(Garajszki Margit: Bartók – Pozsonyi mesék; Pozsonyi Kifli Kiadás, Pozsony 2013 – ISBN: 978-80-971220-2-7 – Illusztrálta: Matrka Simon – 46 oldal, keménytábla kötés)
A Kétfarkú Kutya Párt – sok egyéb mellett – kisebb Magyarországot követelve kampányolt. Vannak/lehetnek olyan nézőpontok, melyek miatt meg is érdemelnénk! Itt van mindjárt a „mi kis” kulturális életünk, mely annyira belterjes, beltenyésztett és kicsinyes tud lenni, hogy a XXI. században – az objektív akadályok elhárulása után – sem képes érdemben magához emelni (süllyeszteni) a határon túli magyar irodalmat. Persze, csak általánosság az, ami miatt böfögök (s eredendően nem is ez lenne írásom tárgya!), mégis…! A rendszerváltás/-változás után özönével jöttek haza a jobbnál-jobb emigráns írók, abban a reményben, hogy végre itthon is meg tudják mutatni, mivé lettek, mit követtek el a magyar irodalom – térképről lecsúszott – területén. Kevés kivételtől eltekintve (bocsánat, de így pontos!) le sem szartuk őket. Baránszky, Kemenes-Géfin, a párizsiak, a bécsiek, újak, kemények, más hangon megszólalók. Kit érdekeltek?
Józan ember azt hitte/hihette,
hogy a határok légiesedésével nagyobb teret kap itthon az a határon túli magyar irodalom is, amit nem az emigráció, hanem a „helyben maradás” büszkesége (kényszere?) hozott létre. Így lett? Nem! Ha egy erdélyi, felvidéki, délvidéki, vagy akár burgenlandi magyar szerző a saját hazájában jelenteti meg műveit, akkor azok itthon nem – vagy csak nagy nehézségek árán – elérhetők.
Elismerem, hogy hosszan sorolhatók a kivételek: ha egy határon túli magyar szerző itthoni kiadóhoz jut, ha egy külföldön honos kiadó magyar leányvállalatot hoz létre… De akkor sincsen rendben ez az egész! A mai Magyarország könyvesboltjaiban – ha már ez volt az apropó – mikor lehet megvenni Garajszki Margit mesekönyvét? …és ha igen, akkor miért nem?
Meghökkent csodálkozással
vettem kezembe a Pozsonyi Kifli által kiadott, minden ízében remek mesekönyvet. Nem csak szép a könyv, de ráadásul úgy ragadja meg témáját – „Bartókot” –, ahogy mifelénk az „nem szokás”. A sok nyelvi leleménnyel átszőtt történet elbeszélője a fából faragott királyfi, egy tényleges fabáb, aki a könyv szerint Bartók Béla társa volt a pozsonyi gyerekkor mindennapjaiban. Így aztán van mit mesélnie!
A sajátos nézőponton túl a témaválasztás is izgalmas, hiszen akárhogy is nézegetjük, ha barkohbát játszanánk, valószínűleg Bartók inkább a „fogalom” tárgykörbe tartozna. Mit lehet kezdeni egy fogalommá lett személy gyerekkorával? Mégsem lehet Béluska, vagy Béci! „Végső soron: neki is / kellett, hogy legyen anyja.” – sóhajthatunk ellágyulva Petrivel, aki persze nem Bartókra gondolt. Azt hihetnénk, hogy nincs (nem lehet) érvényes feloldása egy ilyen dilemmának, a hazánkban kevésbé ismert szerző, Garajszki Margit mégis meg tudja oldani ezt a problémát… is. Pont olyan könnyedén, ahogy számos más elméleti nehézséget! Összehozza a tudásból eredő tényeket és személyeket a gyermekeknek/gyermekekhez szóló mesével! Nem is nagyon tudom mihez hasonlítani a Bartók – pozsonyi mesék című könyvet, hiszen miközben mesét olvasunk, a magyar kultúrának olyan szereplői tűnnek fel, mint Dohnányi Ernő (1877-1960), vagy éppen Zichy Géza (1849-1924), Magyarország leghíresebb félkarú zongoristája… A Matrka Simon által készített illusztrációk kedves bája, igényessége és humora is megérdemelne egy külön bekezdést – vagy akár egy kiállítást! Különösen kedves a könyv hátsó borítója, ahol a fából faragott királyfi ezt a könyvet olvassa, és a könyvön lévő könyvön látszik a hátsó borító, ahol a fából faragott királyfi ezt a könyvet olvassa.
Bartók, „az ember” lelépett innen, amikor elege lett belőlünk, de Bartók, „a fogalom” és életműve azóta is büszkeségünk tárgya, s így szabadpréda. Talán ha a határon inneni gyerekekhez eljutna ez a mese, Bartók is kevésbé lenne idegen.
Azt említettem már, hogy a könyv szlovákul is megjelent?
