a távoli nyugatra kellett Héraklésznak utaznia, de Pülosz kapuit bezárták előtte, ezért a várost mindenképpen el kellett foglalnia. Pülosz ráadásul az istenek védelme alatt állt, de Héraklészt ez aligha tántorította el: visszaszorította Poszeidónt, átdöfte Árész pajzsát és a lándzsáját a combjába vágta, nyilaival pedig Hádészt a vállán, míg Hérát a jobb mellén sebesítette meg. Hősünk ezt követően egészen Tartésszoszig gyalogolt, ahol – hogy megjelölje az ismert világ határát – két oszlopot állított fel egymással szemben a tengerszoros két partján: egyet Európában, egyet pedig Afrikában. A rekkenő hőség azonban kihozta a sodrából, ezért felajzotta íját, mire Héliosz napisten megijedt, és kölcsönadta neki vízililiom alakú aranyserlegét. Héraklész ebben kelt át Erütheiába. Ókeanosz titán még megpróbálta megakadályozni az átkelést, de Héraklész ismét elővette íját, és az óceán lecsillapodott. A szigetre érve könnyedén elbánt a hatkezű, háromfejű, szárnyas Gérüónnal, elkötötte a csordáját, magával vitte a serlegben, és egészen a Gibraltári-szorosig hajózott velük.
A nyájat a Földközi-tenger partja mellett szerette volna Mükénéig hajtani, de ekkor jött csak a neheze. Miközben Itália földjén haladt át, és éjszaka lepihent, Héphaisztosz és Medúsza fia, egy Kakosz nevű óriás termetű, háromfejű pásztor két bikát és négy tehenet ellopott a nyájból. Héraklész felébredt, azonnal észrevette a hiányt, félredobta a Kakosz barlangja előtt lévő mozdíthatatlan sziklát, majd a felismerhetetlenségig verte Kakosz arcát. Ezután Héra szabadított rá az állatokra egy bögölyt, amitől azok megvadultak, és Thrákián keresztül egészen a szküthiai pusztákba rohantak. Itt egy félig asszony, félig kígyó formájú lény kiabált oda Héraklésznek, hogy nála vannak a marhái, és vissza is adja neki, ha a szeretője lesz. Héraklésznek, miután összeszedte a nyáját, Alküóneusz óriással is akadt egy kis nézeteltérése. Alküóneusz egy hatalmas sziklát dobott Héraklészre, aki azonban buzogányával visszaütötte azt, így nemcsak az óriást ölte meg, de egyúttal egy jóval későbbi, népszerű amerikai sport alapjait is lerakta.
A Heszperiszek almái (11.)
Tizenegyedik feladatként Héraklésznek arról az aranyalmafáról kellett gyümölcsöket szakítania, amit Héra kapott nászajándékként, és amit a Heszperiszek kertjében ültetett el. A kert az Atlasz-hegység lábánál található, és egy éber sárkány, Ládón őrzi a bejáratát. Héraklész a kerthez érve először lenyilazta Ládónt, s mivel azt a tanácsot kapta, hogy ne ő szakítsa le az almákat a fáról, inkább kérje meg Atlaszt, ezért átvette az eget a titán válláról. Atlasz hamarosan visszatért az almákkal, de azt ajánlotta, majd ő elviszi azokat Eurüsztheusznak. Hősünk ebbe látszólag belement, de megkérte Atlaszt, hogy egy pillanatra vegye vissza a vállára az eget, míg ő a fejére tesz egy párnát.
Héraklész ezúttal is némi kerülővel jutott el Mükénébe. Hazafelé tartva összeakadt Antaiosz óriással, aki rettentő erős volt, erejét pedig a Földből nyerte. Az óriás birkózásra kényszerítette az idegeneket, így Héraklészt is, akinek meggyűlt vele a baja. Csak úgy tudta legyőzni, hogy a levegőben tartotta, mivel így Antaiosz nem érintkezett a Földdel, és elfogyott az ereje. Héraklész ezt követően jutott el a Kaukázus-hegységbe, ahol Prométheusz időtlen idők óta volt már sziklához láncolva, és egy saskeselyű marcangolta mindig újranövő, halhatatlan máját. Ez volt a büntetése, amiért ellopta az embereknek a tüzet, bár Zeusz azóta megbocsájtott neki. Már csak azért is, mert a titán figyelmeztette a főistent, hogy ne vegye feleségül Thetiszt, hiszen az istennő fiút szül majd, aki hatalmasabb lesz apjánál – s a jóslat végül be is igazolódott: Thetisz fiát bizonyos Akhilleusznak hívják. Héraklész kegyelmet kért Prométheusznak, amit Zeusz örömmel meg is adott volna, ám korábban úgy rendelkezett, hogy Prométheusznak addig kell szenvednie, amíg egy másik halhatatlan le nem megy helyette a Tartaroszba. Héraklész Kheirón kentaurt javasolta, akin annak idején súlyos, gyógyíthatatlan sebet ejtett, és aki most már vígan és dalolva mondana le a halhatatlanság adományáról.
Hádész kutyája (12.)
Héraklész utolsó feladata a Kerberosz felhozatala volt a Tartaroszból. Azonban még ő sem léphetett be csak úgy az Alvilág kapuján, ehhez mirtuszkoszorút kellett viselnie, vagyis be kellett, hogy avassák az Eleusziszi Misztériumokba. Héraklész tehát megtisztulva szállt le a Tartaroszba, Athéné és Hermész kísérték. Khárón, a révész megrettent Héraklésztől, és szó nélkül átvitte a Sztüx folyón. Büntetésből ezért Hádész egy évre bilincsbe verette. Héraklész az alvilágban először Medúsza és Meleagrosz gorgóval találkozott, akik nem menekültek el nyomban előle. A hallottaknak azonban nem tudott ártani, és ez fordítva is igaz volt, a halottak sem sebezhették meg Héraklészt. Meleagrosz elmondta hát történetét, a hős pedig megígérte, hogy feleségül veszi a húgát, Déianeirát. Így választott Héraklész végzetes feleséget az Alvilágban. Közben kiszabadította barátját, Thészeuszt, megbolygatta az Alvilág életét, majd elkérte Hádésztól a Kerberoszt, aki dühösen így felelt: ha fegyvereid nélkül is le tudod győzni, viheted. Héraklész persze nyomban megragadta Kerberoszt, és addig szorította a nyakánál fogva, amíg az meg nem adta magát. Amikor Mükénébe ért, Eurüsztheusz áldozatot mutatott be, nagy lakomát csapott, de Héraklész ebből csak egy rabszolgának járó adagot kapott. Hősünk azonban ekkorra minden próbát kiállt, ezért a szolgálat végeztével, hálája jeléül Eurüsztheusz mindhárom fiát megölte.
Akik pedig egészen idáig eljutottak az olvasásban vagy dörzsölt módon egyből a szöveg aljára ugrottak, a Herkules hivatalos oldalán található játék a jutalmuk, ami a 2D-s platformok aranykorát idézi.
